Azt a fűzfán fütyülős rézangyalát ennek a világnak.! Hát itt egy biztonságpolitikai fórumon, a világ történéseit az átlagtól sokkal jobban követő közösségben egyeseknek azt kell bizonygatni, hogy az országoknak nincsenek és nem is lehetnek barátaik! Hogy a szövetségesi hűség és az adott szót – de még a békepipa mellett aláírt dokumentumok is – a nagypolitikai színterén csak annyit érnek mint szellentés a hurikánban. Uraim, ti ott a nagy demokrácia légvárában legyetek szívesek elhinni, hogy az országokat és az azokat irányító politikusokat 2 dolog vezérli: a rövid és hosszútávú ÉRDEK.
Ennek értelmében az USA rövidtávú érdeke a SZU megszűnését követően a NATO bővítése volt. Putyin nem egy angyal de Oroszországot felépítette a jelcini szarkupacból és per pillanat Oroszország elhárító harcokat folytat az őt következetesen bekerítő NATO-erők ellen. Hogy kik állnak a hadműveletek mögött mind tudjuk. Azok az erők akik már 100 esztendeje – tehát középtávon – ácsingóznak az Urál kincseire, a jakut gyémántmezőkre, Szibéria olajára és nem utolsó sorban az orosz emberek munkaerejére. Ha most egy Jelcinhez hasonló alkoholista báb vezetné Oroszországot, akit úgy lehet rángatni ahogy kell, a Nyugatnak nem lenne jobb barátja Moszkvától. Persze akkor az orosz olaj már rég Texaco meg BP kézben lenne, az uránbányák a Westinghausnak termelnének, Iván és Maruszja meg vígan gürizne valamelyik multinál épp akkora bérért mint amennyiért most dolgozik és keresetüket boldogan költenék olyan árucikkekre melyeket valahol a világ túl felén állítottak elő. Ez a hosszútávú érdek ütközött az orosz nép érdekével és ellenintézkedés gyanánt jött a fránya Vlagyimir Vlagyimirovics. Ukrajnában jelenleg ez a két érdek ütközik és mindenki eldöntheti ki a szimpatikusabb. A hódító, aki már felfalta a fél világot, vagy a foggal-körömmel védekező aki csak élni szeretne. Lehetőleg persze jól élni.
Ja, és igen, boki-nak teljes mértékig igaza van A "Rapcsospofájú" narancsos forradalmának idején került elő a csatlakozás a NATO-hoz. Akkor jelentek meg az amerikai hadtengerészek a Fekete tenger ukrán kikötővárosaiban és akkor indult el ez a fene nagy barátkozás. A közvélemény-kutatások eredménye képen viszont akkoriban a lakosság kb 27 százaléka támogatta akkor a NATO-csatlakozást. Most, hogy by-by Krím és Dombasz meg kb 3,5 millió honpolgár, a felmérések szerint még mindig csak kb 40-45 százalék a csatlakozás támogatottsága. Na akkor miről beszélünk?. Vagy ha már olyan nagyra vagyunk a népek nemzeti önrendelkezésével és meghagyjuk a jogot hogy mindenki oda csatlakozzon ahova akar, akkor csak arra válaszoljatok, hogy mi van az eltemetett "89-es kárpátaljai népszavazással? Vagy akkor is itt voltak a "kedves zöld emberkék" és AK-t nyomtak a tarkónkhoz, hogy a lakosság több mint 80 százaléka a cseh érában már bevált kulturális és gazdasági autonómiára szavazzon? Vagy ugyan már miért tekintette és tekinti az ukrán politika Donbaszt, a Krímet és Kárpátalját is mindig csak valami meghódítandó peremvidéknek és nem az ország integráns részének. Hiszen ha ez nem így lenne mi az akadálya annak, hogy referendumot tartsunk a régiók jogi és politikai státusáról? Ugyan ki akarna elszakadni egy olyan országtól amelyik megbecsüli a munkáját, gondoskodik a betegekről, kulturálisan sokszínű, mindig süt a nap és mindenki mosolyog, pont úgy mint Észak Koreában?