Nem is kell végig, csak ahol át akarnak kelni, ott.
Harckocsik harctéri alkalmazása
- Téma indítója boki
- Indítva
W
Wilson
Guest
А. Tarasenko
Többrétegű kompozit páncélzat
Az 50-es években világossá vált, hogy a páncélozott acélötvözetek tulajdonságainak javításával nem lehet tovább fokozni a harckocsik védelmét. Ez különösen igaz volt a kumulatív lőszer elleni védelemre. Az alacsony sűrűségű töltőanyagok alkalmazásának ötlete a páncéltörő lövedékek elleni védelemre a Nagy Honvédő Háború idejére nyúlik vissza. A páncéltörő lövedék átütő hatása viszonylag alacsony a talajban, és ez különösen igaz a homokra. Ezért az acélpáncélzatot két vékony lemez közé szorított homokhomokréteggel lehet helyettesíteni.
1957-ben az All-Russian Scientific Research Institute-100 kutatás-fejlesztési projektet hajtott végre az összes orosz harckocsi - mind a sorozat gyártott, mind a prototípus harckocsik - burkolatának ellenállóságának értékelésére. A harckocsik védelmét egy hazai, nem forgó, kumulatív 85 mm-es lövedék tűzgyorsasága alapján becsülték meg (páncéltörő képességénél fogva felülmúlta a 90 mm-es kaliberű külföldi formázott töltetű lövedékeket) az akkori műszaki előírásokban előírt különböző megközelítési szögek mellett. E kutatómunka eredményei szolgáltak alapul a TT kifejlesztéséhez a harckocsiknak a páncéltörő lövedékek elleni védelmére. A kutatómunka során elvégzett számítások azt mutatták, hogy a legerősebb páncélvédelmet az Obiekt 279 nehéz harckocsi és az Obiekt 907 közepes harckocsi nyújtotta.
Védelmük biztosította az acél tölcsérrel ellátott 85 mm-es kumulatív lövedék hatástalanságát az irányszögek tartományában: ±60" a törzs esetében, +90" a torony esetében. A többi harckocsinak az ilyen típusú lövedék elleni védelme érdekében a páncélzatot meg kellett vastagítani, ami a súlyuk jelentős növekedését eredményezte: T-55 7 700 kg-al, Obiekt 430 3 680 kg-al, T-10 8 300 kg-al, Obiekt 770 3 500 kg-al.
A páncélzat vastagságának növelése annak érdekében, hogy a harckocsik ellenállóak legyenek és ennek megfelelően a harckocsi tömege a fent említett értékekkel növekedjen, nem volt elfogadható. A VNII-100 szakemberei a páncélzat tömegének csökkentésére vonatkozó feladat megoldását a páncélzat üvegszál-erősítésű műanyag és alumínium- és titánalapú könnyű ötvözetek, valamint ezek acélpáncéllal való kombinációjának felhasználásával történő összeállításában látták.
Т-64
A "432" jelökésű harckocsi műszaki tervében (1961. április) kezdetben a töltőlemezek két változatát vették figyelembe:
- Ultrakovácsolt betétekkel ellátott acél páncélöntvény 420 mm-es kezdeti vízszintes alapvastagsággal, 450 mm-es acél védelemmel egyenértékű ütésvédelemmel;
- egy öntött torony, amely acél páncélzatú alapból, alumínium ütésgátló köpenyből (az acél burkolat öntése után öntötték), valamint külső acél páncélzatból és alumíniumból áll. Ennek a toronynak az összesített maximális falvastagsága ~500 mm volt, ami ~460 mm-es acél páncélzat ütésvédelmének felelt meg.
Mindkét toronykialakítás több mint egy tonna súlymegtakarítást eredményezett egy azonos ellenállású, teljesen acélból készült toronyhoz képest. A sorozatgyártású T-64-es harckocsikat alumíniumból készült toronnyal látták el.
. A tapasztalatok során a torony számos hátránya merült fel, elsősorban az elülső páncélvastagság nagy méreteivel összefüggésben. Később, az 1967-1970 közötti időszakban acélbetéteket használtak a T-64A harckocsi tornyának kialakításában, majd végül a torony végleges változata a kisebb méret mellett a szükséges ellenállást biztosító ultra-betétekkel (golyókkal) valósult meg. 1961-1962-ben a kombinált páncélok létrehozásának fő munkálatai a Zsdanovszki (Mariupol) kohászati üzemben folytak, ahol a kétrétegű öntvények technológiáját állították be, és folyamatban volt a páncélok különböző változatainak tesztelése. A 85 mm-es páncéltörő és a 100 mm-es páncéltörő lövedékekből a következő mintákat ("szektorokat") öntötték és vetették alá a kísérleteknek
kombinált páncélzat "acél+alumínium+acél". Az alumínium betétek toronytestből való "extrudálásának" kiküszöbölése érdekében speciális "ugrókat" kellett alkalmazni, amelyek megakadályozták, hogy az alumínium "kipréselődjön" az acél toronyüregekből. A T-64-es harckocsi volt a világ első olyan sorozatgyártású harckocsija, amely az új páncéltörő eszközöknek megfelelő, lényegében új védelemmel rendelkezett. Az Obiekt 432 harckocsi megjelenése előtt minden páncélozott jármű monolit vagy kompozit páncélzattal rendelkezett.
A kombinált páncélzat részeként először alumínium- és titánötvözeteket használtak a páncélozott torony kialakításánál, amelyben egy speciálisan kialakított belső üreget alumíniumötvözettel töltöttek ki. Erre a célra egy speciális ABK11 alumíniumöntvény ötvözetet fejlesztettek ki, amelyet nem vetettek alá öntés utáni hőkezelésnek (mivel az acéllal kombinált rendszerben az alumíniumötvözet edzése során nem lehetett elérni a kritikus hűtési sebességet). Az "acél + alumínium" változat azonos törésállóságot biztosított, és a hagyományos acélpáncélhoz képest felére csökkentette a páncél súlyát.
1959-ben a T-55 harckocsi elülső részét acél+alumíniumötvözetből készült, kétrétegű páncélvédelemmel tervezték. Az ilyen kombinált páncélzat tesztjei során azonban világossá vált, hogy a kétrétegű páncélzat nem rendelkezik megfelelő túlélőképességgel a páncéltörő lövedékek többszörös találataival szemben - a rétegek kölcsönös "támasza" elveszett. Ezért a tesztek végeztek három rétegű páncélokkal "acél + alumínium + acél", "titán + alumínium + titán". A súlyelőny némileg csökkent, de még mindig jelentős volt: a "titán+alumínium+titán" kombinált páncélzat a monolitikus acélpáncélzattal összehasonlítva, azonos szintű páncélvédelemmel 115 mm-es páncéltörő és szub-kaliberes lövedékeknél 40%-os súlycsökkentést biztosított; az "acél+alumínium+acél" kombináció 33%-os súlymegtakarítást eredményezett.
Torony "ultra"-porcelán betétekkel
A 434-es jelzésű harckocsi tornyának rajzának részlete az acélfalak és a töltőanyag vastagságának feltüntetésével
Az ABK11 alumíniumötvözet alkalmazása a harckocsitest felső elülső részének (A) és a lövegtorony elülső részének (B) páncélvédelmében.
az Obiekt 432 prototípus közepes harckocsi. A páncélszerkezet védelmet nyújtott a kumulatív lövedékek becsapódása ellen.
A "432-es jelölésű harckocsi felső törzsének homloklemeze a függőlegeshez képest 68°-os szögben van felszerelve, kombinálva, teljes vastagsága 220 mm. 80 mm vastag külső páncéllemezből és 140 mm vastag belső üvegszálas lemezből áll. Ennek eredményeképpen a formázott töltetű lőszerrel szembeni tervezési ellenállás 450 mm volt. Az elülső harckocsitest teteje 45 mm-es páncélzatból készült, és a függőlegeshez képest 78°30 szögben elhelyezett öblökkel, a "pofacsontokkal" rendelkezett. A kiválasztott vastagságú FRP használata megbízható (TTT-t meghaladó) i védelmet biztosított. Az üveggel erősített műanyagréteg utáni hátsó lemez hiánya a műszaki tervezésben azt mutatja, hogy a később kialakított optimális "háromgátas akadály"létrehozásához szükséges megfelelő műszaki megoldások keresése bonyolult volt.
Később ezt a konstrukciót elhagyták egy egyszerűbb, "arccsont nélküli"konstrukció javára, amely jobban ellenállt a formázott töltetű robbanófejeknek. A T-64A harckocsin a kombinált páncélzat alkalmazása a felső homlokzaton (80 mm acél + 105 mm üvegszál + 20 mm acél) és a toronyban acélbetétekkel (1967-1970), később pedig a kerámia gömbtöltettel (450 mm vízszintes vastagság) biztosította a védelmet.
