Akkor az első tesztek...
Páncél: 50mm vastag 34CrNiMo6+QT
Penetrátor: 3UBM8, wolfram-karbid, sebessége 1415m/s
Ez az első, hosszabb teszt. 1,2ms időtartamban futott, egy combos i7-esen ez 2 óra volt. Még nem volt olyan teszt, ami a lövedék teljesen átment az anyagon - ez még ilyen nyúlós rágógumi. Ha a teszt időtartamát kitolom mondjuk 3ms-re, akkor lehet teljesen át is megy, de ez alsó hangon 5-6 óra lett volna.
Íme a képek:
kiindulási állapot:
1,2ms után:
a páncél alapanyaga erőteljesen plasztikus módon viselkedik. Mivel a szimuláció nem futott le teljesen, így ez nem a "végső" deformált alak, viszont tisztán látszik, hogy az 50mm-es nagyszilárdságú anyagon vígan átment. A lövedék deformációja minimális, de nem ez volt a fő műsorszám most, hanem a páncél alapanyagának a modellezése.
a bemenet egy másik nézetből:
az alakváltozás eddig meglepően nagy. Hőmérséklet-szenzorokat nem tettem bele, viszont az anyagmodellt kibővítettem a hőtani jellemzőkkel is. A színek az alakváltozást jelképezik, ami nem kék, az gyakorlatilag már folyékony anyag.
Végül pedig egy összehasonlítás a valóságos fényképpel:
a "kitülemkedés" a vártnak megfelelő. Ez amiatt van, mert a páncélnak a lövedék mozgásirányával merőleges síkjában lévő méretei jóval nagyobbak, mint a lövedék átmérője. Emiatt feltételezhető, hogy a befogásként használt fix kényszer (transzlációs és rotációs elmozdulások gátoltak - ami egy valós, nagyobb méretű szerkezet esetében helytállóak), ez a fajta alakváltozás következik be.
A következő lépcsőfok a szimulációs idő kitolása lesz, majd ezután a további finomítások, majd a többrétegű páncél modellezése.
Közben írok egy szkriptet a légellenállásra - mert a légellenállás dolgozik. A következő időszakban sokat leszek úton, így inkább a programozási résszel fogok bíbelődni, meg az irodalom böngészésével.
Első blikkre, meg az eddigi energia-disszipációs számokból hajlok arra, hogy a 350mm RHA ezzel a lőszerrel leküzdhető - de ez még nem szentírás.