2018- as cikk , de azóta gyakorlatilag nem változott a helyzet.
Megbízható pajzs vagy lyukas vályú: milyen állapotban van az ukrán légvédelmi rendszer?....
A Sz-300 miért nem csodaszer, és a Sz-125 visszaállítására tett kísérletek miért egyértelmű korrupció.
Mikhail Zhirokhov
10 ÁPRILIS 2018, 08:30
Április elején az Ukroboronprom bejelentette, hogy újabb felújított Sz-300PS légvédelmi rendszert adott át az Ukrán Fegyveres Erőknek. A berendezés élettartamát további hét évvel meghosszabbították. A munkát a konszernhez tartozó Ukroboronservis végezte, és 2016-2017-ben összesen öt ilyen komplexumot javította. Ez egyike az Ukroboronpromnak az Ukrán Pajzs stratégia részeként adott számos megrendelésnek, amely "a csúcstechnológiás gyártásra való áttérést, a nemzetközi NATO-szabványokat és a fegyveres erők modern fegyverekkel való felszerelését irányozza elő" - közölte a konszern. A Mind megkérdezte Mykhaylo Zhyrokhov katonai szakértőt, hogy mi is valójában az "ukrán pajzs" a légvédelmi rendszerek tekintetében.
Rendszerek a múlt századból...
Az Ukroboronprom csak a minap jelentette, hogy az elmúlt két évben öt Sz-300-as komplexumot javítottak az ukrán légierő számára. Érdemes felidézni, hogy ezeket a komplexumokat stratégiai és taktikai repülőgépek, cirkáló és taktikai rakéták ellen tervezték, 25-27 kilométeres magasságig és 100 kilométeres távolságig.
Az azonban, hogy ezek a rendszerek mennyire bizonyulnának hatékonynak egy esetleges nagyszabású háború esetén Oroszországgal, meglehetősen vitatható kérdés. Egyrészt ez egy meglehetősen mobil légvédelmi rendszer. Amikor a rendszer gyártása megkezdődött (1980-as évek eleje), rekordot jelentő 5 percet kellett várni a harckészültség elérésére. Másrészt 30 év alatt az észlelő- és zavarórendszerek nagyon sokat fejlődtek, míg ezen ukrán komplexumok elektronikája tulajdonképpen a változatlan maradt.
Még egy dolog - 2014 előtt Ukrajnának volt egy Csouda rakétakilövőtere a Krímben, de 2010 óta egyetlen éleslövészettel járó gyakorlati taktikai gyakorlatot sem tartottak ott.
Csak 2016 végén kezdtek éleslövészetbe a rakétásaink, amikor végre sikerült felállítaniuk egy gyakorlóteret a Herszon régióban. Az ilyen gyakorlatok azonban szó szerint esetleges jellegűek, és nem képesek teljes mértékben támogatni az összes légvédelmi rakétaegység harckészültségét.
Arsenal csökkentés.....
Általánosságban elmondható, hogy a Szovjetunió összeomlása után hazánk egy meglehetősen komoly légvédelmi rendszert - 132 légvédelmi rakétadivíziót - örökölt. Ugyanennyi volt Oroszországban 2015-ben. Légvédelmi rendszerünknek azonban volt egy meglehetősen komoly problémája - a szovjet alapokmányok szerint a légvédelmi rakétarendszerek állásai túlnyomórészt helyhez kötöttek voltak, és főként stratégiailag fontos ipari és közigazgatási központokat - Kijevet, Dnyepropetrovszkot (ma Dnyepr), Harkovot, Nyikolajevet, Odesszát és a Krímet - fedték le.
Nyilvánvaló, hogy még a meglehetősen régi rendszerek, például a vietnami háború idejéből származó Sz-125 vagy Sz-75 is elég jó volt ilyen célokra. Egy független államnak, amelynek nem volt annyi ellensége, mint a Szovjetuniónak, egyszerűen nem volt szüksége ennyi eszközre. Ezért Ukrajna a függetlenség elnyerése után nagyon hamar jelentős csökkentésre kényszerült. Így először az Sz-75 közepes hatótávolságú SAM-eket vonták ki a szolgálatból, majd a 2000-es évek elején az Sz-125 rövid hatótávolságúakat. Amíg az erőforrások lehetővé tették, a nagy hatótávolságú Sz-200V és
Sz-200D SAM-ek szolgálatban voltak, de 2013-ban ezeket is kivonták a harci szolgálatból.
A fő rendszer az Sz-300-300PT és az Sz-300PS volt (2010-ben 16 hadosztály rendelkezett S-300PT-vel és 11 S-300PS-szel). Ezzel egyidejűleg komoly földrajzi átrendeződés történt - elsőként a Donbasszban és az Oroszországgal határos területeken állomásozó hadosztályokat szüntették meg, míg a hangsúly a központi és nyugati régiókra helyeződött. Nagyon valószínű, hogy ez szándékosan történt.
Az Oroszországból származó pótalkatrész-ellátással kapcsolatos problémák és a légvédelmi rakéták szavatossági idejének meghosszabbítására való képtelenség vezetett oda, hogy 2014-re még a hadsereg Buk-M1 közepes hatótávolságú SAM-rendszere is bekerült az ország légvédelmi rendszerébe. Ugyanakkor kísérleteket tettek a komplexumok felújításának elsajátítására - a legnagyobb sikert az Sz-300-asok esetében érték el. Fegyverzeti szakembereink például 2012-ben arról számoltak be, hogy az Sz-300PS két hadosztályát felújították, és az alkatrészek egy részét Oroszországban gyártották.
Sz-300PS SAM RENDSZER
Fotó: Ukroboronservis
A Krím annektálása után a légierőnk öt Sz-300-as és három Buk-M1-es hadosztályt veszített el, ami rendkívül negatívan hatott a harckészültségre, és valójában lyukat ütött a déli légvédelmi rendszerben.