A "432. objektum" torony öntésének technológiai folyamatának sémája az alumínium töltőanyag alatti üregekkel. A kombinált páncélzattal ellátott torony ±40°-os tűzszögben teljes védelmet nyújtott a 85 mm-es és 100 mm-es formázott töltetek a 100 mm-es páncéltörő lövedékek és a 115 mm-es szubkaliberes lövedékek ellen, valamint ±35°-os tűzszögben a 115 mm-es formázott töltetek ellen.
Töltőanyagként nagy szilárdságú betont, üveget, diabázt, kerámiát (porcelán, ultraporcelán, uralit) és különböző üvegszálas műanyagokat vizsgáltak. A vizsgált anyagok közül a legjobb tulajdonságokat a nagy szilárdságú ultra-porcelánból (a páncélozott acélnál 2-2,5-szer nagyobb fajlagos robbantási kapacitás) és az AG-4S üvegszálas műanyagból készült bélések mutatták. Ezeket az anyagokat kombinált páncélok töltőanyagaként ajánlották használni. A kombinált páncélok használatának súlyelőnye a monolitikus acélzárakkal szemben 20-25%-os volt.
Többrétegű kompozit páncélzat
Az 50-es években világossá vált, hogy a páncélozott acélötvözetek tulajdonságainak javításával nem lehet tovább fokozni a harckocsik védelmét. Ez különösen igaz volt a kumulatív lőszer elleni védelemre. Az alacsony sűrűségű töltőanyagok alkalmazásának ötlete a páncéltörő lövedékek elleni védelemre a Nagy Honvédő Háború idejére nyúlik vissza. A páncéltörő lövedék átütő hatása viszonylag alacsony a talajban, és ez különösen igaz a homokra. Ezért az acélpáncélzatot két vékony lemez közé szorított homokhomokréteggel lehet helyettesíteni.
1957-ben az All-Russian Scientific Research Institute-100 kutatás-fejlesztési projektet hajtott végre az összes orosz harckocsi - mind a sorozat gyártott, mind a prototípus harckocsik - burkolatának ellenállóságának értékelésére. A harckocsik védelmét egy hazai, nem forgó, kumulatív 85 mm-es lövedék tűzgyorsasága alapján becsülték meg (páncéltörő képességénél fogva felülmúlta a 90 mm-es kaliberű külföldi formázott töltetű lövedékeket) az akkori műszaki előírásokban előírt különböző megközelítési szögek mellett. E kutatómunka eredményei szolgáltak alapul a TT kifejlesztéséhez a harckocsiknak a páncéltörő lövedékek elleni védelmére. A kutatómunka során elvégzett számítások azt mutatták, hogy a legerősebb páncélvédelmet az Obiekt 279 nehéz harckocsi és az Obiekt 907 közepes harckocsi nyújtotta.
Védelmük biztosította az acél tölcsérrel ellátott 85 mm-es kumulatív lövedék hatástalanságát az irányszögek tartományában: ±60" a törzs esetében, +90" a torony esetében. A többi harckocsinak az ilyen típusú lövedék elleni védelme érdekében a páncélzatot meg kellett vastagítani, ami a súlyuk jelentős növekedését eredményezte: T-55 7 700 kg-al, Obiekt 430 3 680 kg-al, T-10 8 300 kg-al, Obiekt 770 3 500 kg-al.
A páncélzat vastagságának növelése annak érdekében, hogy a harckocsik ellenállóak legyenek és ennek megfelelően a harckocsi tömege a fent említett értékekkel növekedjen, nem volt elfogadható. A VNII-100 szakemberei a páncélzat tömegének csökkentésére vonatkozó feladat megoldását a páncélzat üvegszál-erősítésű műanyag és alumínium- és titánalapú könnyű ötvözetek, valamint ezek acélpáncéllal való kombinációjának felhasználásával történő összeállításában látták.
Т-64
A "432" jelökésű harckocsi műszaki tervében (1961. április) kezdetben a töltőlemezek két változatát vették figyelembe:
- Ultrakovácsolt betétekkel ellátott acél páncélöntvény 420 mm-es kezdeti vízszintes alapvastagsággal, 450 mm-es acél védelemmel egyenértékű ütésvédelemmel;
- egy öntött torony, amely acél páncélzatú alapból, alumínium ütésgátló köpenyből (az acél burkolat öntése után öntötték), valamint külső acél páncélzatból és alumíniumból áll. Ennek a toronynak az összesített maximális falvastagsága ~500 mm volt, ami ~460 mm-es acél páncélzat ütésvédelmének felelt meg.
Mindkét toronykialakítás több mint egy tonna súlymegtakarítást eredményezett egy azonos ellenállású, teljesen acélból készült toronyhoz képest. A sorozatgyártású T-64-es harckocsikat alumíniumból készült toronnyal látták el.
. A tapasztalatok során a torony számos hátránya merült fel, elsősorban az elülső páncélvastagság nagy méreteivel összefüggésben. Később, az 1967-1970 közötti időszakban acélbetéteket használtak a T-64A harckocsi tornyának kialakításában, majd végül a torony végleges változata a kisebb méret mellett a szükséges ellenállást biztosító ultra-betétekkel (golyókkal) valósult meg. 1961-1962-ben a kombinált páncélok létrehozásának fő munkálatai a Zsdanovszki (Mariupol) kohászati üzemben folytak, ahol a kétrétegű öntvények technológiáját állították be, és folyamatban volt a páncélok különböző változatainak tesztelése. A 85 mm-es páncéltörő és a 100 mm-es páncéltörő lövedékekből a következő mintákat ("szektorokat") öntötték és vetették alá a kísérleteknek
kombinált páncélzat "acél+alumínium+acél". Az alumínium betétek toronytestből való "extrudálásának" kiküszöbölése érdekében speciális "ugrókat" kellett alkalmazni, amelyek megakadályozták, hogy az alumínium "kipréselődjön" az acél toronyüregekből. A T-64-es harckocsi volt a világ első olyan sorozatgyártású harckocsija, amely az új páncéltörő eszközöknek megfelelő, lényegében új védelemmel rendelkezett. Az Obiekt 432 harckocsi megjelenése előtt minden páncélozott jármű monolit vagy kompozit páncélzattal rendelkezett.
A kombinált páncélzat részeként először alumínium- és titánötvözeteket használtak a páncélozott torony kialakításánál, amelyben egy speciálisan kialakított belső üreget alumíniumötvözettel töltöttek ki. Erre a célra egy speciális ABK11 alumíniumöntvény ötvözetet fejlesztettek ki, amelyet nem vetettek alá öntés utáni hőkezelésnek (mivel az acéllal kombinált rendszerben az alumíniumötvözet edzése során nem lehetett elérni a kritikus hűtési sebességet). Az "acél + alumínium" változat azonos törésállóságot biztosított, és a hagyományos acélpáncélhoz képest felére csökkentette a páncél súlyát.
1959-ben a T-55 harckocsi elülső részét acél+alumíniumötvözetből készült, kétrétegű páncélvédelemmel tervezték. Az ilyen kombinált páncélzat tesztjei során azonban világossá vált, hogy a kétrétegű páncélzat nem rendelkezik megfelelő túlélőképességgel a páncéltörő lövedékek többszörös találataival szemben - a rétegek kölcsönös "támasza" elveszett. Ezért a tesztek végeztek három rétegű páncélokkal "acél + alumínium + acél", "titán + alumínium + titán". A súlyelőny némileg csökkent, de még mindig jelentős volt: a "titán+alumínium+titán" kombinált páncélzat a monolitikus acélpáncélzattal összehasonlítva, azonos szintű páncélvédelemmel 115 mm-es páncéltörő és szub-kaliberes lövedékeknél 40%-os súlycsökkentést biztosított; az "acél+alumínium+acél" kombináció 33%-os súlymegtakarítást eredményezett.
Torony "ultra"-porcelán betétekkel
A 434-es jelzésű harckocsi tornyának rajzának részlete az acélfalak és a töltőanyag vastagságának feltüntetésével
Az ABK11 alumíniumötvözet alkalmazása a harckocsitest felső elülső részének (A) és a lövegtorony elülső részének (B) páncélvédelmében.
az Obiekt 432 prototípus közepes harckocsi. A páncélszerkezet védelmet nyújtott a kumulatív lövedékek becsapódása ellen.
