F-15 Eagle (McDonell Douglas/Boeing)

160kN, de te magad is nagyon egyszerűen megnézheted Google-el.
160kN felett egy picivel igazából
De elképzelhetetlenül sok egyszerűen fogalmazva.
Kisöcsém belekerült pár éve a GE coating specialist expert csoportba. Na most én meg az ipari Dresser&siemenns megrendeleőként voltam érintett.
2010ben is szívták a fogukat a mérőpad fixáláson amikor katonai hajtómű tesztpadot akarták javítani, mert az "églüindzsín" -hez nem voltak felkeszülve.
De most hogy belegondolok ez 2014után volt
Az exhaust blades coating WS fegyveres őrséggel volt védve a "dzsínél".
Soha ilyet nem tapasztaltam EU szinten
 
  • Tetszik
Reactions: fishbed and endre
Azért azt is tegyük hozzá, hogy az UAE gépeibe beépített konkurens F110GE132-es is úgy lett leszabályozva a használható 32 ezer font statikus tolóerőre, hogy a gépbe építve is jobb szerette a 34-35 ezer fontot, tehát komoly meló volt inkább lehangolni a kívánt szintre, semmint, hogy küzdöttek volna felszabályzással.
Egyszerűen a bele tervezett komplett új kisnyomású szekció, a nagyobb levegőátfutás, a magasabb gázhő, a teljesen áttervezett utánégető rendszer (az YF120-asból átvéve) miatt ez a hajtómű jóval többre volt képes.
Ezek után a 32 ezer font statikus tolóerőre leszabályzott GE132-essel egy block 30-as F-16C (természetesen már a nagyobb beömlővel, de még mindig a könnyebb sárkánnyal) az Edwards AFB felett irgalmatlanul megtáltosodott.


Hogy miféle erő van egy ilyen leszabályzott GE132-esben, azt jól mutatja, hogy amikor a block 60-as F-16F-et tesztelték, ami ugye eleve egy nagy gerinces sárkány és kétüléses, tehát nagy a kabinteteje, a gépre fel voltak téve azok a szuperszonikus aerodinamika szerint nagyon nem szép CFT-k a törzs felső részére. És így is tudta a Mach 1.8-at, ami nyilván nem kis teljesítményt feltételez.
Ezek után érdemes értelmezni a "sosevolt" F100PW232-es repülési tesztjét, ami - bár soha nem volt megrendelve senki által se - legalább egyszer repült egy F-15E-be beépítve, még 1998-99 körül az Edwards-on.
Csak annyi infó van erről a tesztprogramról, hogy a gép az emelkedési világrekordot meg akart a dönteni, a kétüléses kabintető már elkezdett megoldvadni, illetve - és talán ez a legérdekesebb - a P&W állítása szerint Mach 2-nél se kellett a szívócsatornát szabályozni, a hangsebességi aatti profil is elég volt. Állítólag a Raptor F119PW100-as hajtóművéről átvett technológiával készített belépő kompresszor fokozat aerodinamikai kilalakítása olyan volt, hogy ezt is kezelni tudta.
Ezek után ne csodálkozzunk, hogy a fix profilú szívócsatornával szerelt Raptor esetében a maximális elért sebesség, de a gyakorlati maximálisan elérhető sebesség is titkos. Sok egyéb paramétert nyilvánosságra hozot az USAF a 2006 utáni rendszeresítést követően, mely adatok egy része még így is lehet, hogy dezinfomráció, de a végsebességről csak annyit nyilatkoztak, hogy a később korrupció miatt dicstelen véget ért Jumper tábornok, légierő vezérkri főnök Mach 1.72-t ért el utánégető használata nélkül (a gyorsításhoz se használt utánégetőt!), míg a maximális sebesség Mach 2 feletti. De, hogy mekkora, az titok.
És a gép gond nélkül felmegy 20 ezer méter fölé...
 
Azért azt is tegyük hozzá, hogy az UAE gépeibe beépített konkurens F110GE132-es is úgy lett leszabályozva a használható 32 ezer font statikus tolóerőre, hogy a gépbe építve is jobb szerette a 34-35 ezer fontot, tehát komoly meló volt inkább lehangolni a kívánt szintre, semmint, hogy küzdöttek volna felszabályzással.
Egyszerűen a bele tervezett komplett új kisnyomású szekció, a nagyobb levegőátfutás, a magasabb gázhő, a teljesen áttervezett utánégető rendszer (az YF120-asból átvéve) miatt ez a hajtómű jóval többre volt képes.
Ezek után a 32 ezer font statikus tolóerőre leszabályzott GE132-essel egy block 30-as F-16C (természetesen már a nagyobb beömlővel, de még mindig a könnyebb sárkánnyal) az Edwards AFB felett irgalmatlanul megtáltosodott.


