„Fekete Kígyó”, és a „Rózsaszín Párduc” harckocsi harcászat a Balkánon - 3. rész
A harckocsik szerepe
A Horvátok nem engedhették meg maguknak, hogy a Kupa hídjánál szerb hídfőállást létesítsenek, amely ugródeszkaként szolgálhat a Zágráb felé irányuló jövőbeli hadműveletekhez. Ezt senki sem ismerte fel jobban, mint a 3. harckocsi század parancsnoka, egy őszülő, középkorú satnik (százados), akit a "Pancirno" becenevéről azonosítottak (a pancirno a horvát kifejezés a páncéltörő gránátra). Hét évvel korábban harckocsizótiszt volt a JNA-ban. Ennek ellenére a tartalékosként töltött idő alatt is jártas maradt a katonai ismeretekben, és egyike volt az első önkénteseknek, amikor a horvát hadsereg harckocsizásban jártas embereket keresett. Pancirno a 3. harckocsi századot alkotó emberek és felszerelés vegyes csapatának parancsnoka volt.
A századot egy századtörzsre, és három harckocsi szakaszra osztották. A századtörzs állományába tartozott Pancirno, valamint négy másik katona és két fő felderítő.
BTR-50PK páncélozott vezetési pont
A századtörzs katonái egy BTR-50PK páncélozott vezetési pontot, a felderítők pedig egy civil Lada Niva 4x4-es terepjárót használtak.
Iskra M84 kézi lézer távolságmérő
Az első szakasz, becenevén "Rózsaszín párduc", két T-55A-t alkotott, az egyik Iskra kézi lézer távolságmérővel, valamint két BVP M-80A, amelyek Maljutka páncéltörő rakéta indítóval rendelkeztek.
M-60P
A második szakasz, becenevén "Crne Guje" vagy "Fekete Kígyó", három T-55A (az egyik kézi lézer távolságmérővel) és egy M-60P páncélozott szállító harcjármű alkotott.
BVP M-80A gyalogsági harcjármű
A harmadik szakasz (amelynek nem volt beceneve) két T-55A-val volt felszerelve, az egyik Iskra kézi lézer távolságmérővel, valamint két BVP M-80A-val.
horvát T-55A
Minden harckocsi szakasznak volt egy-egy BVP M-80A vagy M-60P által szállított nyolc-kilenc fős lövész raja is. A járművek meglehetősen jó állapotban voltak, figyelembe véve, hogy a horvátok számára kevés pótalkatrész állt rendelkezésre, és hogy a járművek legalább egy hónapja nem túl kellemes időjárás mellett voltak kint a terepen. Azonban a 100 mm-es harckocsi löveg lőszer, valamint a Maljutka páncéltörő rakéta készletek rendkívül szűkösek voltak, harckocsiként átlagosan hat űrméretes páncéltörő gránát és két kumulatív gránát állt rendelkezésre. A kézi lézer távolságmérővel rendelkező harckocsik körülbelül kétszer ennyi lőszerrel rendelkeztek. A BVP-80-asok számára az egész században mindössze három Maljutka páncéltörő rakéta állt rendelkezésre.
A 3. harckocsi század szervezete tükrözi a horvát páncélos doktrína akkori állapotát, a 3. harckocsi század messze nem csak harckocsikból állt, ahogy azt a neve sugallja. Még az alkotó szakaszai sem voltak homogének, a harckocsik és a gyalogsági harcjárművek vagy páncélozott szállító harcjárművek ugyanabba a szakaszba szerveződtek. A 3. harckocsi század, és általában a legtöbb horvát páncélos alegység szervezete két elsődleges tényezőnek volt köszönhető, a terepviszonyoknak és az általános felszereléshiánynak. Ez arra kényszerítette őket, hogy a "harckocsi" szakaszokat harckocsi-pótlékokkal, például a BVP M-80A vagy más harcjárművekkel töltsék fel, amelyek az ellenséges páncélosok kilövésére alkalmasak voltak.
) ez szokott elmaradni, mert mondjuk a század szintű feladatok begyakorlásáig el sem jutnak....