A "432-es jelölésű harckocsi felső törzsének homloklemeze a függőlegeshez képest 68°-os szögben van felszerelve, kombinálva, teljes vastagsága 220 mm. 80 mm vastag külső páncéllemezből és 140 mm vastag belső üvegszálas lemezből áll. Ennek eredményeképpen a formázott töltetű lőszerrel szembeni tervezési ellenállás 450 mm volt. Az elülső harckocsitest teteje 45 mm-es páncélzatból készült, és a függőlegeshez képest 78°30 szögben elhelyezett öblökkel, a "pofacsontokkal" rendelkezett. A kiválasztott vastagságú FRP használata megbízható (TTT-t meghaladó) i védelmet biztosított. Az üveggel erősített műanyagréteg utáni hátsó lemez hiánya a műszaki tervezésben azt mutatja, hogy a később kialakított optimális "háromgátas akadály"létrehozásához szükséges megfelelő műszaki megoldások keresése bonyolult volt.
Később ezt a konstrukciót elhagyták egy egyszerűbb, "arccsont nélküli"konstrukció javára, amely jobban ellenállt a formázott töltetű robbanófejeknek. A T-64A harckocsin a kombinált páncélzat alkalmazása a felső homlokzaton (80 mm acél + 105 mm üvegszál + 20 mm acél) és a toronyban acélbetétekkel (1967-1970), később pedig a kerámia gömbtöltettel (450 mm vízszintes vastagság) biztosította a védelmet.
A "432. objektum" torony öntésének technológiai folyamatának sémája az alumínium töltőanyag alatti üregekkel. A kombinált páncélzattal ellátott torony ±40°-os tűzszögben teljes védelmet nyújtott a 85 mm-es és 100 mm-es formázott töltetek a 100 mm-es páncéltörő lövedékek és a 115 mm-es szubkaliberes lövedékek ellen, valamint ±35°-os tűzszögben a 115 mm-es formázott töltetek ellen.
Töltőanyagként nagy szilárdságú betont, üveget, diabázt, kerámiát (porcelán, ultraporcelán, uralit) és különböző üvegszálas műanyagokat vizsgáltak. A vizsgált anyagok közül a legjobb tulajdonságokat a nagy szilárdságú ultra-porcelánból (a páncélozott acélnál 2-2,5-szer nagyobb fajlagos robbantási kapacitás) és az AG-4S üvegszálas műanyagból készült bélések mutatták. Ezeket az anyagokat kombinált páncélok töltőanyagaként ajánlották használni. A kombinált páncélok használatának súlyelőnye a monolitikus acélzárakkal szemben 20-25%-os volt.
W
Wilson
Guest
2.
T-64A
A kombinált toronyvédelem javítása során az alumínium töltőanyaggal való védekezésről lemondtak. Az "ultra töltött" torony tervezésével egyidejűleg a VNII-100 ágon a V.V.V. javaslatára V.V. Ugyanakkor Lerusalimsky javaslatára kifejlesztették a lőszerek gyártására szánt, nagy keménységű acélbetéteket alkalmazó toronyszerkezetet. Ezeket a betéteket differenciális izotermikus keményítési módszerrel hőkezelték, különösen kemény maggal és viszonylag kevésbé kemény, de képlékenyebb külső felületi rétegekkel. A nagy keménységű betétekkel gyártott prototípus lövegtorony még jobban teljesített a tesztek alatt, mint az öntött kerámiagolyókkal ellátott lövegtorony.
Az edzett betétekkel ellátott torony hátránya a tartólap és a toronytartó közötti hegesztett kötés elégtelen "túlélőképessége" volt, amelyet egy páncéltörő lövedék eltalálása esetén áthatolás nélkül megsemmisítettek.
A nagy keménységű betétekkel ellátott lövegtornyok kísérleti sorozatának gyártása során kiderült, hogy nem lehet biztosítani a minimálisan előírt ütőszilárdságot (a nagy keménységű betétek, , fokozott törékenységű törést és átütést eredményeztek). A további munkát ebben az irányban abbahagyták.
T-64A torony nagy keménységű acélbetétekkel
T-64 és T-64A nagy keménységű acélbetétek
1975-ben a VNIITM által kifejlesztett korund töltőanyaggal ellátott tornyot állítottak szolgálatba (1970 óta gyártásban). A torony páncélzata 115mm acél öntött páncél, 140 mm-es ultraporcelán golyók és 135 mm-es acél hátsó fal 30 fokos szöggel. A kerámia töltőanyaggal ellátott lövegtornyok öntésének technológiáját a VNII-100, a 75. számú harkovi üzem, a Dél-Urali Rádiokerámiaüzem, a VPTI-12 és az NIIBT közös munkájának eredményeként fejlesztették ki. 1961-1964-ben az LKZ és a CHTZ gyárak tervezőirodái a VNII-100 intézettel és annak moszkvai kirendeltségével együtt kifejlesztették a kompozit páncéltestek változatait irányított rakétafegyverzettel ellátott harckocsik számára: "Obiekt 287", "Obiekt 288", "Obiekt 772" és "Obiekt 775".
Korund golyó
Korundgolyókkal ellátott torony. Elülső védelmi méret 400...475 mm. A torony hátsó része -70 mm.
Ezt követően a harkovi harckocsik páncélvédelmét továbbfejlesztették, a korszerűbb gátlóanyagok alkalmazása irányába is, így a hetvenes évek végétől a T-64B harckocsikon az elektro salakos újraolvasztással előállított BTK-1Sh típusú acélokat alkalmazták. Az elektromos salakátolvasztással előállított, azonos vastagságú lemezek átlagos szilárdsága 10...15 százalékkal magasabb, mint a nagyobb keménységű páncélacéloké. Az 1987-ig tartó sorozatgyártás során a tornyot is továbbfejlesztették.
T-64A
A kombinált toronyvédelem javítása során az alumínium töltőanyaggal való védekezésről lemondtak. Az "ultra töltött" torony tervezésével egyidejűleg a VNII-100 ágon a V.V.V. javaslatára V.V. Ugyanakkor Lerusalimsky javaslatára kifejlesztették a lőszerek gyártására szánt, nagy keménységű acélbetéteket alkalmazó toronyszerkezetet. Ezeket a betéteket differenciális izotermikus keményítési módszerrel hőkezelték, különösen kemény maggal és viszonylag kevésbé kemény, de képlékenyebb külső felületi rétegekkel. A nagy keménységű betétekkel gyártott prototípus lövegtorony még jobban teljesített a tesztek alatt, mint az öntött kerámiagolyókkal ellátott lövegtorony.
Az edzett betétekkel ellátott torony hátránya a tartólap és a toronytartó közötti hegesztett kötés elégtelen "túlélőképessége" volt, amelyet egy páncéltörő lövedék eltalálása esetén áthatolás nélkül megsemmisítettek.
A nagy keménységű betétekkel ellátott lövegtornyok kísérleti sorozatának gyártása során kiderült, hogy nem lehet biztosítani a minimálisan előírt ütőszilárdságot (a nagy keménységű betétek, , fokozott törékenységű törést és átütést eredményeztek). A további munkát ebben az irányban abbahagyták.
T-64A torony nagy keménységű acélbetétekkel
T-64 és T-64A nagy keménységű acélbetétek
1975-ben a VNIITM által kifejlesztett korund töltőanyaggal ellátott tornyot állítottak szolgálatba (1970 óta gyártásban). A torony páncélzata 115mm acél öntött páncél, 140 mm-es ultraporcelán golyók és 135 mm-es acél hátsó fal 30 fokos szöggel. A kerámia töltőanyaggal ellátott lövegtornyok öntésének technológiáját a VNII-100, a 75. számú harkovi üzem, a Dél-Urali Rádiokerámiaüzem, a VPTI-12 és az NIIBT közös munkájának eredményeként fejlesztették ki. 1961-1964-ben az LKZ és a CHTZ gyárak tervezőirodái a VNII-100 intézettel és annak moszkvai kirendeltségével együtt kifejlesztették a kompozit páncéltestek változatait irányított rakétafegyverzettel ellátott harckocsik számára: "Obiekt 287", "Obiekt 288", "Obiekt 772" és "Obiekt 775".
Korund golyó
Korundgolyókkal ellátott torony. Elülső védelmi méret 400...475 mm. A torony hátsó része -70 mm.
Ezt követően a harkovi harckocsik páncélvédelmét továbbfejlesztették, a korszerűbb gátlóanyagok alkalmazása irányába is, így a hetvenes évek végétől a T-64B harckocsikon az elektro salakos újraolvasztással előállított BTK-1Sh típusú acélokat alkalmazták. Az elektromos salakátolvasztással előállított, azonos vastagságú lemezek átlagos szilárdsága 10...15 százalékkal magasabb, mint a nagyobb keménységű páncélacéloké. Az 1987-ig tartó sorozatgyártás során a tornyot is továbbfejlesztették.