Hogy miféle erő van egy ilyen leszabályzott GE132-esben, azt jól mutatja, hogy amikor a block 60-as F-16F-et tesztelték, ami ugye eleve egy nagy gerinces sárkány és kétüléses, tehát nagy a kabinteteje, a gépre fel voltak téve azok a szuperszonikus aerodinamika szerint nagyon nem szép CFT-k a törzs felső részére. És így is tudta a Mach 1.8-at, ami nyilván nem kis teljesítményt feltételez.
Ezek után érdemes értelmezni a "sosevolt" F100PW232-es repülési tesztjét, ami - bár soha nem volt megrendelve senki által se - legalább egyszer repült egy F-15E-be beépítve, még 1998-99 körül az Edwards-on.
Csak annyi infó van erről a tesztprogramról, hogy a gép az emelkedési világrekordot meg akart a dönteni, a kétüléses kabintető már elkezdett megoldvadni, illetve - és talán ez a legérdekesebb - a P&W állítása szerint Mach 2-nél se kellett a szívócsatornát szabályozni, a hangsebességi aatti profil is elég volt. Állítólag a Raptor F119PW100-as hajtóművéről átvett technológiával készített belépő kompresszor fokozat aerodinamikai kilalakítása olyan volt, hogy ezt is kezelni tudta.
Ezek után ne csodálkozzunk, hogy a fix profilú szívócsatornával szerelt Raptor esetében a maximális elért sebesség, de a gyakorlati maximálisan elérhető sebesség is titkos. Sok egyéb paramétert nyilvánosságra hozot az USAF a 2006 utáni rendszeresítést követően, mely adatok egy része még így is lehet, hogy dezinfomráció, de a végsebességről csak annyit nyilatkoztak, hogy a később korrupció miatt dicstelen véget ért Jumper tábornok, légierő vezérkri főnök Mach 1.72-t ért el utánégető használata nélkül (a gyorsításhoz se használt utánégetőt!), míg a maximális sebesség Mach 2 feletti. De, hogy mekkora, az titok.
És a gép gond nélkül felmegy 20 ezer méter fölé...
Akkor az anyagmérnökök megdolgoztak a pénzükért.... :D

Régebben hasonlót olvastam egy áramlástani fórumon, hogy páran elkezdték az F22-öst szimulálni és hülye értékeket kaptak, ha berakták a geometriát meg a hajtómű teljesítményét, mert M2,5-et számoltak NASA légköri modell és a hajtómű teljesítménye alapján és ez valószínűleg rossz, mert a gép ennyivel nem mehet.
 
Akkor az anyagmérnökök megdolgoztak a pénzükért.... :D

Régebben hasonlót olvastam egy áramlástani fórumon, hogy páran elkezdték az F22-öst szimulálni és hülye értékeket kaptak, ha berakták a geometriát meg a hajtómű teljesítményét, mert M2,5-et számoltak NASA légköri modell és a hajtómű teljesítménye alapján és ez valószínűleg rossz, mert a gép ennyivel nem mehet.
Még az F-22 tömege is titkos, szóval csak megközelítő adatok vannak az F-22 repülési teljesítményéről. Persze 4Machot biztos nem tud meg hasonlókat.
 
Akkor az anyagmérnökök megdolgoztak a pénzükért.... :D

Régebben hasonlót olvastam egy áramlástani fórumon, hogy páran elkezdték az F22-öst szimulálni és hülye értékeket kaptak, ha berakták a geometriát meg a hajtómű teljesítményét, mert M2,5-et számoltak NASA légköri modell és a hajtómű teljesítménye alapján és ez valószínűleg rossz, mert a gép ennyivel nem mehet.
Nagyon érdekes, mert eddig a legtöbb hivatkozott spekuláció Mach 2.4-ről szólt. Persze csak orosz fórumokról, ahol a fórumozó apja bátyjának az unokatestvére a CAGI-ban ezt kapta eredményül. Vagy igaz, vagy nem, de az biztos, hogy nem "Mach 2.0+" a sebesség. Mert ez csak egy amolyan osztály, vagy kategória besorolás, ami az USAF által engedélyezett kommunikációk sajátja.
Végül is én készséggel elhiszem a Mach 2.4 - 2.5-öt is.
Ugyanis - bár a kommunikáció mindig az, hogy fix profilú szívócsatornával nem lehet stabilan Mach 2 fölé gyorsulni, sokan megfeledkeznek egy aprócska tényről. Ugyanis mindenki az F-16-osból, F-18-asból meg a hasonlókból indul ki. Ezek mindegyik arról ismert, hogy a szívócsatornájuk fix profilú és ez a profil és keresztmetszet a hangsebesség alá van optimilizálva. Ezek után persze nyilvánvaló, hogy Mach 2 felett már gondok lehetnek a szabályozatlan kialakítással. De Mach 2 alatt képesek funkcionálni még fix profillal is. Tehát le tudják választani a lökéshullámokat a megfelelő iránytörésekről, annyit, amennyi Mach 2 belépő áramlási sebességről kell a kompresszor belépő fokozata előtti szubszonikus sebességhatárig.
De azzal senki se számol, hogy mi van akkor, ha
1. a fix profil Mach 2 fölé van optimalizálva;
2. a kompresszor képes lekezelni a hangsebesség feletti áramlást?
 
