Mondjuk az MRAP-gépek nem a terepjárás bajnokai. A Gidrán a független felfüggesztéseivel egyértelműen a normális útviszonyok közötti nagyobb sebességű és kevésbé borulékony feladatra lett hangolva. A klasszikus cipős doboz forma MRAP legnagyobb nyűgje a magas tömegközéppont, ami terepen veszélyes. Ezt felismerve kezdték a merev tengelyeket leváltani, mert baromi felesleges. Normális körülmények között hátrány, terepen meg hamarabb borul meg a büdös bogár, mint hogy ki lehetne használni a merev tengelyek előnyét. Ezen mondjuk a lánc sem segítene, ha fogjuk a Gidránt, lecseréljük a hátsó kerekeket lánctalpra az attól ugyanolyan borulékony lesz.
Ezt nem értem, mitől lenne olcsóbb, attól, hogy oldalanként 3 méterrel rövidebb a láncos tag? Cserébe lehet szórakozni az első kerekek kormányzásával meg hajtásával is.
A sár az máshogyan viselkedik. Az ezerkecske esetén nem gond a súly, mert szilárd talaj van a kerék alatt. Sárnál az a gond, hogy az alja felül a sárra és onnantól esélytelen vagy. Ezt láncossal is meg lehet csinálni. Az extrém sárban dolgozó gépek ezért szoktak széles ballonos kereket, vagy baromi széles lánctalpat kapni.
Nézd meg, a Vityaznak milyen széles a talpa egy sima lánctalpashoz képest.
Vagy nézd meg ennek az erdészeti teherautónak, milyen szélesre cserélték az első kerekét is.
Ha leér az alja ez ugyanúgy elakad, mint a kerekes. Annyi előnye van, hogy a kerekes sokkal hamarabb el fog akadni, mint a láncos. Láncosnak meg az a hátránya, hogy a sárban könnyen lehet szakítani vagy kiléptetni a lánctalpat és akkor az csúnya munka, meg az, hogy önerőből közel menthetetlen. Kerekesnél azért vannak trükkök amivel van esély a kibányászására.
+ 
