Pszichológia. Én is úgy tudom, hogy nehezen kimutatható a sugárzás.Inkább, mint nehézfém mérgezés tudtommal. Az U-238 olyan gyengén sugároz még szervezetbe kerülve is, hogy ehaj.
Ha meg eltelik némi idő, akkor a szél, eső és n+1 más miatt kb. sugárzásméréssel tudnád csak megmondani, hogy van ott "uránpor", de a koncentrációja elég alacsony lehet. Bár hozzátenném, hogy a DU ilyen hatását nem tudták kimutatni eddig tudtommal.
Ahol be sem vetették az M1-et? A GAU-8-cal jelentéktelen mennyiséget lőttek el.
Akkor magyarázzad már meg, hogy miért látni olyan beszámolókat, ahol sérült M1-eket visznek haza a jenkik javítani...?
Ok, hogy nem minden találattól a DU páncél sérül meg, de igenis vannak javítható M1-ről beszámolók.
A tűztámogatás nem APFSDS-tel történik...
Viszont mégis kerülném, ha lehet.
Sokszor utólag derül ki, hogy mégis....
Igen az A-10-es által használt lövedékekekről van szó, mindenki tudja.
A példa a lényeg: azokat az 55-ös roncsokat, mindenki messziről kerülte.
Javítható a sérült urán páncélzat. A hátországban. Műveleti területen számodra elveszett, mert a kezszemje fogja tönkretenni, csak hogy ne kelljen "uránt szívni". Harci szempontból kuka.
Ne keveredj össze, lényegtelen milyen eszköz, milyen célból szennyezi uránnal a harcmezőt.
A mérgező urán bejut az ivóvízbe, vad és haszonállatokban, növényekben halmozódik, így az ott élők hosszú időre elátkozzák használóját.
Akkor is, ha csak egy 30 mm-es lövedéket használtak.
Pszichológia. Ilyen az emberi természet. Fél.
Kicsit olyan, mint a harcászati szintű atomfegyverek alkalmazásának problémája;
Ki foglalja el az atom tüzérséggel szétlőtt harcterületet?
Valószínűleg senki. Akkor hogy is támadunk?