Harckocsik harctéri alkalmazása

[Pogány]

Nem vitázni szeretnék veled. De az átkelő csapatok még ha hídfőállást is tudnak kiépíteni, könnyen egy átkaroló hadművelet miatt támogatás és utánpótlás nélkül maradhatnak. Akkor pedig "kakukk a rigófészekben".

De ahhoz a védelemnek is kell produkálnia egy átkelést, ha magát a folyót használod védvonalként. Ugyanabba a helyzetbe manőverezné magát, mint amit az ellennek kell megvalósítania.

 

[Negan]

Nem vitázni szeretnék veled. De az átkelő csapatok még ha hídfőállást is tudnak kiépíteni, könnyen egy átkaroló hadművelet miatt támogatás és utánpótlás nélkül maradhatnak. Akkor pedig "kakukk a rigófészekben".

Kivéve,ha van hozzá csapaterő,hogy fedezzék a szárnyakat.
Pl,Saron partváltása.Maga a Saron ho fedezte a szárnyat,védelmi vonalat épitett ki,hogy annak fedezete alatt a többi 3 kijuthasson az egyirtomi 3,hds mögöttes területeire.

 

[Kim Philby]

De ahhoz a védelemnek is kell produkálnia egy átkelést, ha magát a folyót használod védvonalként. Ugyanabba a helyzetbe manőverezné magát, mint amit az ellennek kell megvalósítania.

Igaz, sőt nem is egyet, hanem kettőt. Vagyis két valódit, meg sok hamisat. Viszont a védekező szempontjából jóval egyszerűbb a képlet, ugyanis elég csak kierőszakolnia az átkelést, a hídfőállás megtartása a támadónak megnehezül, meghiusul. Az átcsoportositása a támadó erőknek a hídfőállás támogatásának a rovására megy. Így az indirekt módon omlik össze. A védekezők pedig akár vissza is térhetnek a túloldali kiépített állásaikba. (Amúgy a Pozsonyi-csata ennek helyzetnek a bonyolultabb változata.)

 

[Wilson]

А. Tarasenko

Többrétegű kompozit páncélzat

T-80B

A T-80B védelmét nagy keménységű, hengerelt BTK-1 típusú páncélzattal javították . A burkolat elülső részei a T-72A számára javasolthoz hasonló optimális, "háromszöges" páncélvastagság-arányt mutattak.

1969-ben három vállalkozás scsoportja egy új típusú, megnövelt keménységű BTK-1 típusú (dotn = 3,05-3,25 mm) lőszer elleni páncélzatot javasolt, amely összetételében 4,5% nikkelt, valamint réz-, molibdén- és vanádium-kiegészítőket tartalmazott. A 70-es években a BTK-1 acéllal kapcsolatos komplex kutatási és gyártási munkákat végeztek, ami lehetővé tette, hogy elkezdjék bevezetni a harckocsi gyártásba.

A BTK-1 acélból készült, 80 mm vastagságú préselt lemezek eredményei azt mutatták, hogy szilárdságuk megegyezett a 85 mm vastagságú szabványos lemezekével. Ezt a fajta acélpáncélt a T-80B és a T-64A(B) harckocsik burkolatának gyártásához használták. A BTK-1-et a T-80U (UD) és a T-72B harckocsik tornyában lévő többrétegű "páncél csomagban" is használják. A BTK-1 páncélzat megnövelt ellenállással rendelkezik a kaliber alatti lövedékekkel szemben 68-70-es tűzszögben (5-10%-al nagyobb a normál páncélzathoz képest). A vastagság növekedésével a BTK-1 páncél és a közepes keménységű gyártású páncél ellenállása közötti különbség növekszik.

A harckocsi kifejlesztése során kísérleteket tettek egy nagyobb keménységű öntött acéltorony létrehozására, amelyek azonban nem jártak sikerrel. Ennek eredményeképpen a T-72A harckocsi mintájára egy közepes keménységű öntött acélból készült torony kialakítását választották, a T-80B torony páncélzatának vastagságát megnövelték, és 1977-ben ilyen tornyokat vettek át a sorozatgyártásba.

A T-80B harckocsi további páncélzatának megerősítése az 1985-ben szolgálatba állított T-80BV harckocsiban valósult meg. E harckocsi törzsének és tornyának homlokpáncélzata elvben megegyezett a T-80B harckocsiéval, de edzett kompozit páncélzatból és a Contact-1 dinamikus védelemből állt. A T-80U harckocsi sorozatgyártására való áttérés során a késői T-80BV harckocsik (219RB) közül néhányat T-80U típusú tornyokkal szereltek fel, de a régi Cobra fegyverzettel és irányított fegyverrendszerrel.

A T-64, T-64A, T-72A és T-80B harckocsik gyártástechnológia és védelmi képesség tekintetében hagyományosan az orosz harckocsik első generációjához sorolhatók. A szóban forgó időszak az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek elejéig tart. A fent említett harckocsik páncélozása általában véve nagy védelmet nyújtott a korszakban legelterjedtebben használt páncéltörő fegyverekkel (ATV) szemben. Különösen a páncéltörő lövedéktípus (APFS) és a kompozit maggal rendelkező, páncéltörő, szubkaliberű lövedékekkel (APSC) szembeni ellenállás tekintetében. Ilyenek például az L28A1, L52A1, L15A4 APFSDS típusú lövedékek és az M735 és BM22 típusú OPFP-k. Ezenkívül az orosz harckocsik védelmének tervezése úgy történt, hogy a BM22 tandem robbanófejjel ellátott lövedékeivel szembeni ellenállást biztosítsák.

A helyzetet azonban befolyásolták azok az adatok, amelyeket az 1982-es izraeli-arab háborúból elhozott tankokkal történő tesztelések során nyertek.

