Na, akkor egy kicsit a töltött káposztáról, és más finomságokról, kicsit magyar szemmel.
Kicsit messziről kezdem, mert így talán érthetőbb a problémám.
A rizs, mint termesztett haszonnövény minimum 10000 éves múltra tekint vissza. Tudjuk, mert Kínából, és Koreából is van régészeti adatunk, egészen korai terménytároló gödrökben rizst találtak, ráadásul a rizsnél viszonylag jól megkülönböztethető a termesztett és a vad változat. Azt is tudjuk, hogy korai társadalmak vadász vagy halász életmódot folytattak, erről is van régészeti adat, az adott táj jellege is predesztinálja a megfelelő változatot sokszor, és pl. a "hulladék" dombok nagyon jól jelzik, hogy pl. rengeteg kagylót fogyasztott az adott törzs. Ilyen példákat még vég nélkül lehetne sorolni.
Azt is lehet tudni, hogy a honfoglaló magyarok mondjuk nem használtak paradicsomot, merthogy nem jelenik meg paradicsom Eurázsiában a 15. század előtt. (rövid közbevetés: a paprika érdekesebb, de most ne menjünk bele). Krumpli szintén nehezen lehetett volna, Amerika felfedezése (hányadik felfedezése is?) előtt. Eddig OK.
Ami viszont nem OK, az a remek okoskodás, amit egyesek levezetnek arról, hogy merről merre terjedt egy étel, vagy milyen is volt a magyar konyha, mondjuk a 14. században (csak egy példa). A fenti cikk is elmeséli, hogy hát a törökök töltöttek mindenféle zöldséget, hát onnan ered a töltött káposzta, amihez teljesen hasonló kinézetű (de nem ízű...) egyébként van az oroszoknak is (az is biztos a törököktől...). Na most akkor jöjjön a Krúdy féle recept ugyan abból a cikkből: „ Az első fogás magyaros töltött káposzta legyen. A vékonyra vágott káposztát két nappal előbb főzesd meg, jó puhára, és csak azután rakasd bele összefőzésre a szükséges kelléket. Nevezetesen a vastag marhaszeget, füstölt disznóhús zsírosabb részeit, nem feledkezve meg a csülkök, körmök, pirított füstölt szalonnák, ízesítő fűszerek, bors, paprika, babérlevél, kaporról sem.”
Természetesen, a paprika pl. biztos, hogy késői adalék, minden recept fejlődik. Viszont a fermentált (savanyú) káposzta sokkal korábbi mint a török hódoltság. Erre szintén van bizonyítékunk, nem csak Magyarországról, de Európa északi részéről több helyről is, meg hát Ázsiában is szépen virágzott ez a biznisz, lásd a koreai kimcsi. A sertés mindenféle részeinek a felhasználása meg tuti, hogy nem jött a törököktől, mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy miért nem.
Szóval, ha írunk egy cikket, amiben ilyeneket leírunk, akkor talán hozzunk rá valamilyen adatokat is. Ne csak annyi, hogy ja, hát a Totya mondta. Mert különben úgy járunk, mint szegény, iskolázatlan Váncsa, amikor levezette, hogy hát a magyarok nem ettek marhát, mert nem volt hűtőjük, a marha meg nagy és drága.
Kicsit kezd elegem lenni abból, hogy mindig jön valaki, és levezeti, hogy ez, vagy az török, szlovák (??), szláv, német eredetű. Természetesen van és lehet is ilyen, de tessék már némi munkát belefektetni a bizonyításba.