<b>molni</b>
Specifix express power: „különleges felesleges energia”
Megnéztem, hogy ez mit jelent, annyit értek belőle, hogy repülés közben a rendelkezésre álló és a szükséges teljesítmény közötti különbséget veti össze adott repülési sebességnél. Adott sebességtartománynál ez a teljesítmény különbség az, ami meghatározza majd az emelkedési sebességet és/vagy az emelkedési szöget. Még azt is megfejtettem, hogy azonos repülési sebesség esetén nem lehet egyszerre az emelkedési sebességet és az emelkedési szöget optimumon tartani. Lazább értelmezésben ezt a kifejezést használják a manőverező képességre is
Ha nem így van, akkor bocs, kérném javítani/pontosítani, lehetőleg fikázás nélkül, hiszen a repülés világában én egy igazi laikus vagyok.
<i>„Melyik részét nem érted annak, hogy az orosz gépeken levő TVC a légiharc legjellemzőbb sebességi tartományában nem működik...?”</i>
Értem, de kérdéseim vannak.
Mivel egy harci repülőgépnek a közvetlen légiharcon kívül van/lehet más feladata is, így:
1. TVC használata csökkentheti-e a csűrők és egyéb áramlásterelő felületek kitérítésének a mértékét?
2. Ha igen, akkor ez eredményezhet-e a repülőgép szempontjából tömegcsökkenést?
3. Az esetleges tömegcsökkenés mekkora mértékű lehet úgy, ha egy esetleges légiharc során – miközben a TVC nem használható - mégis szükségessé válik a kormányfelületek nagyobb mértékű kitérítése?
4. A TVC mely sebesség tartományokban működik úgy, hogy annak közvetlen gyakorlati hatása/haszna legyen a gép mozgására?
Az írásod többi részét nem idézem, de válaszolok rá.
a) Szíriában a bevetett buta bombák lehet, hogy sokkal többet értek az IÁ harcoló alakulatai ellen, mint a prec. fegyverek. A mai repülőgépek navrendszere és a valamilyen szinten modernizált berendezései a buta bombák bevetését is sokkal hatékonyabbá teszi, mint 40 évvel ezelőtt. Ez akkor is igaz, ha maga a buta bomba már az első VH-ban is létezett, igaz, akkor még kézzel is hajigálták.
b) Teljesen jók a szubszonikus fegyverek és egyértelműen vannak előnyei is, ez vitán felül áll. Ugyanez elmondható a szuper vagy hiperszonikus fegyverekről is, azoknak is vannak kétségtelen előnyei.
Ha az a kérdés, hogy melyik a gazdaságosabb, akkor ez is egyértelmű: a szubszonikus.
Ugyanakkor az oroszok valamilyen megfontolásból a nagy sebesség mellett tették le a voksukat és az ilyen típusú fegyverzet fejlesztésben messzire is jutottak. Azt se hagyjuk ki a számításból, hogy ezekkel a fejlesztésekkel azért elérték azt, hogy az amcsik is komolyabban kellett, hogy vegyék a saját flottáik légvédelmét, ami végső soron helyet és energiát vesz el más rendszerektől egy hajón.
Számomra ugyanakkor feltűnt, hogy mostanára jutottunk el oda, hogy az oroszok is telepítik a haditengerészeti szubszonikus fegyvereiket miközben az USA az új SM-et már hajók ellen is alkalmazná: azaz mindkét oldal elmozdult olyan irányba, amiben a másiknak eddig meglévő képességeit „pótolja be”.
Azt gondolom, hogy az a haditengerészet, amelynek mindhárom fegyverrendszerből lesz a hajóin, az háborúban/csapásmérésben igencsak nyerő lehet.
c) A szovjet gigantománia pont olyan volt, mint bárki másé, ettől függetlenül a Kirovok képesek lehetnek egymaguk akkora csapásmérő erőt jelenteni, mint egy kisebb flotta.
Hogy a csapásmérő rendszerek összpontosítása avagy a sok hordozóra történő szétosztása a jobb elv-e a tengeri hadviselésben, nos, ezt nem tudom.