Az orosz harckocsik "lőszerállóságának" meghatározásával foglalkozó különbizottság egyik következtetése az volt, hogy az M111-es a hazai 125 mm-es BM22-es lövedékkel szemben előnyben van a hazai sorozatgyártású hazai harckocsik kombinált HLC-páncélzatának 68°-os szögben történő behatolási hatótávolsága tekintetében. Ez arra utal, hogy az M111-es lövedéket elsősorban a T72-es harckocsi ellen tervezték, míg a BM22-es lövedéket úgy tervezték, hogy 60 fokos szögben találja el a monolit páncélzatot.

Erre válaszul a Szovjetunió Védelmi Minisztériumának javító üzemeiben 1984-ben végzett nagyjavítás során a fent említett típusok tankjain végzett Deflektor K+F munka befejezése után a tankok a felső homlokzati rész további megerősítését kapták. A T-72A harckocsikra egy további 16 mm vastag lemezt szereltek fel, amely 1428 m/s sebességig védelmet biztosított az M111 ellen.

Az 1982-es közel-keleti harcok nem kisebb mértékben befolyásolták a harckocsik védelmét. 1982 júniusától 1983 januárjáig a "Contact-1" kutatási és tervezési munkája során D.A. Rototaev (NII Stali) felügyelete alatt a DP harckocsikra történő telepítésével kapcsolatos munkálatokat végeztek. A munka lendületét az izraeli Blazer nagy robbanóerejű reaktív páncélzat harc helyzetek során bizonyított hatékonysága adta. Érdemes felidézni, hogy a Szovjetunió már az 50-es években kifejlesztett egy DP-rendszert, de különböző okok miatt nem telepítették tankokra.

Így 1984 óta a Reflect és Contact-1 K+F projektek keretében a T-64A, T-72A és T-80B harckocsik védelmének javítása érdekében a külföldi országok általánosan használt páncéltörő fegyverekkel szemben hozott intézkedéseket hajtották végre. A sorozatgyártásban a T-80BV és T-64BV harckocsik már figyelembe vették ezeket a megoldásokat, és nem látták el őket további hegesztett lemezekkel.

A T-64A, T-72A és T-80B harckocsik háromrészes (acél + üvegszál-erősítésű műanyag + acél) páncélvédelmének szintjét az első és hátsó acéllemezek optimális vastagságának és anyagkeménységének kiválasztásával érték el. Például az elülső acélréteg keménységének növelése a nagy tervezési szögben (68°) felszerelt rétegelt kombinált páncélok esetében a védelem növekedését eredményezi.

A fenti intézkedések azonban csak modernizációs megoldások voltak, az 1985-ben gyártani kezdett harckocsikba, mint például a T-80U, T-72B és T-80UD, olyan új megoldásokat építettek be, amelyek hagyományosan a kombinált páncélzatfejlesztés második generációjának tulajdoníthatók. A HLV tervezése során a nem fémes töltőanyag közötti további belső réteggel (vagy rétegekkel) történő kialakítást alkalmazták. A belső réteg pedig fokozott keménységű acélból készült. Az acéllal kombinált gátak belső rétegének keménységének nagy szögben történő növelése növeli a "gát" energia elnyelő erejét. Kis szögek esetén a középső réteg keménységének nincs jelentős hatással.

A VLD T-64B belső réteggel ellátott szelvénye
(acél+STB+acél+STB+acél).

Az új kiadású T-64BV harckocsikra nem szerelték fel a harckocsi test HLV kiegészítő páncélzatát, mivel az új konstrukció már
a következő generációs harckocsik elleni védelemhez lett igazítva - három réteg acélpáncélzat, közte két réteg üvegszál-erősítésű műanyaggal, összesen 205 mm vastagságban (60+35+30+30+35+45).

Az új kialakítású HLW kisebb teljes vastagságával az APC-vel szembeni ellenállás tekintetében (az AP-t nem számítva) HLW felülmúlja a régi típusú HLW-t, amely további 30 mm-es lemezzel rendelkezik.

Hasonló szerkezetet alkalmaztak a T-80BV-nél is.

Az új kombinált rétegű páncélok létrehozásának két iránya volt.

Az elsőt a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának szibériai kirendeltségén (Lavrentyev Hidrodinamikai Intézet, V.V. Rubcov, I.I. Terekhin) fejlesztették ki. Ezt az irányt doboz alakú (poliuretán habbal töltött doboz típusú lemezek) vagy cellás szerkezet képviselte.. Az ellenintézkedés elve az, hogy a két közeg közötti határfelületen lejátszódó jelenségek miatt a kumulatív sugár mozgási energiájának egy része, amely eredetileg a lökéshullámba ment át, átalakul a közeg mozgási energiájává, amely újra kölcsönhatásba lép a kumulatív sugárral.

A második az NII Stali (L.N. Anikina, M.I. Maresev, I.I. Terekhin) által javasolt. Amikor egy kombinált akadályon (acéllemez - töltőanyag - vékony acéllemez) áthatol az alakított sugár, a vékony lemez kupola alakú kidudorodása következik be, a kidudorodás csúcsa az acéllemez hátsó felületére merőleges irányba mozog. Ez a mozgás a vékony lemez áthatolása után is folytatódik, amíg a sugár a kompozit akadály mögött áthalad. A meghatározott kompozit akadályok optimálisan megválasztott geometriai paraméterei mellett, miután a sugár "fejrésze" behatolt, a részecskék további ütközései következnek be a vékony lemezen lévő rés szélével, ami a sugár behatolási képességének csökkenéséhez vezet. Töltőanyagként gumit, poliuretánt és kerámiát vizsgáltak.

Ez a fajta páncélzat alapelveiben hasonlított a brit Burlington páncélzathoz, amelyet a nyugati harckocsikon használtak az 1980-as évek elején.

Az öntött típusú lövegtornyok kialakításának és technológiájának további fejlődése az volt, hogy a lövegtorony homlok- és oldalsó részének kombinált páncélzatát egy felülről nyitott üreggel alakították ki, amelybe egy összetett töltőanyagot illesztettek be, és amelyet felülről felhegesztett kupakokkal (dugókkal) zártak le. Ilyen kialakítású tornyokat alkalmaztak a T-72 és T-80 harckocsik későbbi változatainál (T-72B, T-80U és T-80UD).