Ja.Csak ott-ha tudod,hol az az ott.Plusz a Tisza folyása miatt a védelem szorulna a külső vonalra,a támadó meg a belső vonalon mozoghatna.És még ráadásul a külső vonalon védekező sereg a kisebb is.Hát,ez igy együtt az álmoskönyv szerint nem sok jót jelent nékünk.....Nem is kell végig, csak ahol át akarnak kelni, ott.
Pedig ha vannak felderítőid és a túlparti lakosság is veled van? Nem beszélve arról, hogy a hídverés sem 1-2 perc, ráadásul az úszóképes harcjárműveik is korszerűtlenek, talán BMP-1 van nekik. A gázlókat meg tudjuk, hogy hol vannak. A külső ív, meg azért is jobb, mert nagyobb területről tudsz tűz alatt tartani kisebb területet.
Ezt úgy hivják,hogy tűzzsák,és taktikai méretben számit.De hadműveletileg egy kisebb seregnek védelmben lenni hátrányos a külső iven.
És akkor mi van,ha ott magyar lakosság van?Kikapcsolják a kommunikációt,kijárási tilalmat rendelnek el,és ennyi.
Felderitést lehet blokkolni is,meg megtéveszteni.Normandia miről szolt?Elhitették a németekkel,hogy Calaisnál fognak partraszálni,és mire azok reagálni tudtak,már megvolt a hidfő.
W
Wilson
Guest
А. Tarasenko
Többrétegű kompozit páncélzat
T-72 "Ural"
A T-72 "Ural" páncélzata hasonló volt a T-64-eséhez. A harckocsi első szériája közvetlenül a T-64 tornyaiból átalakított lövegtornyokat használt. Később egy öntött páncélozott acélból készült, 400-410 mm-es monolit tornyot alkalmaztak. A monolit lövegtornyok kielégítő védelmet nyújtottak a 100-155 mm-es páncéltörő, szubkaliberű lövedékekkel (APC) szemben, de az említett lövegtornyok ellenállása az azonos kaliberű lövedékek elleni védelem szempontjából gyengébb volt, mint a kombinált páncélzattal ellátott lövegtornyoké.
T-72 monolitikus öntött páncélozott acél torony,
(a T-72M harckocsi exportváltozatában is használták)
T-72A
A harckocsi test elülső részének páncélzatát megerősítették. Ezt az acél páncéllemezek vastagságának újraelosztásával érték el a hátsó lemez vastagságának növelése érdekében. Így a VLD vastagsága 60 mm acél, 105 mm STB és a hátsó lemez vastagsága 50 mm volt. Ugyanakkor a páncél mérete nem változott.
Nagy változtatásokat hajtottak végre a torony páncélzatán. A sorozatgyártás során töltőanyagként nem fémből öntött rudakat használtak, amelyeket az öntés előtt fémpáncéllal kötöttek össze (ún. homokrudak).
T-72A torony homokrudakkal,
(A T-72M1 harckocsi exportváltozatainál is használták.)
1976-ban az Uralvagonzavod megkísérelte a T-64A lövegtornyok gyártását bélelt korundgolyókkal, de nem sikerült elsajátítani a technológiát. Ehhez új termelési létesítményekre és új technológiák elsajátítására volt szükség, amelyek nem jöttek létre. Ennek oka az volt, hogy csökkenteni akarták a T-72A költségeit, amelyet szintén nagy mennyiségben szállítottak külföldre. Így a T-64A lövegtorony ellenállása 10%-kal volt magasabb, mint a T-72-é, és az ütésállósága 15...20%-kal volt magasabb.
T-72A homlokzati rész a lemez vastagságok újraelosztásával és megnövelt hátsó védőréteg.
A hátsó lemez vastagságának növelésével a "háromrétegű gát" növeli az ellenállást.
Ez a hátsó páncélzatra ható deformálódott lövedék következménye, amely részben megsemmisíti az első acélréteget.
és így a lövedék nemcsak a sebességét, hanem a fejrész eredeti alakját is elveszti.
Az acél páncélzatéval megegyező ellenállási szint eléréséhez szükséges három páncélréteg súlya csökken, ha a páncélzat vastagsága az acél páncélzatéval megegyező szintre csökken.
A középső üvegtextil-rétegnek csekély hatása van a háromrétegű "gát" rakétaellenállóságára (I.I. Terekhin, Acélkutató Intézet).
PT-91M homlokzati rész (hasonló a T-72A-hoz)
Többrétegű kompozit páncélzat
T-72 "Ural"
A T-72 "Ural" páncélzata hasonló volt a T-64-eséhez. A harckocsi első szériája közvetlenül a T-64 tornyaiból átalakított lövegtornyokat használt. Később egy öntött páncélozott acélból készült, 400-410 mm-es monolit tornyot alkalmaztak. A monolit lövegtornyok kielégítő védelmet nyújtottak a 100-155 mm-es páncéltörő, szubkaliberű lövedékekkel (APC) szemben, de az említett lövegtornyok ellenállása az azonos kaliberű lövedékek elleni védelem szempontjából gyengébb volt, mint a kombinált páncélzattal ellátott lövegtornyoké.
T-72 monolitikus öntött páncélozott acél torony,
(a T-72M harckocsi exportváltozatában is használták)
T-72A
A harckocsi test elülső részének páncélzatát megerősítették. Ezt az acél páncéllemezek vastagságának újraelosztásával érték el a hátsó lemez vastagságának növelése érdekében. Így a VLD vastagsága 60 mm acél, 105 mm STB és a hátsó lemez vastagsága 50 mm volt. Ugyanakkor a páncél mérete nem változott.
Nagy változtatásokat hajtottak végre a torony páncélzatán. A sorozatgyártás során töltőanyagként nem fémből öntött rudakat használtak, amelyeket az öntés előtt fémpáncéllal kötöttek össze (ún. homokrudak).
T-72A torony homokrudakkal,
(A T-72M1 harckocsi exportváltozatainál is használták.)
1976-ban az Uralvagonzavod megkísérelte a T-64A lövegtornyok gyártását bélelt korundgolyókkal, de nem sikerült elsajátítani a technológiát. Ehhez új termelési létesítményekre és új technológiák elsajátítására volt szükség, amelyek nem jöttek létre. Ennek oka az volt, hogy csökkenteni akarták a T-72A költségeit, amelyet szintén nagy mennyiségben szállítottak külföldre. Így a T-64A lövegtorony ellenállása 10%-kal volt magasabb, mint a T-72-é, és az ütésállósága 15...20%-kal volt magasabb.
T-72A homlokzati rész a lemez vastagságok újraelosztásával és megnövelt hátsó védőréteg.
A hátsó lemez vastagságának növelésével a "háromrétegű gát" növeli az ellenállást.
Ez a hátsó páncélzatra ható deformálódott lövedék következménye, amely részben megsemmisíti az első acélréteget.
és így a lövedék nemcsak a sebességét, hanem a fejrész eredeti alakját is elveszti.
Az acél páncélzatéval megegyező ellenállási szint eléréséhez szükséges három páncélréteg súlya csökken, ha a páncélzat vastagsága az acél páncélzatéval megegyező szintre csökken.
A középső üvegtextil-rétegnek csekély hatása van a háromrétegű "gát" rakétaellenállóságára (I.I. Terekhin, Acélkutató Intézet).
PT-91M homlokzati rész (hasonló a T-72A-hoz)
Nem vitázni szeretnék veled.
De 
az átkelő csapatok még ha hídfőállást is tudnak kiépíteni, könnyen egy átkaroló hadművelet miatt támogatás és utánpótlás nélkül maradhatnak. Akkor pedig "kakukk a rigófészekben".
P
Pogány
Guest
De ahhoz a védelemnek is kell produkálnia egy átkelést, ha magát a folyót használod védvonalként. Ugyanabba a helyzetbe manőverezné magát, mint amit az ellennek kell megvalósítania.Nem vitázni szeretnék veled.
Kivéve,ha van hozzá csapaterő,hogy fedezzék a szárnyakat.Nem vitázni szeretnék veled.
Pl,Saron partváltása.Maga a Saron ho fedezte a szárnyat,védelmi vonalat épitett ki,hogy annak fedezete alatt a többi 3 kijuthasson az egyirtomi 3,hds mögöttes területeire.
Igaz, sőt nem is egyet, hanem kettőt. Vagyis két valódit, meg sok hamisat. Viszont a védekező szempontjából jóval egyszerűbb a képlet, ugyanis elég csak kierőszakolnia az átkelést, a hídfőállás megtartása a támadónak megnehezül, meghiusul. Az átcsoportositása a támadó erőknek a hídfőállás támogatásának a rovására megy. Így az indirekt módon omlik össze. A védekezők pedig akár vissza is térhetnek a túloldali kiépített állásaikba. (Amúgy a Pozsonyi-csata ennek helyzetnek a bonyolultabb változata.)
