Természetesen csak tippelek.Ez tök jó, meg minden, csak éppen mi a szarért kell nekik ehhez sikló bomba?
Mert már az SZU idején is hegyekben álltak a félaktív lézeres és televíziós önrávezetésű rakéták.
Hol vannak ezek? Miért nincsenek bevetve?
Lejárt az üzemidő/eladták a készletet, és elfelejtettek helyette új gyártásút venni? Vagy mi az oka?
Mert a Kh-31 nagy nehezen előkerült végre, és eredményesen használják is.
De hol vannak a Kh-29-esek? (Afganisztánban, Irak-Iránban és csecsenföldön is be volt vetve!)
Azokat a Szu-17/24/25/27/34/35 is képes használni. Nem értem miért nincs bevetve...
Х-29 — Википедия
ru.wikipedia.org
Lehet, hogy a régi készletek már üzemképtelenek.
Lehet, hogy ez csak most derült ki, amikor komolyan veszik a rovancsot.
Hogy most gyártják e, s milyen mennyiségben, azt természetesen ők sem fogják az orrunkra kötni.
Amúgy meg gyanúm szerint az oroszok kínosan ügyelnek bizonyos készleteknél arra, hogy mindig meglegyen egy mennyiség, ha a "barátaik" máshonnan kezdenének egy új proxyháborúba, vagy továbbfajulna a konfliktus.
Mi a helyzet a harctérkörnyéki GPS (Glonass stb.) zavarással?Ez most kb. olyan fontos hír, mint az iráni drónok beszerzése volt. Ja nem, fontosabb.
Innentől ugyanis ahogy írtad, a RuAF elképesztő erősokszorozáson megy át. Ha már a TGP problémát nem oldották még meg, helyesen elindultak egy másik irányba - ami pedig jelenleg fontosabb is, mert a hadseregnek nem a mozgó egységekkel van baja (azokkal tudnak mit kezdeni), hanem a brutális statikus védelemmel. Na és arra a GPS bomba kb. eszményi...
Hogyha GPS bombákat pakolsz egy olyan elképesztően nagy teljesítményű platformra, mint a Szu-30 vagy Szu-34 (ami kvázi az F-15E és az F-111 súlycsoport), na onnantól kezdik alulról nyaldosni az USAF csapásmérés színvonalát - ami viszont figyelembe véve, hogy nem sivatagi rongyfejűek ellen mennek, hanem egy gépesített hadsereg ellen, na az valami elképesztően csúnya lesz.
Ha innen nézzük, egy Szu-30 fegyverterhelését/függesztési pontjait figyelembe véve, mondjuk csak napi 100 csapásmérő bevetést is számolva elmondhatjuk, hogy 2-3 hónap alatt minden arra érdemes célpontot szét tudnak szedni a front mögött 50+Km-nyire. Mivel a légvédelem ebben a mélységben úgy tűnik le van amortizálva, kvázi semmi sem áll az útjukba (az Ukrán Légierő biztosan nem), vagyis elkezdhetik a maguk módján a Sivatagi Vihar előbombázását egy nyári offenzívára.
Az iráni GPS bombákkal már megtehetik, lesz értelme mélyebbre beküldeni a vadászbombázókat.
(A kérdés persze a most a markába röhögő Iránnak hogy mennek neki ezután közvetve vagy közvetlenül az amerikaiak, mert ha ezt meglépik, az Orosz Légierő hatalmas fejlődési lépést tesz és irtózatos kaszálásba fog kezdeni...)
Vagy a GPS bomba e téren csodafegyver?
Utólag, évek-évtizedek múlva milyen okosak leszünk, s ingatni fogjuk a fejünket, hogy milyen vakok, tökéletlenek voltak s hibázók, a döntéskényszer sűrűjében csapást tévesztők (akár szó szerint is) a politikusok, stratégák, harctéri parancsnokok.
Ahogy utólag mennyire is okosak vagyunk már, hogy mit kellett volna tenni, mire kellett volna ráfeküdni (nedves kő helyett kedves nőre) az USA-nak Vietnamban, a szovjeteknek Afganisztánban, stb., stb.