A T-72B-nél a tornyot síkban párhuzamos lapok (reflektorlemezek) és edzett acélbetétek formájában töltőlemezzel látták el.

A T-80U-nál ez polimerrel (poliéteruretánnal) töltött, méhsejtes öntvényblokkokkal (méhsejtes öntvények) és acélbetétekkel van kitöltve

 

[Negan]

Igaz, sőt nem is egyet, hanem kettőt. Vagyis két valódit, meg sok hamisat. Viszont a védekező szempontjából jóval egyszerűbb a képlet, ugyanis elég csak kierőszakolnia az átkelést, a hídfőállás megtartása a támadónak megnehezül, meghiusul. Az átcsoportositása a támadó erőknek a hídfőállás támogatásának a rovására megy. Így az indirekt módon omlik össze. A védekezők pedig akár vissza is térhetnek a túloldali kiépített állásaikba. (Amúgy a Pozsonyi-csata ennek helyzetnek a bonyolultabb változata.)

Nem.Mert a támadó akkor fog támadni,ha tudja fedezni a támadó éket.
Most ha mi 2 dd-ral védekezünk,az ellen meg 6 dd-rt tud bevetni,akkor megteheti,mit Te mondtál nekünk védelembe-főleg,hogy számára ez a belső vonalu védelmet jelenti.Figyelővonalat alakit ki a Tisza mentén,és 2-3 dd-t harcászati mélységben készültségben tart.2-3 dd meg ezalatt támadni tud,és még mindig van 1dd hadműveleti tartaléka,ha jol gazdálkodik
Hát,szar ügy.
Pőzsonyi csata meg nem folyóvédelem volt,hanem a támadó részenkénti megsemmisitése,két egymást követő csatában.

 

[Kim Philby]

Nem.Mert a támadó akkor fog támadni,ha tudja fedezni a támadó éket.
Most ha mi 2 dd-ral védekezünk,az ellen meg 6 dd-rt tud bevetni,akkor megteheti,mit Te mondtál nekünk védelembe-főleg,hogy számára ez a belső vonalu védelmet jelenti.Figyelővonalat alakit ki a Tisza mentén,és 2-3 dd-t harcászati mélységben készültségben tart.2-3 dd meg ezalatt támadni tud,és még mindig van 1dd hadműveleti tartaléka,ha jol gazdálkodik
Hát,szar ügy.
Pőzsonyi csata meg nem folyóvédelem volt,hanem a támadó részenkénti megsemmisitése,két egymást követő csatában.

Bocsánat, de amikor úgy gondolja, hogy fedezni tudja. A védekező jóval kedvezőbb pozícióban, folyamatosan tudja az ellenparti erőket stresszelni, persze a támadó is, de a támadó KM hadseregekről (románok) beszélve, nem tud két hídfôállást kiépíteni. Nincs elég ereje, ugye klasszikusan 1:3 arány kell minimum a támadó javára...a technikai fölény sem egyértelmű, ha a darabszám alapján nézzük az sem. De ez az egész egyelőre csak elméleti...

 

[Pogány]

Igaz, sőt nem is egyet, hanem kettőt. Vagyis két valódit, meg sok hamisat. Viszont a védekező szempontjából jóval egyszerűbb a képlet, ugyanis elég csak kierőszakolnia az átkelést, a hídfőállás megtartása a támadónak megnehezül, meghiusul. Az átcsoportositása a támadó erőknek a hídfőállás támogatásának a rovására megy. Így az indirekt módon omlik össze. A védekezők pedig akár vissza is térhetnek a túloldali kiépített állásaikba. (Amúgy a Pozsonyi-csata ennek helyzetnek a bonyolultabb változata.)

Részben igazad van, de ugye kérdés, hogy az ellen milyen felszerléssel bír. Ha romulánokra gondolunk, amíg támadják az erőinket egy gázló vagy híd elfoglalásáért, addig az úszóképes dolgaik megkerülhetnek. Persze ott is csak várni kell őket, de ha már ilyen távolságban vannak, a felderítésük alapértelmezett és egy saját átkelés/ellenlökés/átkarolás nyílt könyv lenne nekik, amit tüzérséggel komolyan tudnának akadályozni vagy feltartani. Patthelyzetté válva is buktuk a folyón túli területeket.

 

[Wilson]

А. Tarasenko

Többrétegű kompozit páncélzat


T-72B

A T-72B harckocsi páncélzata "félig aktív" típusú. A lövegtorony elülső részén két üreg található, amelyek a löveg hossztengelyéhez képest 54-55 fokos szögben helyezkednek el. Minden üreg 20 darab 30 mm-es blokkot tartalmaz, amelyek mindegyike 3 egymáshoz ragasztott rétegből áll. A blokk rétegei 21 mm-es páncéllemez, 6 mm-es gumiréteg és 3 mm-es fémlemez. Minden blokk páncéllemezéhez 3 vékony fémlemez van hegesztve, amelyek 22 mm távolságot biztosítanak a blokkok között. Mindkét üregben 45 mm-es páncéllemez található a csomag és az üreg belső fala között. A két üreg tartalmának össztömege 781 kg.

A T-72-es harckocsi páncélcsomagjának külső nézete terelőlemezekkel

És acél páncélbetétek BTK-1


Az első módosítások

A T-72B törzsének páncélzata közepes és nagy keménységű acélból készült kompozit páncélzatból állt. Az acél kompozit "gát" az egyik legegyszerűbb "lövedékvédő" rendszer. Az ilyen, több acéllemezből álló kombinált páncélzat 20%-os súlynövekedést eredményezett az azonos összméretekkel rendelkező homogén páncélzathoz képest.

Később a páncélzatnak egy kifinomultabb változatát alkalmazták, amely a harckocsik tornyához hasonló elvű "reflektorlemezeket" használt.