W
Wilson
Guest
А. Tarasenko
Többrétegű kompozit páncélzat
T-80B
A T-80B védelmét nagy keménységű, hengerelt BTK-1 típusú páncélzattal javították . A burkolat elülső részei a T-72A számára javasolthoz hasonló optimális, "háromszöges" páncélvastagság-arányt mutattak.
1969-ben három vállalkozás scsoportja egy új típusú, megnövelt keménységű BTK-1 típusú (dotn = 3,05-3,25 mm) lőszer elleni páncélzatot javasolt, amely összetételében 4,5% nikkelt, valamint réz-, molibdén- és vanádium-kiegészítőket tartalmazott. A 70-es években a BTK-1 acéllal kapcsolatos komplex kutatási és gyártási munkákat végeztek, ami lehetővé tette, hogy elkezdjék bevezetni a harckocsi gyártásba.
A BTK-1 acélból készült, 80 mm vastagságú préselt lemezek eredményei azt mutatták, hogy szilárdságuk megegyezett a 85 mm vastagságú szabványos lemezekével. Ezt a fajta acélpáncélt a T-80B és a T-64A(B) harckocsik burkolatának gyártásához használták. A BTK-1-et a T-80U (UD) és a T-72B harckocsik tornyában lévő többrétegű "páncél csomagban" is használják. A BTK-1 páncélzat megnövelt ellenállással rendelkezik a kaliber alatti lövedékekkel szemben 68-70-es tűzszögben (5-10%-al nagyobb a normál páncélzathoz képest). A vastagság növekedésével a BTK-1 páncél és a közepes keménységű gyártású páncél ellenállása közötti különbség növekszik.
A harckocsi kifejlesztése során kísérleteket tettek egy nagyobb keménységű öntött acéltorony létrehozására, amelyek azonban nem jártak sikerrel. Ennek eredményeképpen a T-72A harckocsi mintájára egy közepes keménységű öntött acélból készült torony kialakítását választották, a T-80B torony páncélzatának vastagságát megnövelték, és 1977-ben ilyen tornyokat vettek át a sorozatgyártásba.
A T-80B harckocsi további páncélzatának megerősítése az 1985-ben szolgálatba állított T-80BV harckocsiban valósult meg. E harckocsi törzsének és tornyának homlokpáncélzata elvben megegyezett a T-80B harckocsiéval, de edzett kompozit páncélzatból és a Contact-1 dinamikus védelemből állt. A T-80U harckocsi sorozatgyártására való áttérés során a késői T-80BV harckocsik (219RB) közül néhányat T-80U típusú tornyokkal szereltek fel, de a régi Cobra fegyverzettel és irányított fegyverrendszerrel.
A T-64, T-64A, T-72A és T-80B harckocsik gyártástechnológia és védelmi képesség tekintetében hagyományosan az orosz harckocsik első generációjához sorolhatók. A szóban forgó időszak az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek elejéig tart. A fent említett harckocsik páncélozása általában véve nagy védelmet nyújtott a korszakban legelterjedtebben használt páncéltörő fegyverekkel (ATV) szemben. Különösen a páncéltörő lövedéktípus (APFS) és a kompozit maggal rendelkező, páncéltörő, szubkaliberű lövedékekkel (APSC) szembeni ellenállás tekintetében. Ilyenek például az L28A1, L52A1, L15A4 APFSDS típusú lövedékek és az M735 és BM22 típusú OPFP-k. Ezenkívül az orosz harckocsik védelmének tervezése úgy történt, hogy a BM22 tandem robbanófejjel ellátott lövedékeivel szembeni ellenállást biztosítsák.
A helyzetet azonban befolyásolták azok az adatok, amelyeket az 1982-es izraeli-arab háborúból elhozott tankokkal történő tesztelések során nyertek.
Az orosz harckocsik "lőszerállóságának" meghatározásával foglalkozó különbizottság egyik következtetése az volt, hogy az M111-es a hazai 125 mm-es BM22-es lövedékkel szemben előnyben van a hazai sorozatgyártású hazai harckocsik kombinált HLC-páncélzatának 68°-os szögben történő behatolási hatótávolsága tekintetében. Ez arra utal, hogy az M111-es lövedéket elsősorban a T72-es harckocsi ellen tervezték, míg a BM22-es lövedéket úgy tervezték, hogy 60 fokos szögben találja el a monolit páncélzatot.
Erre válaszul a Szovjetunió Védelmi Minisztériumának javító üzemeiben 1984-ben végzett nagyjavítás során a fent említett típusok tankjain végzett Deflektor K+F munka befejezése után a tankok a felső homlokzati rész további megerősítését kapták. A T-72A harckocsikra egy további 16 mm vastag lemezt szereltek fel, amely 1428 m/s sebességig védelmet biztosított az M111 ellen.
Az 1982-es közel-keleti harcok nem kisebb mértékben befolyásolták a harckocsik védelmét. 1982 júniusától 1983 januárjáig a "Contact-1" kutatási és tervezési munkája során D.A. Rototaev (NII Stali) felügyelete alatt a DP harckocsikra történő telepítésével kapcsolatos munkálatokat végeztek. A munka lendületét az izraeli Blazer nagy robbanóerejű reaktív páncélzat harc helyzetek során bizonyított hatékonysága adta. Érdemes felidézni, hogy a Szovjetunió már az 50-es években kifejlesztett egy DP-rendszert, de különböző okok miatt nem telepítették tankokra.
Így 1984 óta a Reflect és Contact-1 K+F projektek keretében a T-64A, T-72A és T-80B harckocsik védelmének javítása érdekében a külföldi országok általánosan használt páncéltörő fegyverekkel szemben hozott intézkedéseket hajtották végre. A sorozatgyártásban a T-80BV és T-64BV harckocsik már figyelembe vették ezeket a megoldásokat, és nem látták el őket további hegesztett lemezekkel.
A T-64A, T-72A és T-80B harckocsik háromrészes (acél + üvegszál-erősítésű műanyag + acél) páncélvédelmének szintjét az első és hátsó acéllemezek optimális vastagságának és anyagkeménységének kiválasztásával érték el. Például az elülső acélréteg keménységének növelése a nagy tervezési szögben (68°) felszerelt rétegelt kombinált páncélok esetében a védelem növekedését eredményezi.
A fenti intézkedések azonban csak modernizációs megoldások voltak, az 1985-ben gyártani kezdett harckocsikba, mint például a T-80U, T-72B és T-80UD, olyan új megoldásokat építettek be, amelyek hagyományosan a kombinált páncélzatfejlesztés második generációjának tulajdoníthatók. A HLV tervezése során a nem fémes töltőanyag közötti további belső réteggel (vagy rétegekkel) történő kialakítást alkalmazták. A belső réteg pedig fokozott keménységű acélból készült. Az acéllal kombinált gátak belső rétegének keménységének nagy szögben történő növelése növeli a "gát" energia elnyelő erejét. Kis szögek esetén a középső réteg keménységének nincs jelentős hatással.
A VLD T-64B belső réteggel ellátott szelvénye
(acél+STB+acél+STB+acél).
Az új kiadású T-64BV harckocsikra nem szerelték fel a harckocsi test HLV kiegészítő páncélzatát, mivel az új konstrukció már
a következő generációs harckocsik elleni védelemhez lett igazítva - három réteg acélpáncélzat, közte két réteg üvegszál-erősítésű műanyaggal, összesen 205 mm vastagságban (60+35+30+30+35+45).
Az új kialakítású HLW kisebb teljes vastagságával az APC-vel szembeni ellenállás tekintetében (az AP-t nem számítva) HLW felülmúlja a régi típusú HLW-t, amely további 30 mm-es lemezzel rendelkezik.
Hasonló szerkezetet alkalmaztak a T-80BV-nél is.
Az új kombinált rétegű páncélok létrehozásának két iránya volt.
Az elsőt a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának szibériai kirendeltségén (Lavrentyev Hidrodinamikai Intézet, V.V. Rubcov, I.I. Terekhin) fejlesztették ki. Ezt az irányt doboz alakú (poliuretán habbal töltött doboz típusú lemezek) vagy cellás szerkezet képviselte.. Az ellenintézkedés elve az, hogy a két közeg közötti határfelületen lejátszódó jelenségek miatt a kumulatív sugár mozgási energiájának egy része, amely eredetileg a lökéshullámba ment át, átalakul a közeg mozgási energiájává, amely újra kölcsönhatásba lép a kumulatív sugárral.
