Ezért alkalmazzák őket területcélok ellen, mint pl. klasszikus tüzérségi állások és ellenséges rohamozó alakulatok. Az ukrán támadások megállításában kulcsszerepük volt/van. Amikor a támadásra összevont gépesített alakulatok elakadtak, abban nemcsak a műszaki zárak voltak a felelősek, hanem a tüzérség is, köztük a sorozatvetők. A támadáshoz kénytelenek nagy csapatsűrűséget létrehozni, ha át akarnak törni a védelmi állásokon. Ez viszont kedvez a tüzérségnek, főleg a sorozatvetőknek, mert nagyon rövid idő alatt képes nagy tűzsűrűséget előidézni. Védelemben mindig terveznek tűzcsapásokat a műszaki akadályokkal is ellátott pusztítási zónába azok elé és mögé, ha pedig elakadnak az aknamezőn, akkor rá. Ha nincs meg a tüzérségi fölény a támadáshoz, akkor nagyon kicsi az esélye a sikernek. Ez a művelet régi szabályzatok igazolásának klasszikus esete volt.
Szóval, a honvédelem szempontjából figyelembe kell venni, hogy mivel és hogyan van esély megállítani a támadást. Ugye egy dd. kb. 5-6 km széles arcvonalon támad (ha jól emlékszem), akkor ekkora területet tudni kellene megszórni. A régi rendszerben a sorozatvetők egy osztállyal 1 zl.t támadhattak, a csövesek egy üteget vagy századot. Harcászati szinten a pontcélokra mindig a csövesek vezettek tüzet. Ez ma sincs másképp, de lényegesen megnőtt minden tüzérségi eszköz potenciálja a precíziós lövedékekkel, amivel csökkenthető ugyan a felhasznált lőszermennyiség és a járulékos veszteség, de az áruk miatt csak a fontos célokra engedik alkalmazni (kivétel az ukránok, mert nem ők fizetik).
Az ukrán háború legnagyobb tanulsága, hogy a mennyiség és tűzsűrűség még mindig döntő tényező.