A "reflektor" lemezekkel ellátott páncélszerkezet 3 rétegből álló "gát": egy lemezből, egy távtartóból és egy vékony lemezből áll.

A T-72B tornyát és törzsét a "Contact-1" reaktív páncélcsomaggal látták el. Amelyek közvetlenül a toronyra vannak felszerelve anélkül, hogy olyan szöget adnának nekik, amely biztosítja a "behatolásérzékelő" maximális hatékonyságát. Ennek eredményeként a toronyra telepített "Contact.1" hatékonysága jelentősen csökkent. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a T-72AV 1983-as kormányzati kísérletei során a tesztelt harckocsit a nem fedett területek miatt találat érte, és a tervezők megpróbáltak jobb védelmet elérni.

1988-tól kezdődően a nagy robbanóerejű reaktív páncélcsomagot úgy módosították, hogy az ne csak a repesztöltetek, hanem a kemény burkolatok ellen is fokozott védelmet nyújtson.

 

[Pogány]

Bocsánat, de amikor úgy gondolja, hogy fedezni tudja. A védekező jóval kedvezőbb pozícióban, folyamatosan tudja az ellenparti erőket stresszelni, persze a támadó is, de a támadó KM hadseregekről (románok) beszélve, nem tud két hídfôállást kiépíteni. Nincs elég ereje, ugye klasszikusan 1:3 arány kell minimum a támadó javára...a technikai fölény sem egyértelmű, ha a darabszám alapján nézzük az sem. De ez az egész egyelőre csak elméleti...

Sajnos tudna. Még az ócskavasakkal is, mert mennyiségben elegendő és egy folyónyi(+ párszáz méter) távolságon még tűzerőben sem lenne jelentős hátrányban velük, a támogatás meg nekik is elég ütős sajnos. Simán tudnának nyomni legalább egy hidért menő meg egy gázlóért menő erőszakolást és még maradna némi vasuk megpróbálni átúszni.

 

[Wilson]

А. Tarasenko

Többrétegű kompozit páncélzat

T-72B

A T-72B harckocsi páncélzata "félig aktív" típusú. A lövegtorony elülső részén két üreg található, amelyek a löveg hossztengelyéhez képest 54-55 fokos szögben helyezkednek el. Minden üreg 20 darab 30 mm-es blokkot tartalmaz, amelyek mindegyike 3 egymáshoz ragasztott rétegből áll. A blokk rétegei 21 mm-es páncéllemez, 6 mm-es gumiréteg és 3 mm-es fémlemez. Minden blokk páncéllemezéhez 3 vékony fémlemez van hegesztve, amelyek 22 mm távolságot biztosítanak a blokkok között. Mindkét üregben 45 mm-es páncéllemez található a csomag és az üreg belső fala között. A két üreg tartalmának össztömege 781 kg.

A T-72-es harckocsi páncélcsomagjának külső nézete terelőlemezekkel

És acél páncélbetétek BTK-1


Az első módosítások

A T-72B törzsének páncélzata közepes és nagy keménységű acélból készült kompozit páncélzatból állt. Az acél kompozit "gát" az egyik legegyszerűbb "lövedékvédő" rendszer. Az ilyen, több acéllemezből álló kombinált páncélzat 20%-os súlynövekedést eredményezett az azonos összméretekkel rendelkező homogén páncélzathoz képest.

Később a páncélzatnak egy kifinomultabb változatát alkalmazták, amely a harckocsik tornyához hasonló elvű "reflektorlemezeket" használt.

A "reflektor" lemezekkel ellátott páncélszerkezet 3 rétegből álló "gát": egy lemezből, egy távtartóból és egy vékony lemezből áll.

A T-72B tornyát és törzsét a "Contact-1" reaktív páncélcsomaggal látták el. Amelyek közvetlenül a toronyra vannak felszerelve anélkül, hogy olyan szöget adnának nekik, amely biztosítja a "behatolásérzékelő" maximális hatékonyságát. Ennek eredményeként a toronyra telepített "Contact.1" hatékonysága jelentősen csökkent. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a T-72AV 1983-as kormányzati kísérletei során a tesztelt harckocsit a nem fedett területek miatt találat érte, és a tervezők megpróbáltak jobb védelmet elérni.

1988-tól kezdődően a nagy robbanóerejű reaktív páncélcsomagot úgy módosították, hogy az ne csak a repesztöltetek, hanem a kemény burkolatok ellen is fokozott védelmet nyújtson.

A kumulatív sugár behatolása a páncélzatba "reflektor" lemezekkel

A röntgenkép a sugár részecskéinek oldalirányú elmozdulását mutatja

A lemez deformációjának jellege

A lemezbe behatoló sugár olyan feszültségeket hoz létre, amelyek először a hátsó felület helyi duzzadásához (a), majd megsemmisüléséhez (b) vezetnek. Ugyanakkor a töltőanyag és a vékony lemez jelentős mértékben megduzzad. Amikor a sugár áthatol a töltőanyagon és a vékony lemezen, ez utóbbi már elkezdett eltávolodni a lemez hátsó felületétől (c). Mivel a sugár iránya és a vékony lemez között bizonyos szög van, egy bizonyos ponton a lemez tönkreteszi a sugarat. A " reflektor" lemezek használatának hatása akár 40%-os is lehet az azonos tömegű monolit páncélzathoz képest.

T-72B homlokrész terelőlemezekkel

 

[Kim Philby]

Sajnos tudna. Még az ócskavasakkal is, mert mennyiségben elegendő és egy folyónyi(+ párszáz méter) távolságon még tűzerőben sem lenne jelentős hátrányban velük, a támogatás meg nekik is elég ütős sajnos. Simán tudnának nyomni legalább egy hidért menő meg egy gázlóért menő erőszakolást és még maradna némi vasuk megpróbálni átúszni.

Igen, egészen addig, amíg nincs megfelelő tüzérségünk.