A második az NII Stali (L.N. Anikina, M.I. Maresev, I.I. Terekhin) által javasolt. Amikor egy kombinált akadályon (acéllemez - töltőanyag - vékony acéllemez) áthatol az alakított sugár, a vékony lemez kupola alakú kidudorodása következik be, a kidudorodás csúcsa az acéllemez hátsó felületére merőleges irányba mozog. Ez a mozgás a vékony lemez áthatolása után is folytatódik, amíg a sugár a kompozit akadály mögött áthalad. A meghatározott kompozit akadályok optimálisan megválasztott geometriai paraméterei mellett, miután a sugár "fejrésze" behatolt, a részecskék további ütközései következnek be a vékony lemezen lévő rés szélével, ami a sugár behatolási képességének csökkenéséhez vezet. Töltőanyagként gumit, poliuretánt és kerámiát vizsgáltak.
Ez a fajta páncélzat alapelveiben hasonlított a brit Burlington páncélzathoz, amelyet a nyugati harckocsikon használtak az 1980-as évek elején.
Az öntött típusú lövegtornyok kialakításának és technológiájának további fejlődése az volt, hogy a lövegtorony homlok- és oldalsó részének kombinált páncélzatát egy felülről nyitott üreggel alakították ki, amelybe egy összetett töltőanyagot illesztettek be, és amelyet felülről felhegesztett kupakokkal (dugókkal) zártak le. Ilyen kialakítású tornyokat alkalmaztak a T-72 és T-80 harckocsik későbbi változatainál (T-72B, T-80U és T-80UD).
A T-72B-nél a tornyot síkban párhuzamos lapok (reflektorlemezek) és edzett acélbetétek formájában töltőlemezzel látták el.
A T-80U-nál ez polimerrel (poliéteruretánnal) töltött, méhsejtes öntvényblokkokkal (méhsejtes öntvények) és acélbetétekkel van kitöltve
Többrétegű kompozit páncélzat
T-80B
A T-80B védelmét nagy keménységű, hengerelt BTK-1 típusú páncélzattal javították . A burkolat elülső részei a T-72A számára javasolthoz hasonló optimális, "háromszöges" páncélvastagság-arányt mutattak.
1969-ben három vállalkozás scsoportja egy új típusú, megnövelt keménységű BTK-1 típusú (dotn = 3,05-3,25 mm) lőszer elleni páncélzatot javasolt, amely összetételében 4,5% nikkelt, valamint réz-, molibdén- és vanádium-kiegészítőket tartalmazott. A 70-es években a BTK-1 acéllal kapcsolatos komplex kutatási és gyártási munkákat végeztek, ami lehetővé tette, hogy elkezdjék bevezetni a harckocsi gyártásba.
A BTK-1 acélból készült, 80 mm vastagságú préselt lemezek eredményei azt mutatták, hogy szilárdságuk megegyezett a 85 mm vastagságú szabványos lemezekével. Ezt a fajta acélpáncélt a T-80B és a T-64A(B) harckocsik burkolatának gyártásához használták. A BTK-1-et a T-80U (UD) és a T-72B harckocsik tornyában lévő többrétegű "páncél csomagban" is használják. A BTK-1 páncélzat megnövelt ellenállással rendelkezik a kaliber alatti lövedékekkel szemben 68-70-es tűzszögben (5-10%-al nagyobb a normál páncélzathoz képest). A vastagság növekedésével a BTK-1 páncél és a közepes keménységű gyártású páncél ellenállása közötti különbség növekszik.
A harckocsi kifejlesztése során kísérleteket tettek egy nagyobb keménységű öntött acéltorony létrehozására, amelyek azonban nem jártak sikerrel. Ennek eredményeképpen a T-72A harckocsi mintájára egy közepes keménységű öntött acélból készült torony kialakítását választották, a T-80B torony páncélzatának vastagságát megnövelték, és 1977-ben ilyen tornyokat vettek át a sorozatgyártásba.
A T-80B harckocsi további páncélzatának megerősítése az 1985-ben szolgálatba állított T-80BV harckocsiban valósult meg. E harckocsi törzsének és tornyának homlokpáncélzata elvben megegyezett a T-80B harckocsiéval, de edzett kompozit páncélzatból és a Contact-1 dinamikus védelemből állt. A T-80U harckocsi sorozatgyártására való áttérés során a késői T-80BV harckocsik (219RB) közül néhányat T-80U típusú tornyokkal szereltek fel, de a régi Cobra fegyverzettel és irányított fegyverrendszerrel.
A T-64, T-64A, T-72A és T-80B harckocsik gyártástechnológia és védelmi képesség tekintetében hagyományosan az orosz harckocsik első generációjához sorolhatók. A szóban forgó időszak az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek elejéig tart. A fent említett harckocsik páncélozása általában véve nagy védelmet nyújtott a korszakban legelterjedtebben használt páncéltörő fegyverekkel (ATV) szemben. Különösen a páncéltörő lövedéktípus (APFS) és a kompozit maggal rendelkező, páncéltörő, szubkaliberű lövedékekkel (APSC) szembeni ellenállás tekintetében. Ilyenek például az L28A1, L52A1, L15A4 APFSDS típusú lövedékek és az M735 és BM22 típusú OPFP-k. Ezenkívül az orosz harckocsik védelmének tervezése úgy történt, hogy a BM22 tandem robbanófejjel ellátott lövedékeivel szembeni ellenállást biztosítsák.
A helyzetet azonban befolyásolták azok az adatok, amelyeket az 1982-es izraeli-arab háborúból elhozott tankokkal történő tesztelések során nyertek.
Az orosz harckocsik "lőszerállóságának" meghatározásával foglalkozó különbizottság egyik következtetése az volt, hogy az M111-es a hazai 125 mm-es BM22-es lövedékkel szemben előnyben van a hazai sorozatgyártású hazai harckocsik kombinált HLC-páncélzatának 68°-os szögben történő behatolási hatótávolsága tekintetében. Ez arra utal, hogy az M111-es lövedéket elsősorban a T72-es harckocsi ellen tervezték, míg a BM22-es lövedéket úgy tervezték, hogy 60 fokos szögben találja el a monolit páncélzatot.
Erre válaszul a Szovjetunió Védelmi Minisztériumának javító üzemeiben 1984-ben végzett nagyjavítás során a fent említett típusok tankjain végzett Deflektor K+F munka befejezése után a tankok a felső homlokzati rész további megerősítését kapták. A T-72A harckocsikra egy további 16 mm vastag lemezt szereltek fel, amely 1428 m/s sebességig védelmet biztosított az M111 ellen.
Az 1982-es közel-keleti harcok nem kisebb mértékben befolyásolták a harckocsik védelmét. 1982 júniusától 1983 januárjáig a "Contact-1" kutatási és tervezési munkája során D.A. Rototaev (NII Stali) felügyelete alatt a DP harckocsikra történő telepítésével kapcsolatos munkálatokat végeztek. A munka lendületét az izraeli Blazer nagy robbanóerejű reaktív páncélzat harc helyzetek során bizonyított hatékonysága adta. Érdemes felidézni, hogy a Szovjetunió már az 50-es években kifejlesztett egy DP-rendszert, de különböző okok miatt nem telepítették tankokra.
Így 1984 óta a Reflect és Contact-1 K+F projektek keretében a T-64A, T-72A és T-80B harckocsik védelmének javítása érdekében a külföldi országok általánosan használt páncéltörő fegyverekkel szemben hozott intézkedéseket hajtották végre. A sorozatgyártásban a T-80BV és T-64BV harckocsik már figyelembe vették ezeket a megoldásokat, és nem látták el őket további hegesztett lemezekkel.
A T-64A, T-72A és T-80B harckocsik háromrészes (acél + üvegszál-erősítésű műanyag + acél) páncélvédelmének szintjét az első és hátsó acéllemezek optimális vastagságának és anyagkeménységének kiválasztásával érték el. Például az elülső acélréteg keménységének növelése a nagy tervezési szögben (68°) felszerelt rétegelt kombinált páncélok esetében a védelem növekedését eredményezi.
A fenti intézkedések azonban csak modernizációs megoldások voltak, az 1985-ben gyártani kezdett harckocsikba, mint például a T-80U, T-72B és T-80UD, olyan új megoldásokat építettek be, amelyek hagyományosan a kombinált páncélzatfejlesztés második generációjának tulajdoníthatók. A HLV tervezése során a nem fémes töltőanyag közötti további belső réteggel (vagy rétegekkel) történő kialakítást alkalmazták. A belső réteg pedig fokozott keménységű acélból készült. Az acéllal kombinált gátak belső rétegének keménységének nagy szögben történő növelése növeli a "gát" energia elnyelő erejét. Kis szögek esetén a középső réteg keménységének nincs jelentős hatással.
A VLD T-64B belső réteggel ellátott szelvénye
(acél+STB+acél+STB+acél).