Specifix express power: „különleges felesleges energia”
Megnéztem, hogy ez mit jelent, annyit értek belőle, hogy repülés közben a rendelkezésre álló és a szükséges teljesítmény közötti különbséget veti össze adott repülési sebességnél. Adott sebességtartománynál ez a teljesítmény különbség az, ami meghatározza majd az emelkedési sebességet és/vagy az emelkedési szöget. Még azt is megfejtettem, hogy azonos repülési sebesség esetén nem lehet egyszerre az emelkedési sebességet és az emelkedési szöget optimumon tartani. Lazább értelmezésben ezt a kifejezést használják a manőverező képességre is
Ha nem így van, akkor bocs, kérném javítani/pontosítani, lehetőleg fikázás nélkül, hiszen a repülés világában én egy igazi laikus vagyok.
<i>„Melyik részét nem érted annak, hogy az orosz gépeken levő TVC a légiharc legjellemzőbb sebességi tartományában nem működik...?”</i>
Értem, de kérdéseim vannak.
Mivel egy harci repülőgépnek a közvetlen légiharcon kívül van/lehet más feladata is, így:
1. TVC használata csökkentheti-e a csűrők és egyéb áramlásterelő felületek kitérítésének a mértékét?
2. Ha igen, akkor ez eredményezhet-e a repülőgép szempontjából tömegcsökkenést?
3. Az esetleges tömegcsökkenés mekkora mértékű lehet úgy, ha egy esetleges légiharc során – miközben a TVC nem használható - mégis szükségessé válik a kormányfelületek nagyobb mértékű kitérítése?
4. A TVC mely sebesség tartományokban működik úgy, hogy annak közvetlen gyakorlati hatása/haszna legyen a gép mozgására?
Az írásod többi részét nem idézem, de válaszolok rá.
a) Szíriában a bevetett buta bombák lehet, hogy sokkal többet értek az IÁ harcoló alakulatai ellen, mint a prec. fegyverek. A mai repülőgépek navrendszere és a valamilyen szinten modernizált berendezései a buta bombák bevetését is sokkal hatékonyabbá teszi, mint 40 évvel ezelőtt. Ez akkor is igaz, ha maga a buta bomba már az első VH-ban is létezett, igaz, akkor még kézzel is hajigálták.
b) Teljesen jók a szubszonikus fegyverek és egyértelműen vannak előnyei is, ez vitán felül áll. Ugyanez elmondható a szuper vagy hiperszonikus fegyverekről is, azoknak is vannak kétségtelen előnyei.
Ha az a kérdés, hogy melyik a gazdaságosabb, akkor ez is egyértelmű: a szubszonikus.
Ugyanakkor az oroszok valamilyen megfontolásból a nagy sebesség mellett tették le a voksukat és az ilyen típusú fegyverzet fejlesztésben messzire is jutottak. Azt se hagyjuk ki a számításból, hogy ezekkel a fejlesztésekkel azért elérték azt, hogy az amcsik is komolyabban kellett, hogy vegyék a saját flottáik légvédelmét, ami végső soron helyet és energiát vesz el más rendszerektől egy hajón.
Számomra ugyanakkor feltűnt, hogy mostanára jutottunk el oda, hogy az oroszok is telepítik a haditengerészeti szubszonikus fegyvereiket miközben az USA az új SM-et már hajók ellen is alkalmazná: azaz mindkét oldal elmozdult olyan irányba, amiben a másiknak eddig meglévő képességeit „pótolja be”.
Azt gondolom, hogy az a haditengerészet, amelynek mindhárom fegyverrendszerből lesz a hajóin, az háborúban/csapásmérésben igencsak nyerő lehet.
c) A szovjet gigantománia pont olyan volt, mint bárki másé, ettől függetlenül a Kirovok képesek lehetnek egymaguk akkora csapásmérő erőt jelenteni, mint egy kisebb flotta.
Hogy a csapásmérő rendszerek összpontosítása avagy a sok hordozóra történő szétosztása a jobb elv-e a tengeri hadviselésben, nos, ezt nem tudom.