 

[Negan]

Igen, egészen addig, amíg nincs megfelelő tüzérségünk.

Ez ennél összetettebb.Pl most jön Angolában az a csata,ahol a messze a hadszintér legjobb tüzérségét jelentő búr G5ök tökéletesen csődöt mondtak.

 

[LMzek 2.0]

Részben igazad van, de ugye kérdés, hogy az ellen milyen felszerléssel bír. Ha romulánokra gondolunk, amíg támadják az erőinket egy gázló vagy híd elfoglalásáért, addig az úszóképes dolgaik megkerülhetnek. Persze ott is csak várni kell őket, de ha már ilyen távolságban vannak, a felderítésük alapértelmezett és egy saját átkelés/ellenlökés/átkarolás nyílt könyv lenne nekik, amit tüzérséggel komolyan tudnának akadályozni vagy feltartani. Patthelyzetté válva is buktuk a folyón túli területeket.

Valami ilyesmi miatt fogalmaztam korábban, hogy olyan, dandárnál kisebb, önállóan bevethető feladat- és manőverképes egységek létrehozása hozna jó helyzetben bennünket, amelyek saját készletei lehetővé teszik, hogy egy ellenséges támadás esetén mozgékonyságukkal és önállóságukkal a hadműveleti területet --a pl. Tiszánál megakadt "ismeretlen" támadó esetén-- órákon belül az ellenség hátországára és ellátási vonalainak területére tudjuk áthelyezni. Az "kis kínai", a Sun-Tzu mondogatott valami olyasmit, hogy ha csak lehet, az ellenség területén harcoljunk!
...meg még pár azóta is működő "apróságot" is mondott, pár ezer éve!

Ezt korábban a portyázás hagyományos magyar "mesterségéhez" hasonlítottam, annak modernizált, földrajzi viszonyokhoz igazított formájában.

Csak 3-5 ilyen képességű egység megléte lehetetlenné tenne egy hagyományos --Tisza, egyéb földrajzi védvonalnál megakadó-- ellenséges támadást, ha rendelkezünk pl. egy 30-100km mélységből használható tömeges rakéta-tüzérségi csapás képességével.
Ilyennek a birtokában a Tisza vonalát szinte csak egy tartalékos felderítő/figyelő szolgálat tudná hatékonyan védeni, néhány nagy mozgékonyságú kisebb létszámú állandó haderőből kialakított be- és "lefejező" alakulattal.

Ennek feltétele olyan technikai háttér, ami egy HIMARS első/megelőző csapást is alacsony veszteséggel elvisel és utána képes a fentebb leírt műveletre.
Ilyen hadműveletek lehetősége ellen jóval nagyobb haderőre van szükség, mint amivel jelenleg és a közel jövöben rendelkeznek a szomszédok.

Ehhez náluk nem sokkal jobb védelmi és nem sokkal jobb mozgékonysági mutatók együttes meglétére van szükség.
Ezeket a jelenlegi "standard" képességű, gyártói hadieszközök hazai hadi-ipari képességnövelésével kellene elérni!
ezeket sok esetben a gyártói support, licensz, és egyébb jogok korlátozzák a gyártók üzleti érdekei miatt!!!

 

[Pogány]

Valami ilyesmi miatt fogalmaztam korábban, hogy olyan, dandárnál kisebb, önállóan bevethető feladat- és manőverképes egységek létrehozása hozna jó helyzetben bennünket, amelyek saját készletei lehetővé teszik, hogy egy ellenséges támadás esetén mozgékonyságukkal és önállóságukkal a hadműveleti területet --a pl. Tiszánál megakadt "ismeretlen" támadó esetén-- órákon belül az ellenség hátországára és ellátási vonalainak területére tudjuk áthelyezni. Az "kis kínai", a Sun-Tzu mondogatott valami olyasmit, hogy ha csak lehet, az ellenség területén harcoljunk!
...meg még pár azóta is működő "apróságot" is mondott, pár ezer éve!

Ezt korábban a portyázás hagyományos magyar "mesterségéhez" hasonlítottam, annak modernizált, földrajzi viszonyokhoz igazított formájában.

Csak 3-5 ilyen képességű egység megléte lehetetlenné tenne egy hagyományos --Tisza, egyéb földrajzi védvonalnál megakadó-- ellenséges támadást, ha rendelkezünk pl. egy 30-100km mélységből használható tömeges rakéta-tüzérségi csapás képességével.
Ilyennek a birtokában a Tisza vonalát szinte csak egy tartalékos felderítő/figyelő szolgálat tudná hatékonyan védeni, néhány nagy mozgékonyságú kisebb létszámú állandó haderőből kialakított be- és "lefejező" alakulattal.

Ennek feltétele olyan technikai háttér, ami egy HIMARS első/megelőző csapást is alacsony veszteséggel elvisel és utána képes a fentebb leírt műveletre.
Ilyen hadműveletek lehetősége ellen jóval nagyobb haderőre van szükség, mint amivel jelenleg és a közel jövöben rendelkeznek a szomszédok.

Ehhez náluk nem sokkal jobb védelmi és nem sokkal jobb mozgékonysági mutatók együttes meglétére van szükség.
Ezeket a jelenlegi "standard" képességű, gyártói hadieszközök hazai hadi-ipari képességnövelésével kellene elérni!
ezeket sok esetben a gyártói support, licensz, és egyébb jogok korlátozzák a gyártók üzleti érdekei miatt!!!

Erre jók a dandárszervezeten kívül eső önálló zászlóaljak. Hk, gépesített gyalogos zlj, ami önállóan és ad hoc alapon feladatorientáltan bevethető a főerő megsegítésére.

 

[Wilson]

А. Tarasenko

Többrétegű kompozit páncélzat


T-80U, T-80UD.

A 219M (A) és a 476, 478 harckocsik páncélvédelmének javítása során különböző lehetőségeket vizsgáltak meg, amelyek fő jellemzője az volt, hogy magának a páncéltöltetnek az energiáját használják fel a megsemmisítéshez. Ezek dobozos és cellás típusú töltőanyagok voltak.