Az új kiadású T-64BV harckocsikra nem szerelték fel a harckocsi test HLV kiegészítő páncélzatát, mivel az új konstrukció már
a következő generációs harckocsik elleni védelemhez lett igazítva - három réteg acélpáncélzat, közte két réteg üvegszál-erősítésű műanyaggal, összesen 205 mm vastagságban (60+35+30+30+35+45).
Az új kialakítású HLW kisebb teljes vastagságával az APC-vel szembeni ellenállás tekintetében (az AP-t nem számítva) HLW felülmúlja a régi típusú HLW-t, amely további 30 mm-es lemezzel rendelkezik.
Hasonló szerkezetet alkalmaztak a T-80BV-nél is.
Az új kombinált rétegű páncélok létrehozásának két iránya volt.
Az elsőt a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának szibériai kirendeltségén (Lavrentyev Hidrodinamikai Intézet, V.V. Rubcov, I.I. Terekhin) fejlesztették ki. Ezt az irányt doboz alakú (poliuretán habbal töltött doboz típusú lemezek) vagy cellás szerkezet képviselte.. Az ellenintézkedés elve az, hogy a két közeg közötti határfelületen lejátszódó jelenségek miatt a kumulatív sugár mozgási energiájának egy része, amely eredetileg a lökéshullámba ment át, átalakul a közeg mozgási energiájává, amely újra kölcsönhatásba lép a kumulatív sugárral.
A második az NII Stali (L.N. Anikina, M.I. Maresev, I.I. Terekhin) által javasolt. Amikor egy kombinált akadályon (acéllemez - töltőanyag - vékony acéllemez) áthatol az alakított sugár, a vékony lemez kupola alakú kidudorodása következik be, a kidudorodás csúcsa az acéllemez hátsó felületére merőleges irányba mozog. Ez a mozgás a vékony lemez áthatolása után is folytatódik, amíg a sugár a kompozit akadály mögött áthalad. A meghatározott kompozit akadályok optimálisan megválasztott geometriai paraméterei mellett, miután a sugár "fejrésze" behatolt, a részecskék további ütközései következnek be a vékony lemezen lévő rés szélével, ami a sugár behatolási képességének csökkenéséhez vezet. Töltőanyagként gumit, poliuretánt és kerámiát vizsgáltak.
Ez a fajta páncélzat alapelveiben hasonlított a brit Burlington páncélzathoz, amelyet a nyugati harckocsikon használtak az 1980-as évek elején.
Az öntött típusú lövegtornyok kialakításának és technológiájának további fejlődése az volt, hogy a lövegtorony homlok- és oldalsó részének kombinált páncélzatát egy felülről nyitott üreggel alakították ki, amelybe egy összetett töltőanyagot illesztettek be, és amelyet felülről felhegesztett kupakokkal (dugókkal) zártak le. Ilyen kialakítású tornyokat alkalmaztak a T-72 és T-80 harckocsik későbbi változatainál (T-72B, T-80U és T-80UD).
A T-72B-nél a tornyot síkban párhuzamos lapok (reflektorlemezek) és edzett acélbetétek formájában töltőlemezzel látták el.
A T-80U-nál ez polimerrel (poliéteruretánnal) töltött, méhsejtes öntvényblokkokkal (méhsejtes öntvények) és acélbetétekkel van kitöltve
Nem.Mert a támadó akkor fog támadni,ha tudja fedezni a támadó éket.
Most ha mi 2 dd-ral védekezünk,az ellen meg 6 dd-rt tud bevetni,akkor megteheti,mit Te mondtál nekünk védelembe-főleg,hogy számára ez a belső vonalu védelmet jelenti.Figyelővonalat alakit ki a Tisza mentén,és 2-3 dd-t harcászati mélységben készültségben tart.2-3 dd meg ezalatt támadni tud,és még mindig van 1dd hadműveleti tartaléka,ha jol gazdálkodik
Hát,szar ügy.
Pőzsonyi csata meg nem folyóvédelem volt,hanem a támadó részenkénti megsemmisitése,két egymást követő csatában.
Bocsánat, de amikor úgy gondolja, hogy fedezni tudja. A védekező jóval kedvezőbb pozícióban, folyamatosan tudja az ellenparti erőket stresszelni, persze a támadó is, de a támadó KM hadseregekről (románok) beszélve, nem tud két hídfôállást kiépíteni. Nincs elég ereje, ugye klasszikusan 1:3 arány kell minimum a támadó javára...a technikai fölény sem egyértelmű, ha a darabszám alapján nézzük az sem. De ez az egész egyelőre csak elméleti...
P
Pogány
Guest
Részben igazad van, de ugye kérdés, hogy az ellen milyen felszerléssel bír. Ha romulánokra gondolunk, amíg támadják az erőinket egy gázló vagy híd elfoglalásáért, addig az úszóképes dolgaik megkerülhetnek. Persze ott is csak várni kell őket, de ha már ilyen távolságban vannak, a felderítésük alapértelmezett és egy saját átkelés/ellenlökés/átkarolás nyílt könyv lenne nekik, amit tüzérséggel komolyan tudnának akadályozni vagy feltartani. Patthelyzetté válva is buktuk a folyón túli területeket.
W
Wilson
Guest
А. Tarasenko
Többrétegű kompozit páncélzat
T-72B
A T-72B harckocsi páncélzata "félig aktív" típusú. A lövegtorony elülső részén két üreg található, amelyek a löveg hossztengelyéhez képest 54-55 fokos szögben helyezkednek el. Minden üreg 20 darab 30 mm-es blokkot tartalmaz, amelyek mindegyike 3 egymáshoz ragasztott rétegből áll. A blokk rétegei 21 mm-es páncéllemez, 6 mm-es gumiréteg és 3 mm-es fémlemez. Minden blokk páncéllemezéhez 3 vékony fémlemez van hegesztve, amelyek 22 mm távolságot biztosítanak a blokkok között. Mindkét üregben 45 mm-es páncéllemez található a csomag és az üreg belső fala között. A két üreg tartalmának össztömege 781 kg.
A T-72-es harckocsi páncélcsomagjának külső nézete terelőlemezekkel
És acél páncélbetétek BTK-1
Az első módosítások
A T-72B törzsének páncélzata közepes és nagy keménységű acélból készült kompozit páncélzatból állt. Az acél kompozit "gát" az egyik legegyszerűbb "lövedékvédő" rendszer. Az ilyen, több acéllemezből álló kombinált páncélzat 20%-os súlynövekedést eredményezett az azonos összméretekkel rendelkező homogén páncélzathoz képest.
Később a páncélzatnak egy kifinomultabb változatát alkalmazták, amely a harckocsik tornyához hasonló elvű "reflektorlemezeket" használt.
A "reflektor" lemezekkel ellátott páncélszerkezet 3 rétegből álló "gát": egy lemezből, egy távtartóból és egy vékony lemezből áll.
A T-72B tornyát és törzsét a "Contact-1" reaktív páncélcsomaggal látták el. Amelyek közvetlenül a toronyra vannak felszerelve anélkül, hogy olyan szöget adnának nekik, amely biztosítja a "behatolásérzékelő" maximális hatékonyságát. Ennek eredményeként a toronyra telepített "Contact.1" hatékonysága jelentősen csökkent. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a T-72AV 1983-as kormányzati kísérletei során a tesztelt harckocsit a nem fedett területek miatt találat érte, és a tervezők megpróbáltak jobb védelmet elérni.
1988-tól kezdődően a nagy robbanóerejű reaktív páncélcsomagot úgy módosították, hogy az ne csak a repesztöltetek, hanem a kemény burkolatok ellen is fokozott védelmet nyújtson.
Többrétegű kompozit páncélzat
T-72B
A T-72B harckocsi páncélzata "félig aktív" típusú. A lövegtorony elülső részén két üreg található, amelyek a löveg hossztengelyéhez képest 54-55 fokos szögben helyezkednek el. Minden üreg 20 darab 30 mm-es blokkot tartalmaz, amelyek mindegyike 3 egymáshoz ragasztott rétegből áll. A blokk rétegei 21 mm-es páncéllemez, 6 mm-es gumiréteg és 3 mm-es fémlemez. Minden blokk páncéllemezéhez 3 vékony fémlemez van hegesztve, amelyek 22 mm távolságot biztosítanak a blokkok között. Mindkét üregben 45 mm-es páncéllemez található a csomag és az üreg belső fala között. A két üreg tartalmának össztömege 781 kg.
A T-72-es harckocsi páncélcsomagjának külső nézete terelőlemezekkel
És acél páncélbetétek BTK-1
Az első módosítások
A T-72B törzsének páncélzata közepes és nagy keménységű acélból készült kompozit páncélzatból állt. Az acél kompozit "gát" az egyik legegyszerűbb "lövedékvédő" rendszer. Az ilyen, több acéllemezből álló kombinált páncélzat 20%-os súlynövekedést eredményezett az azonos összméretekkel rendelkező homogén páncélzathoz képest.
