Négy térképben, hogy miért beszélnek a magyarok magyarul, míg a bolgárok szlávul!
A hozzávetőleges etnikai szituáció a X. századi magyar uralom alatt és a későbbi magyar állam határai:
A hozzávetőleges népsűrűség (a helyi viszonyok közt ritka, átlagos, sűrű) a X. századi magyar uralom alatt és a későbbi magyar állam határai:
A hozzávetőleges etnikai szituáció a IX. századi bolgár uralom idején és későbbi bulgár állam határai:
A hozzávetőleges népsűrűség (a helyi viszonyok közt ritka, átlagos, sűrű) a IX. századi bolgár uralom alatt és a későbbi bulgár állam határai:
Remélem így világos, hogy a honfoglalók lélekszáma semmilyen összefüggésben nincs azzal, hogy most magyarul beszélünk, mert nem ezen múlott, hanem azon, hogy a magyar honfoglalók a későbbi állam éppen szerencsés történeti és szükségszerű földrajzi okból gyéren lakott központi területeit szállták meg kis számban, míg a későbbi bulgár állam minimális átfedésben volt csak az eredeti bolgár szállásterülettel. A magyar államot a központi magyar szállásterületen élő magyar nemzetiségű elit alapította, akik alatt az összlakossághoz képest még Szent István idejében is kisebbségben éltek csak a magyarok, de kedvező pozícióban az államterület központi felén, ami elég is volt a későbbi abszolút dominanciához, míg a második bulgár állam alapítói a sűrűn lakott szláv területről kerültek ki és majd az egész államterületük kívül esett az eredeti bolgár szállásterületen, így az ott élő népességre a részben bolgár eredetű elit csak a nevét örökítette át, míg az eredeti szállásterületen ekkor már besenyők majd kunok éltek. Az igazi bolgárok tényleg beolvadtak, alapvetően a besenyőkbe és a kunokba!
Nincs ebben semmi bonyolult, egyszerű ez mint az egyszeregy! Azon okoskodni, hogy milyen hatalmas számú magyar kellett volna a nyelvünk fennmaradásához értelmetlen ostobaság, mert nem kellett és ráadásul nem is olvasztottunk be hatalmas számú szlávot, hiszen az itt talált és magyar uralom alá került szlávok legalább kétharmada soha nem olvadta be a magyarságba, máig létezik szlovén, horvát, szlovák néven (vagy máshova olvadt be, a románok és a németek közé). Mi magyarok kétszázötven év alatt lassan, faluról-falura terjeszkedtünk a szállásterületünk nyelvhatárai mentén elmagyarosítva az ott élő szlávokat, így jött létre a XV. századi nyelvhatára, ami a magyar nyelvterület maximuma volt. Lassú, évszázados folyamattal olvasztottunk be kevés szlávot (időben mindig nagyon keveset, de volt időnk!). Hatalmas szerencsénk volt, egy a félnomád magyarságnak kedvező alföldi területeken gyér lakosságú, inkább avar, mint szláv területre nyomultunk be és ki tudutt alakulni egy olyan tömbmagyarság a X. században, ami alapja lett a magyar etnikai dominanciának a dombsági területek abszolút szláv dominanciája fölött, míg a bolgároknál, a bolgárok lakta síkság gyakorlatilag nem is lett része annak a második bulgár államnak, aminek a mai bulgárok az örökösei.
Hasonló akkor történt volna velünk, ha mondjuk a pozsonyi csatát elveszítjük a besenyők elfoglalják tőlünk az Alföldet és végül mondjuk Szlavóniában és Dél-Dunántúlon kerül sor az ott túlélő magyar elit révén egy államalapításra és ma a magyarok egy délszláv nép lennének nagyjából a Horvátország helyén. De mi megvédtük magunkat Braslavpurcnál (akárhol is volt) és a besenyőket mint menekülteket fogadtuk csak be és telepítettük szét határvédőnek és királyi szolgálónépnek. A bolgárokat ellenben leverték a bizánciak, fő szállásterületüket elfoglalták a besenyők és a többit ismerjük. A Kárpát-medencében az avarokkal történt ugyanaz, mint ami a bolgárokkal.