Ezt is leírták ma mások, de nem 2 gép lenne, hanem 4, vagy 5 (attól függően, hogy lesz-e harmadik nagytalicska).
Ha az egyik CASA véletlen C-chek-en lesz, a másik meg lefial, akkor pont abba az állapotba jutnánk, mintha el sem kezdtük volna ezt az elméletgyártást -> ott van beugrósnak az egyik KC (a kettőből, jobb esetben a háromból).
Mindazonáltal valamiféle felsőbbrendű kinyilatkoztatásként kezelitek ezt a „ha a másik meghibásodik” dolgot.
- Egyrészt erre van kitalálva a MEL (minimum equipment list), hogy egy típus életében felmerülő hibák kb. 80-90%-át el lehet napolni (éjszakára; 3; 10; vagy 120 napig a súlyosságtól függően). Ez százas nagyságrendű meghibásodásra gyógyír, ezért is tud a polgári repülés olyan rugalmas lenni.
- Másrészt olyan hibának, amivel nem lehet felszállni nem túl nagy a valószínűsége (persze van úgy, hogy bedurcizik a repülő és például kis kihagyásokkal dobálja ugyanazt a hibát, amiről azt hitted, hogy másodjára már tényleg kijavítottad), és annak, hogy egy 4/5 rámpás repülőből álló flottából ne legyen egyszerre legalább kettő üzemképes (főleg 5-ből 2), az meg feltételes valószínűségek láncolataként kell előálljon... és az a valószínűség naggyon-naggyon kicsi szám lesz. Erre persze mondhatod azt, hogy a valszám oktatás az első órán azzal kezdődik, hogy a 0 valószínűségű esemény is bekövetkezhet, de szerencsére úgy van megalkotva a világunk, hogy eddig szerintem nem nagyon volt a repülésben ilyen helyzet, pedig pár milliárd repült órán már túl van a bolygó.
- De ha pechesek vagyunk és az elkövetkezendő 30 évben kétszer is előfordul, hogy nem tudunk kiállítani 4/5-ből legalább egyet, akkor meg tényleg csúnyán be kell lélegezzük a dolgot, ahhoz, hogy két világvége feladat legyen egyszerre. Szóval a kevésbé fontos esélyesen fog bírni várni 24/48 órát, amíg össze tudunk lapátolni még 1-2 repülőt,vagy az egyszem gépünk végez a fontosabbal és felfűzi az uticélok listájára a halasztott feladatot. Ha meg embereket kell menekíteni akkor 6/7 repülővel számolhatunk (két CASA + 2/3 KC + 2 Airbus)... Nem gyártanám tovább az elméleteket ezügyben.
Csak találjunk nekik feladatot, mert azért végtelen számú kikrepet nem lehet egy idő után már csinálni, az a néhány lézengő ejtőernyősünk ami van, meg fel fogja dobni a pacskert, ha hónapokon keresztül húsz percenként kell ugraniuk teljes munkaidőben...
a teherdobás meg még sűrűbben előforduló feladat... persze lehet azt is küldeni ötpercenként,csak nem nagyon van értelme.
Egy fél megyényi erdőtüzet egy felszállásból eloltani meg sportszerűtlen.
És akkor ott tartunk, hogy 8 repülővel, ha csak évi 800 órát teszel bele darabonként (ami 30 év alatt 24000 óra [ennyit bírt az An-26-os is, de nálunk 45 év alatt gyűjtött a 406-os kb. 15000-t]), azt még úgy hívják, hogy kihasználatlanság.
Lehetne még bérfuvart vállalni, de lassan nincs olyan légierő európában, ami kapacitáshiánnyal küzdene, ugyanis:
- bő 10 év kínlódás után sikerült visszalapátolni valahogy a szart a lóba és beálltak lassan az A-400-asok. A wikipédia szerint pár éven belül bő 130db csak a kontinentális európában, kisbritannát és Törtökországot is beleszámolva meg már most van 100db.
- Nemsokára lesz legalább 12 KC három országban és még a svédekre is tukmálják.
- ahogy a dolgok állnak, az ukránok An-124-eseit gyakorlatilag már most einstandolták.
- és akkor még ott van az apraja: néhány Hercules, egy szakajtónyi Spartan, egy kazalnyi CASA, stb.
Ezt a szállítógép ínség dolgot kb az elmúlt 10 évben tudtuk volna meglovagolni, amíg kapacitáshiány volt európában, csak elmatyiztuk az időt, közben meg kb. mindenki bespájzol lassan tehergépből, szóval nekem ez az üzleti modell összeomlani látszik.
