A T-55/62-ben meg egyszerűen elforgatja a parancsnok a kupolát, nem igényel komoly erőfeszítést.
hát azért az, hogy neked egy gombot kell tekergetned, vagy törzsből forogni jobbra balra az szerintem nagyon nem mindegy...főleg ha mondjuk egész nap ott kell ülnöd a hk-ban és ezt csinálni...
egyébként meg igazán érdekelne, hogy pontosan hogyan is fordult el a T62 parancsnoka mondjuk 3 és 9 órához....
Szóval abban a TRADOC-ban szerintem más körülmények is közrejátszhattak, azért alacsonyabb a találati arány. Pl. hirtelen felbukkanó célok, por, füst, stb. De ez nem csak a T-62-re, az M-60A1-re is vonatkozik, más teszteken az amerikai tank is lényegesen jobb eredményeket ért el mint ami a TRADOC-ban áll.
az én eredeti állításom az volt a német és amcsi összehasonlító tesztek alapján, hogy a t62 azért volt nagyon veszélyes, mert a távmérésben/optikában (kinek hogy tetszik) meglévő hátrányát 1500 méteren belül az apfsds lövedék kompenzálta....
egyébként tettem be ide brit, izraeli, USA eredményeket a stadiometrikus távmérővel szerzett tapasztalataokról...
a konklúzió: az egyébként is pontatlanabb mérését az bármilyen okból rossz látási viszonyok (elmosódott kontúrok, álcázás, stb.) illetve a keresztező irányon haladó célok sokkal inkább befolyásolták, mint a koincidencia távmérőt...
megjegyzem azért Európában a rossz látási viszonyok nem éppen egy alacsony valószínűségű esemény volt..
további FYI:
a németek nem koincidencia hanem sztereszkópos távmérőt használtak...ez nem a Leo1 miatt volt, hanem történelmileg alakult így, annó már a csatahajóknál is így volt...
viszont a német megoldásnak - bár optinális körülmények között ugyanolyan pontosan voltak - voltak előnyei, jellemzően pont ilyen rosszabb látási körülmények között
itt van egy kis összefoglaló:
https://www.navalgazing.net/Rangefinding
kiemelés tőlem:
Which rangefinder system is superior remains a matter of controversy to this day. The Germans immediately adopted the stereoscopic rangefinder, while the British and most other navies went with the coincidence system. The biggest advantage of the stereoscopic system is that it allows
ranging on objects without a strong vertical element, such as shell splashes and airplanes. It was
also generally considered more sensitive in bad lighting and areas of low contrast. However, it did require operators with perfect binocular vision, which the British claimed made it difficult to man them. They also claimed that stereoscopic rangefinders were fatiguing to use. The US adopted the stereoscopic rangefinder in the interwar years, and never had any issues finding sufficient personnel. On the difficulty of use, a
US report summarized the results of US research by stating “Indeed, the general conclusion to be drawn from the experiments outlined in this chapter of the present report is that
stereoscopic range finding is curiously, and gratifyingly, resistant to psycho-physiological changes in the operator. This is true for fatigue, loss of sleep, drugs such as metrazol, oxygen deprivation, and postural changes.”
de itt van egy rövid kis videóban egy kis bemutatás:
ez meg egy érdekes összehasonlítás a pontosságról (bár ezek kézi eszközök)
https://www.fs.fed.us/eng/pubs/html/98241307/98241307.html
Igazából ez a parancsnok munkahelyének berendezésétől függ. Nagy távolságon a Leopard biztosan jobb, a 20x nagyítás sokat segít. Közepes vagy kis távolságon... Igazából akkoriban (60-as évek) egyik típus sem volt jobb vagy rosszabb a többinél ebből a szempontból.