Nagyon érdekes, mert eddig a legtöbb hivatkozott spekuláció Mach 2.4-ről szólt. Persze csak orosz fórumokról, ahol a fórumozó apja bátyjának az unokatestvére a CAGI-ban ezt kapta eredményül. Vagy igaz, vagy nem, de az biztos, hogy nem "Mach 2.0+" a sebesség. Mert ez csak egy amolyan osztály, vagy kategória besorolás, ami az USAF által engedélyezett kommunikációk sajátja.
Végül is én készséggel elhiszem a Mach 2.4 - 2.5-öt is.
Ugyanis - bár a kommunikáció mindig az, hogy fix profilú szívócsatornával nem lehet stabilan Mach 2 fölé gyorsulni, sokan megfeledkeznek egy aprócska tényről. Ugyanis mindenki az F-16-osból, F-18-asból meg a hasonlókból indul ki. Ezek mindegyik arról ismert, hogy a szívócsatornájuk fix profilú és ez a profil és keresztmetszet a hangsebesség alá van optimilizálva. Ezek után persze nyilvánvaló, hogy Mach 2 felett már gondok lehetnek a szabályozatlan kialakítással. De Mach 2 alatt képesek funkcionálni még fix profillal is. Tehát le tudják választani a lökéshullámokat a megfelelő iránytörésekről, annyit, amennyi Mach 2 belépő áramlási sebességről kell a kompresszor belépő fokozata előtti szubszonikus sebességhatárig.
De azzal senki se számol, hogy mi van akkor, ha
1. a fix profil Mach 2 fölé van optimalizálva;
2. a kompresszor képes lekezelni a hangsebesség feletti áramlást?
Bocsánat tudatlanságomért, de létezik olyan, hogy M1.5-re optimalizát beömlő (ugye ez lenne a szupercirkló "utazósebesség")? Ami M2-nél sem rossz meg M0.7-nél sem.
 
  • Tetszik
Reactions: endre
Bocsánat tudatlanságomért, de létezik olyan, hogy M1.5-re optimalizát beömlő (ugye ez lenne a szupercirkló "utazósebesség")? Ami M2-nél sem rossz meg M0.7-nél sem.
Biztos, hogy létezhet, bármit lehet bárhov optimalizálni. Az F-22-e esetében az, hogy képes a Lockheed mint gyártó által determinált "szupercirkálásra", a gyakoratban azt jelenti, hogy képes "tartósan" Mach 1.5-re is, az utánégető használata nélkül. A gond csak az, hogy ez a "tartósan képes" konkrétan 110 tengeri mérfölded jelent, szimplán azért, mert bár közben a kilépő gázsugár hőmérséklete az IR érzékelők számára már a kelleténél alacsonyabb, a fogyasztás a folyamatos minimális utánégető használattal közel azonos. És mivel a felszabaduló hőmennyiség is (csak épp még a forszázskamra előtt), ezért ezzel párhuzamosan a turbina élettartama is drasztikusan emésztődik. Ezért nem gyakorolják gyakran a Raptorok a szupercirkálást, mert nagyon leredukálja a flotta hajtóműállományának hadrafoghatóságát. Mivel az F119-esekből már rég nem gyártanak újat, gyanítom, a P&W javítókészletekkel tartja fenn az üzemképességet, de a szupercirkálás így se gyakori mutatvány.

Hogy lássuk, hol helyezkedik mindez el mondjuk a szabályozható szívócsatornájú gépekhez képest, akkor vehetjük akár a nem éppen szuperszonikus-barát kétüléses Szu-27UB-t a maga nagy kiemelet kabintetejével. Csak mert szabályozható a szívócsatornája, kb azonos távon képes tartani a Mach 1.7-et, ha folyamatos a minimális utánégetés, pedig jóformán semmi speciális nincs a hajtóművében, mondjuk egy F-15-öshöz képest.

To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.

Csak ugye világít az IR képe.
Ahogy ilyesmit tudhat egy F-15C/D vagy egy E is, ha mondjuk van elég kerozinja. Nincsenek pontos adataim, de a kisebb ellenállású, kevesebb pilonnal szerelt izraeli gyártású CFT az F-15C/D gépeken már elégséges lehet és így gyanítom, annyira tartós Mach 1.6 -1.7-re az ilyen gépek is képesek, mint a Szu-27, vagy a Raptor.
A Raptor igazi előnye ezekehez képest a minden más, amire az képes.
 
"That's Tail Flash #113, which recently reached more than 10,000 flight hours. To celebrate, members of the 144th Fighter Wing painted the aircraft with in this special paint scheme."

312586054_5399913666744204_5018412511137905334_n.jpg
312662320_5399913790077525_4849491513870104554_n.jpg
312588712_5399919510076953_6410140997806556144_n.jpg
 
Ez az októberi szaúdi F-15 lezuhanás megvolt valakinek?