Az elfogadott változat polimerrel töltött cellás öntött blokkokból áll, acélbetétekkel. A harckocsi teszt páncélzatát az üvegszálas töltőanyag és a nagy keménységű acéllemezek optimális aránya biztosítja.

A T-80U (T-80UD) torony külső falvastagsága 85...60 mm, hátsó falvastagsága pedig akár 190 mm is lehet. A felülről nyitott üregbe egy komplex töltőanyagot szereltek, amely polimerrel (PUM) töltött cellás öntött blokkokból állt, amelyeket két sorban helyeztek el, és 20 mm-es acéllemezzel választottak el. A csomag mögött egy 80 mm vastagságú BTK-1 "födém" volt. A torony homlokának külső felületén a +35-ös pályaszögön belül egy darabból álló, V alakú "Contact-5" dinamikus védőblokkok vannak felszerelve. A korai T-80UD és T-80U MBT-et az NKDZ Kontakt-1-el szerelték fel.

Az 1980-as évek elejétől kezdve a konstrukció több változatát is tesztelték.

VLD 219M és 478B változatok

A "méhsejttel töltött" "csomagok" működési elve

Ez a fajta páncélzat az úgynevezett "félig aktív" védelmi rendszerek módszerét alkalmazza, amelyben a védelemhez magának a "pusztító eszköznek" az energiáját használják fel.
A módszert a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szibériai Kirendeltségének Hidrodinamikai Intézete javasolta, és a következőkből áll.

A "sejtek" kumuláció elleni védelmének működési sémája:

1 - kumulatív sugár; 2 - folyadék; 3 - fémfal; 4 - kompressziós lökéshullám;

5 - másodlagos kompressziós hullám; 6 -összeomlás

Egysejtes séma: a - hengeres, b - gömb alakú

Acél páncél poliuretán töltőanyaggal

A különböző szerkezeti és technológiai kialakítású cellás "gátak" mintáin végzett vizsgálatok eredményeit a kumulatív lövedékek tüzelése során végzett helyszíni vizsgálatokkal igazolták. Az eredmények azt mutatták, hogy az üvegszál helyett alkalmazott méhsejtszerkezetű réteg használatával a "gát" teljes mérete 15%-al, tömege pedig 30%-al csökkenthető. A monolitikus acélhoz képest akár 60 %-os rétegtömeg-csökkentés is elérhető, a méretek közel azonos szinten tartása mellett.

A "forgácsoló" páncél működési elve.

A méhsejtes egységek hátsó része szintén tartalmaz polimer anyaggal töltött üregeket. Az ilyen típusú páncél működési elve nagyjából megegyezik a cellás páncéléval. Itt is a formázott sugár energiáját használják fel a védelemre. Ahogy az formázott sugár a "gát" szabad vállába ütközik, a gát szabad vállán lévő gátelemek a lökéshullám hatására a sugár irányába kezdenek mozogni. Ha olyan feltételeket teremtünk, hogy egy akadályanyag a sugár felé mozogjon, akkor a szabad hátsó felületről elrepülő akadályelemek energiája magának a sugárnak a megsemmisítésére megy el. Ilyen feltételeket lehet teremteni az "akadály" hátsó felületén félgömb vagy parabolikus üregek kialakításával.

A T-64A harckocsi, a T-80, a T-80UD (T-80U) változat, a T-84 és a T-80U új moduláris homlokrészének (KBTM) kifejlesztésének folyamata.

T-64A torony páncél kerámia golyókkal és T-80UD torony páncél kétféle megoldással -celluláris öntvény (polimerrel töltött celluláris öntött blokkokból készült töltőanyag) és fém-kerámia.

További tervezési fejlesztések kapcsolódtak a hegesztett talapzatú tornyokra való áttéréshez. Az öntött páncélacélok dinamikus szilárdsági jellemzőinek növelésére irányuló fejlesztések a rakétaelhárítás javítása érdekében lényegesen kisebb hatást értek el, mint a hengerelt páncélok hasonló fejlesztései. Különösen a 80-as években fejlesztettek ki új, megnövelt keménységű acélokat, amelyek készen álltak a tömeggyártásra: SK-2SH, SK-3SH. Így a hengerelt acélból készült talapzattal rendelkező tornyok használata lehetővé tette a torony talapzatának védőegyenértékének növelését a súly növelése nélkül. Az ilyen fejlesztéseket az NII Stali a tervezőirodákkal együtt végezte. A T-72B harckocsi hengerelt acélból készült talapzatú tornya a T-72B harckocsi öntöttvas tornyához képest némileg (180 literrel) megnövelt belső térfogattal és 400 kg-os súlynövekedéssel rendelkezett.

Fejlett T-72, T-80UD toronyváltozat hegesztett talppal és kerámia-fém páncélzattal, nem használták ezeket a változatokat sorozatban

A torony "töltetét" kerámiaanyagok és edzett acél felhasználásával, vagy "reflektor" lemezekkel ellátott acéllemezekre épülő rendszerrel készítették. A lövegtornyok változatait az elülső és oldalsó részek kivehető moduláris páncélzatával fejlesztették ki.

 

[Wilson]

А. Tarasenko

Többrétegű kompozit páncélzat

T-90C/A

A harckocsitornyok esetében az egyik jelentős tartalék a lövedékvédelem fokozására vagy a torony acél alapjának súlyának csökkentésére a meglévő lövedékvédelmi szint fenntartása mellett a tornyok acélpáncélzatának ellenálló képességének növelése. A T-90S/A torony közepesen edzett acélpáncélzatból készül, amely 10-15%-kal ellenállóbb a közepesen edzett öntött páncélzatnál.

Így azonos súly mellett egy hengerelt páncélból készült lövegtorony nagyobb lövedékállósággal rendelkezhet, mint az öntött páncél, és ezen túlmenően a hengerelt páncél használata tovább növelheti a lövegtorony lövedékállóságát.

