A T-55AM
A T-54-nek is volt sok modifikációja. Egyik változtatást csinálták a másik után, és mikor letudták a tizediket is, akkor azt mondták, ez már T-55. Azt is fejleszteni kezdték, pl. beletették a légkuplungot. A vezető lazán nyomja a kuplungot, a pedál megnyom egy kapcsolót, az sűrített levegővel kirántja a rudazatot, és lehet kapcsolni. Nem fárasztja a lábat egy rugós szervóberendezés. Történt még hat-nyolc változtatás, és azt mondták, ez T-55A, jött még egy csomó, az meg T-55B. A magyarok meg kitalálták, hogy a legjobb állapotban lévő T-55-öket átalakítjuk, ellátjuk a francia Matra cég lőelemképző berendezésével, elnevezzük T-55AM-nek és lesz belőle több száz darab. Ez a számítógép automatikusan rendszerez egy csomó adatot. Méri a kocsiban a lőszerek hőmérsékletét, mert minél melegebb a lőpor, annál gyorsabban ég el. Méri a külső hőmérsékletet, mert minél melegebb a levegő, annál kevésbé sűrű. Méri a szél irányát és sebességét, a harckocsi sebességét, méri a két lövés között megtett távolságot, igaz a lejtőszöget már nem. Meg tudom vele állapítani a célpont mozgási sebességét, a hozzám viszonyított oldalirányú sebességét, hogy merre és milyen szögben mozog. Ennek megfelelően kell változtatni az előretartás mértékét. Kiszámolta a kiválasztott lőszer ballisztikáját is. Mindezt a rendszer automatikusan csinálta, és végül folyadékkristályból összeállítja az irányzójelet. Ilyen tűzvezetés a T-72-ben sem volt, lézer viszont igen.
Nekiálltunk az átalakításnak, de kiderült, hogy kompatibilitási probléma miatt nem használható. A számítógép finom, pár mikrovoltos vezérlőjeleit a stabilizátor elektroncsöves rendszere nem tudta sehogy se működtető jelként értelmezni. Reménytelen vállalkozás volt ezt a modern technikát rávinni egy erkölcsileg-technikailag elavult rendszerre, az elhasználódott stabilizátorra. A harckocsi integrált képességeit tekintve nekem sosem tetszettek igazán az efféle megoldások. Ráadásul nem vették figyelembe, hogy senki nem tudta megmondani, mennyi üzemóra van a T-55-ök stabilizátorában, infrájában és egyéb berendezéseiben. Az is lehet, hogy a szavatosságát is rég elveszítette, annyit használták, vagy olyan sokáig állt. Nem volt benne a törzskönyvben. Régen odafigyeltünk, vezettünk minden lövést, pontosan megvolt az ágyú lövésszáma, az üzemóra. Arra rájöttünk, hogy a kilométerórával nem sokra megyünk, hiszen sokat kellett álló helyben járatni a motort, mert az áramellátás minden harckocsi gyenge pontja. Az akkumulátorok nem bírják, csak ha folyamatosan töltve vannak.