Később a páncélzatnak egy kifinomultabb változatát alkalmazták, amely a harckocsik tornyához hasonló elvű "reflektorlemezeket" használt.
A "reflektor" lemezekkel ellátott páncélszerkezet 3 rétegből álló "gát": egy lemezből, egy távtartóból és egy vékony lemezből áll.
A T-72B tornyát és törzsét a "Contact-1" reaktív páncélcsomaggal látták el. Amelyek közvetlenül a toronyra vannak felszerelve anélkül, hogy olyan szöget adnának nekik, amely biztosítja a "behatolásérzékelő" maximális hatékonyságát. Ennek eredményeként a toronyra telepített "Contact.1" hatékonysága jelentősen csökkent. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a T-72AV 1983-as kormányzati kísérletei során a tesztelt harckocsit a nem fedett területek miatt találat érte, és a tervezők megpróbáltak jobb védelmet elérni.
1988-tól kezdődően a nagy robbanóerejű reaktív páncélcsomagot úgy módosították, hogy az ne csak a repesztöltetek, hanem a kemény burkolatok ellen is fokozott védelmet nyújtson.
P
Pogány
Guest
Sajnos tudna. Még az ócskavasakkal is, mert mennyiségben elegendő és egy folyónyi(+ párszáz méter) távolságon még tűzerőben sem lenne jelentős hátrányban velük, a támogatás meg nekik is elég ütős sajnos. Simán tudnának nyomni legalább egy hidért menő meg egy gázlóért menő erőszakolást és még maradna némi vasuk megpróbálni átúszni.
W
Wilson
Guest
А. Tarasenko
Többrétegű kompozit páncélzat
T-72B
A T-72B harckocsi páncélzata "félig aktív" típusú. A lövegtorony elülső részén két üreg található, amelyek a löveg hossztengelyéhez képest 54-55 fokos szögben helyezkednek el. Minden üreg 20 darab 30 mm-es blokkot tartalmaz, amelyek mindegyike 3 egymáshoz ragasztott rétegből áll. A blokk rétegei 21 mm-es páncéllemez, 6 mm-es gumiréteg és 3 mm-es fémlemez. Minden blokk páncéllemezéhez 3 vékony fémlemez van hegesztve, amelyek 22 mm távolságot biztosítanak a blokkok között. Mindkét üregben 45 mm-es páncéllemez található a csomag és az üreg belső fala között. A két üreg tartalmának össztömege 781 kg.
A T-72-es harckocsi páncélcsomagjának külső nézete terelőlemezekkel
És acél páncélbetétek BTK-1
Az első módosítások
A T-72B törzsének páncélzata közepes és nagy keménységű acélból készült kompozit páncélzatból állt. Az acél kompozit "gát" az egyik legegyszerűbb "lövedékvédő" rendszer. Az ilyen, több acéllemezből álló kombinált páncélzat 20%-os súlynövekedést eredményezett az azonos összméretekkel rendelkező homogén páncélzathoz képest.
Később a páncélzatnak egy kifinomultabb változatát alkalmazták, amely a harckocsik tornyához hasonló elvű "reflektorlemezeket" használt.
A "reflektor" lemezekkel ellátott páncélszerkezet 3 rétegből álló "gát": egy lemezből, egy távtartóból és egy vékony lemezből áll.
A T-72B tornyát és törzsét a "Contact-1" reaktív páncélcsomaggal látták el. Amelyek közvetlenül a toronyra vannak felszerelve anélkül, hogy olyan szöget adnának nekik, amely biztosítja a "behatolásérzékelő" maximális hatékonyságát. Ennek eredményeként a toronyra telepített "Contact.1" hatékonysága jelentősen csökkent. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a T-72AV 1983-as kormányzati kísérletei során a tesztelt harckocsit a nem fedett területek miatt találat érte, és a tervezők megpróbáltak jobb védelmet elérni.
1988-tól kezdődően a nagy robbanóerejű reaktív páncélcsomagot úgy módosították, hogy az ne csak a repesztöltetek, hanem a kemény burkolatok ellen is fokozott védelmet nyújtson.
A kumulatív sugár behatolása a páncélzatba "reflektor" lemezekkel
A röntgenkép a sugár részecskéinek oldalirányú elmozdulását mutatja
A lemez deformációjának jellege
A lemezbe behatoló sugár olyan feszültségeket hoz létre, amelyek először a hátsó felület helyi duzzadásához (a), majd megsemmisüléséhez (b) vezetnek. Ugyanakkor a töltőanyag és a vékony lemez jelentős mértékben megduzzad. Amikor a sugár áthatol a töltőanyagon és a vékony lemezen, ez utóbbi már elkezdett eltávolodni a lemez hátsó felületétől (c). Mivel a sugár iránya és a vékony lemez között bizonyos szög van, egy bizonyos ponton a lemez tönkreteszi a sugarat. A " reflektor" lemezek használatának hatása akár 40%-os is lehet az azonos tömegű monolit páncélzathoz képest.
T-72B homlokrész terelőlemezekkel
Többrétegű kompozit páncélzat
T-72B
A T-72B harckocsi páncélzata "félig aktív" típusú. A lövegtorony elülső részén két üreg található, amelyek a löveg hossztengelyéhez képest 54-55 fokos szögben helyezkednek el. Minden üreg 20 darab 30 mm-es blokkot tartalmaz, amelyek mindegyike 3 egymáshoz ragasztott rétegből áll. A blokk rétegei 21 mm-es páncéllemez, 6 mm-es gumiréteg és 3 mm-es fémlemez. Minden blokk páncéllemezéhez 3 vékony fémlemez van hegesztve, amelyek 22 mm távolságot biztosítanak a blokkok között. Mindkét üregben 45 mm-es páncéllemez található a csomag és az üreg belső fala között. A két üreg tartalmának össztömege 781 kg.
A T-72-es harckocsi páncélcsomagjának külső nézete terelőlemezekkel
És acél páncélbetétek BTK-1
Az első módosítások
A T-72B törzsének páncélzata közepes és nagy keménységű acélból készült kompozit páncélzatból állt. Az acél kompozit "gát" az egyik legegyszerűbb "lövedékvédő" rendszer. Az ilyen, több acéllemezből álló kombinált páncélzat 20%-os súlynövekedést eredményezett az azonos összméretekkel rendelkező homogén páncélzathoz képest.
Később a páncélzatnak egy kifinomultabb változatát alkalmazták, amely a harckocsik tornyához hasonló elvű "reflektorlemezeket" használt.
A "reflektor" lemezekkel ellátott páncélszerkezet 3 rétegből álló "gát": egy lemezből, egy távtartóból és egy vékony lemezből áll.
A T-72B tornyát és törzsét a "Contact-1" reaktív páncélcsomaggal látták el. Amelyek közvetlenül a toronyra vannak felszerelve anélkül, hogy olyan szöget adnának nekik, amely biztosítja a "behatolásérzékelő" maximális hatékonyságát. Ennek eredményeként a toronyra telepített "Contact.1" hatékonysága jelentősen csökkent. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a T-72AV 1983-as kormányzati kísérletei során a tesztelt harckocsit a nem fedett területek miatt találat érte, és a tervezők megpróbáltak jobb védelmet elérni.
1988-tól kezdődően a nagy robbanóerejű reaktív páncélcsomagot úgy módosították, hogy az ne csak a repesztöltetek, hanem a kemény burkolatok ellen is fokozott védelmet nyújtson.
A kumulatív sugár behatolása a páncélzatba "reflektor" lemezekkel
A röntgenkép a sugár részecskéinek oldalirányú elmozdulását mutatja
A lemez deformációjának jellege
A lemezbe behatoló sugár olyan feszültségeket hoz létre, amelyek először a hátsó felület helyi duzzadásához (a), majd megsemmisüléséhez (b) vezetnek. Ugyanakkor a töltőanyag és a vékony lemez jelentős mértékben megduzzad. Amikor a sugár áthatol a töltőanyagon és a vékony lemezen, ez utóbbi már elkezdett eltávolodni a lemez hátsó felületétől (c). Mivel a sugár iránya és a vékony lemez között bizonyos szög van, egy bizonyos ponton a lemez tönkreteszi a sugarat. A " reflektor" lemezek használatának hatása akár 40%-os is lehet az azonos tömegű monolit páncélzathoz képest.
T-72B homlokrész terelőlemezekkel
Igen, egészen addig, amíg nincs megfelelő tüzérségünk.
Ez ennél összetettebb.Pl most jön Angolában az a csata,ahol a messze a hadszintér legjobb tüzérségét jelentő búr G5ök tökéletesen csődöt mondtak.