A hengerelt páncéltorony további előnye a gyártás nagyobb pontosságának biztosítása, mivel a torony öntött páncélalapjának gyártásakor általában nem biztosított az öntvények előírt öntési minősége és pontossága a geometriai méretek és a tömeg tekintetében, ami munkaigényes és nem gépesített munkát igényel az öntési hibák kiküszöbölésére, az öntvények méreteinek és tömegének beállítására, beleértve a töltőanyagok üregeinek kialakítását is. A hengerelt lövegtornyok előnyei az öntött lövegtornyokkal szemben csak akkor valósulhatnak meg, ha a lövedékállóság és a túlélőképesség a hengerelt páncélelemek illesztéseinél megfelel a lövegtorony egészének lövedékállóságára és túlélőképességére vonatkozó általános követelményeknek. A T-90C/A lövegtorony hegesztett kötései az alkatrészkötések és a torony oldalán lévő hegesztések átfedésével készülnek.

1. nyílás, 2. elülső páncélfalak, 3. elülső páncélfalak
4. páncélfalak, 5. hátsó páncélfalak, 6. üregek védő töltőanyagokkal,
7. páncélfalak, 8. hátsó páncélfalak, 9. üregfedelek
10. tető, 11. fenéklemez
12. Kiegészítő hengerelt páncélozott oldalfalak
13. sugárzás elleni védelem

Az oldalsó páncélfalak vastagsága - 70 mm, az elülső páncélfalak vastagsága 65-150 mm torony tető hegesztett különálló részekből áll, . A torony homlokának külső felületén V alakú dinamikus védőblokkok.

T-90A és T-80UD (moduláris páncélzattal) hegesztett torony változatok

 

[Wilson]

Jakub szultán csatája. 1982. június 10-11.

A csata egészében véve nem figyelemre méltó (bár a szíriaiak nagy győzelmüknek tekintik), de két dolognak - az RS "Blazer" és a BPS M111 - köszönhetően fontos. Mindkét dolog fontos "motivációs" tényező volt a szovjet harckocsi fejlesztők számára.

A bekerítés után az izraeli tankok sokáig nem tudtak áttörni, és a segítségül bevont tartalékos egységek sem tudtak kívülről áttörni a bekerítésen. Végül az izraeli tüzérségnek sikerült tűzfedezetet kialakítania, amely alatt a felszerelés nagy része ki tudott vonulni a bekerítésből.

Június 10-én az izraeli 90. hadosztály előrenyomult, hogy a tűzszünet életbe lépése előtt minél nagyobb területet foglaljon el. Késő este a 362. zászlóalj nagy részét és a 363. zászlóalj egy részét bekerítették Sultan Yakoub faluban.

Szovjet tanácsadók a zsákmányolt izraeli M48A3-asok előtt, amelyekre felszerelt Blazer DZ van felszerelve. Szíria, 1982.

Hajnalban az izraeliek masszív tüzérségi támogatással ki tudtak törni a bekerítésből, de nyolc izraeli M48A3 "Magah-3" harckocsit eltaláltak, vagy a legénység elhagyta őket, és a szíriaiak kezére kerültek. Az izraeliek 30 embert vesztettek el, 3 eltűnt, az eltűnteket a hírek szerint Damaszkuszban élve látták.

"A Magah-5 egy Blazer AP-vel felszerelt, izraeli fejlesztésű amerikai M48A5 harckocsi. A szultán jakubi csata során zsákmányolt tankok egyike.


A Blazer RS

A Blazer RS

 

[Wilson]

A 125 mm-es ágyúkra vonatkozó adatok

Érdekesebb adatok Lengyelországból a 125 mm-es ágyúkról, forrás Szybkobieżne Pojazdy (53) nr 3, 2019

A BM-15 lövedék pontosságának összehasonlítása a szovjet sima csövű 125 mm-es 2A46-os ágyúból, a szlovák 2A46MS-ből és az ukrán KBA-3-ból, valamint egyéb adatok, beleértve a cső élettartamát is.

A lengyel szerzők a KBA-3 ágyút általában a 2A46M-5 szintjére becsülik.

 

[Wilson]

Pillantás a VGM felfüggesztés és meghajtás jövőjébe a 60-as évekből, az elképzelésekből jó pár nemhogy a 70-80-as években, hanem napjainkban sem vált valóra.

 

[Wilson]

A vadászó gazella - Libanoni háború, 1982.

Efim Sandler: Harckocsik akcióban

Az 1982-es libanoni háború során a szíriai SA-342 HOT Gazelle "harckocsi vadász" helikoptereket HOT páncéltörő fegyverekkel felszerelve alkalmazták az IDF páncélos egységei ellen. Ez volt az első alkalom, hogy az izraeliek találkoztak egy dedikált "páncéltörő" helikopterrel, és eleve nem voltak felkészülve rá, mivel sem a legénység, sem az egységparancsnokok nem voltak kiképezve egy ilyen fenyegetés kezelésére, és a harc során kellett kialakítaniuk a "know-how-t" ezen a területen.
Érdemes megemlíteni, hogy hagyományosan minden légi ellenség, az izraeli légierő felelőssége volt. Mint általában az 1982-es libanoni történések esetében, a jelentések ellentmondásosak és zavarosak.

A libanoni összecsapások kezdetén a szíriaiak egy 16 darabos HOT SA-342L-vel felszerelt századdal és két 30 darabos SA-342K századdal rendelkeztek, amelyek AS-12 ATC-vel voltak felfegyverezve. A szíriaiak által jelentett első összecsapás június 8-án történt, amikor négy Gazelle helikopter támadta Peled tábornok különítményét (77. páncélos zászlóalj, 7. dandár), bár az izraeliek nem említik a támadást, és nem jegyeznek fel áldozatokat sem.

