Elnézve ebben a topikban is (már évek óta) a vitáitokat úgy látom, hogy a legnagyobb baj az érveléseddel a Leoval szemben illetve pl az Abrams mellett az, hogy nagyrészt az adott harckocsi múszaki paramétereiben vagy képes gondolkodni, holott a harcmezőn egy rendszerben kell gondolkodni ugyanis ezeket a nyugati MTB-t úgy tervezték, hogy egy nehéz dandár részeként a "dárda hegyei legyenek".
Nézd, minden tankot kilőnek egyszer. Ami a különbséget adja az ennek az esélye, és az, hogy a személyzetnek milyen lehetőségei vannak a túlélésre.
Ezen a téren az M1-es mindig jobb lesz a Leopárdnál.
Lehet mindenféle fantáziákba bele menekülni, de egy tandem fejes 1200 mm RHA átütésű Kornettel szemben a Leopárd 2A4 túlélési esélye pont akkora, mint a T-72M-é. Konkrétan 0.
Itt jegyzem meg, hogy ezen koncepciót alkalmazva tavaly ősszel Harkovnál a zömmel ex szovjet harceszközökből álló szedett vetett ukri nehéz dandárok hatékonyan működtek az orosz vonalak áttörése során annak ellenére , hogy az orosz légierő igen csak aktív volt és az orosz csapatok is el voltak látva páncéltörő eszközökkel.
Aztán ezek a tankok is elfogytak ezekben a harcokban. Ahogyan a nyugati is elfogy majd.
Túlélési szempontból mindegy, hogy T-72-őt vagy Leopárd 2A4-et küldenek. Mind ugyan úgy szét lesz lőve.
Műszakilag a Challenger 2, a Leclerc S2 vagy a Leopárd 2A5 jobb ezeknél. De ezek is csak szemből, szűk tartományban.
Valójában olyan erős az ellenség (oroszok) páncél elhárítása, hogy nem a technológia hanem a mennyiség számít elsődlegesen. Én így látom.