Ugyanezen a napon helikopterek támadták az 500. brigád egységeit, amelyek a Bejrút-Damaszkusz autópálya kulcsát jelentő Naaba el-Safa híd felé haladtak. Legalább két rakéta indítást hajtottak végre egyenként két helikopterrel, az elsőt Nabra falu közelében, de mindkét rakéta célt tévesztett, mivel az izraeliek koncentráltan viszonozták a tüzet.

A második bevetés során az L század parancsnokának, a (195/500-as) Magah 6B harckocsiját a toronyban találta el egy HOT rakéta, a teljes legénység megsebesült, a harckocsit egy második rakéta felgyújtotta. A helikoptereket ezután az IDF tüzérsége visszaszorította, amely 600 méteren robbanó gyújtószerkezettel ellátott lövedékeket használt. Ez volt talán a szíriai Gazellák leglenyűgözőbb teljesítménye az egész háborúban, amely hatalmas "láncreakciót" váltott ki.

A kilőtt harckocsi, égő és robbanó lőszereivel eltorlaszolt egy szűk átjárót Btaloun falu közelében. Az 500. dandár és az egész 162. hadosztály több órán át a füstölgő tank mögött rekedt, amelyet nem lehetett megmozdítani, amíg a 601. zászlóalj mérnökei nem készítettek egy utat körülötte. A 252. hadosztálynak meg kellett várnia a 162. hadosztályt, hogy biztosítsa az Ein Jalta-Naaba el-Safa folyosót, és az IDF előrenyomulása a közel-keleti zónában legalább 12 órára megállt, időt adva a szíriaiaknak az erősítésre, megzavarva az IDF teljes haditervét.

Ugyanezen a napon, június 8-án izraeli források szerint Gazellák támadták a 399-es brigád szíriai határ mentén mozgó egységeit. Az izraeliek egy Magah 5 (valószínűleg 360-as zászlóalj) kilövéséről számoltak be, míg egy helikoptert tankok lőttek le. Köztudott, hogy ezen a napon az IDF harckocsitüze lelőtte a saját izraeli AH-1 Cobra helikopterüket Kfar Kouk közelében, egy harckocsi lövedéke eltalálta a gép farokrészét. Moshe Cohen ezredes elmondása szerint aki egy Cobra osztagot vezetett, hogy felkutassa és megsemmisítse az ellenséget, de a szíriaiak helyett egy IDF páncélos egységet fedeztek fel, amely azonnal tüzet nyitott, és eltalálta a "szárnysegédjét". Úgy tűnik, hogy ezt az egységet már korábban is megtámadta egy Gazella, és az egység ezek után "habozás nélkül tüzelt". Szerencsére a Cobrának sikerült kényszerleszállást végrehajtania, és a legénységnek nem esett baja. Eközben egy másik, nyugat felől bevonuló IDF tartalékos zászlóalj, a 346/943-as zászlóalj egy helikopterre lőtt, amelyet Amnon Lavie zászlóaljparancsnok egy tankból leadott szerencsés lövéssel lőtt le.

A következő két napban, június 9-én és 10-én a szíriaiak több sikeres támadásról számoltak be, amelyek közzül a legtöbbet az IDF nem ismert el. Mindenesetre egy Merkavat (198/460--as) a legénység sérülése nélkül találták el, aztán a résztvevők és az események keveredését szinte lehetetlen nyomon követni, de egy Gazelle állítólag megsérült az IDF tankok támadásakor, és biztonságosan landolt Rachaiya közelében. A járművet egy nappal később egy Jaszur helikopter (a Sikorsky CH-53 izraeli megnevezése) fedezte fel, és a légierő kutató-mentő egysége a tűzszünet alatt elszállította . Eközben egy másik támadás során az izraeli harckocsik ellen egy Magah 6 és egy M113-as megsemmisült. Egy másik Gazelle-t súlyosan eltalált egy M163 Vulcan vagy M3 alapú TSM-20, de sikerült visszatérnie a bázisra.

Június 10-én a Rafid faluból Kamed el-Lawza felé haladó 573/943-as egységeket Sagger (Malyutka ATGM) tűz alá vették egy keskeny úton. Az M század egyik harckocsija megállt mivel megsérült a lánctalpa, amikor egy Gazelle kb. 200 méterre tőle megjelent. A legénység beugrott a harckocsiba és tüzet nyitott de elhibázták! Hirtelen a Gazella leszállt és a helikopter legénysége feltartott kézzel kiszállt a gépből. Természetesen a helikopter személyzetét az izraeli erők azonnal elfogták a helikoptert pedig Izraelbe szállították.

Másnap, június 11-én Gazellák támadták a 7. dandár 75. zászlóaljának tankjait, és sikerült eltalálniuk egy Merkavát, megölve a géppuskást és a lövészt, de egy Gazellát lelőt egy M151-re szerelt TOW rakétavetővel, a 409. légideszant dandár felderítő százada Jebel El Baruk körzetében. A fegyverszünet után az IDF harckocsizó egységeinek légvédelme és a helikopterek miatt nem érkezett jelentés újabb veszteségekről.

Az izraeliek szerint a teljes szíriai légierőből csak a Gazellák voltak azok, amelyek valódi hatást gyakoroltak a csatatéren. Ami a számokat illeti, a szíriaiak összesen 30-70 harckocsit és több tucat más jármű kilövését állítottak, és elismerték 4 helikopter elvesztését (2 lelőtt és 2 elfogott). Izraeli források "szerényen" több mint 10 Gazelláról és körülbelül 10 harckocsi és APC veszteségéről számoltak be. A fórumokon folyó vitákban a lelőtt Gazellák (köztük egy súlyosan sérült, de a bázisra visszatért) reális száma 5-7, és ugyanennyi a megsemmisült IDF tankok száma, persze ennél jóval több támadás volt.

Ezeket a csatákat elnézve azt mondanám, hogy nem volt egyoldalú a játék, és a tankok jól visszavágtak - minimum 3 Gazella és... egy Cobra került a jóvoltukból "veszteséglistára".