Szu-57 / Su-57 Felon / PAK-FA (T-50) / FGFA (Szuhoj, Oroszország)
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
M
molnibalage
Guest
Nem néztem végig és talán soha nem fogom, de miféle alapja van egy ilyen összeshasonlításnak....?
Ennek fényében erős sejtésem van, hogy a videó tartalma miről szólhat...
- Az F-35 két változata papíron IOC, de valójában nem lehetne bevetni őket egy ODS szintű hadműveletben...
- Az PAK-FA ennek a szintnek a közelében sincs. A gép fő elemei nincsenek meg eredeti kiírás formájában. Nincs olyan hajtóműve sem, ami 1991-es jenki szintet elérné. Talán 5 év múlva lesz...
- Hol van DAS szintű rendszer orosz gépeken? Ja, a "majd egyszer lesz" kategória...
- AESA radar? A jenki gépeken már a 3. generáció megy le ebből ahhoz képest, hogy honnan kezdődtek, lásd az első F-15C-n levő AESA radar, ami nem sikerült túl jól.
- Darabszámok? Az F-35B-ből több készül majd, mint indiai és orosz PAK-FA-ból együtt...
- Fegyverzet?
- stb, stb...
Ennek fényében erős sejtésem van, hogy a videó tartalma miről szólhat...
A PAK-FA ott tart ahol tart, csiszolgatják a hibáit, mint az F-35-nek, egyik sem alkalmas bevetésre, az F-35-ösöket is látod részben le kellett szállítani alkatrészhiba miatt. Persze előbbre tartanak, korábban is kezdték. A hajtómű az meg olyan, hogy tolóerőben lehet ha nincs ott, de másik oldalon lehetne mondani, hogy TVC meg minden nagy orosz vason van és lesz, az amerikaiak még ki sem tudták fejleszteni. Amijük van az elviszi a gépet, és készül az új. Azt meg hülyeség, hogy 5 év múlva annyit fog tudni az új orosz hajtómű, mint 91-ben az amerikai. Mit tudsz arról a hajtóműről? Semmit, de azért leírod, hogy szar meg elmaradott lesz. A F-35 rendszereivel is láthatod probléma van, több érzékelő ugyanazt a célt többnek látja, egy csoport gép mindegyik érzékelője egy-egy célt külön értelmez, hálózatban csodás lehet. Vagy megy 4-8 vadiúj gép csak az egyikük egyetlen érzékelője alapján, akár harcba? Vagy nem kapcsolják hálózatba őket, ami a lényeg lenne, hogy minden mindennel kommunikáljon? Itt is bőven van amit fejleszteni. Láttál te AESA radar képet, mindhárom generációból, és ki tudod jelenteni, hogy az első orosz AESA is ugyanaz lesz, mint az az első amerikai? VW golfból is vannak generációk meg Toyota Avensisből is, mégsem egy a kettő..Darabszám az ahogy írtad majd készül több, most van amennyi van és olyan amilyen mindkét gépből. F-35-ből persze, hogy jóval több lesz ha a NATO is bevásárol belőle, meg a jövőben is tervezik terjeszteni a demokráciát, inváziós hadtesthez egyértelmű, hogy több gépre lesz szükség, mint abból amit hazai légtérvédelemre szánnak. Fegyverzet a PAK-FA-nál tudtom szerint tesztelés alatt, ez akármit jelenthet, nagyon rosszat is. A videó elején meg írtam, hogy nem lesz feltétlenűl pártatlan a hagneme, elvégre orosz tisztet kérdeznek meg róla. Ettől függetlenűl nem kell egyből köpdösni, mert jelenleg mindkét gép teljességgel alkalmatlan a valós harci bevetésre.
M
molnibalage
Guest
Már elnézést, de ez akkor butaság, mint kb. azt mondani, hogy a holland és magyar fociválogatott azonos szinten van, mert 2014-ben egyik sem nyert VB-t...
Még nem volt a világon olyan harci gép, ami nem volt ideiglenese tilalom alatt. Ez semmire sem érv.
Full 3D tolóerővektorált hajtómű volt már a jenkiknél 1990-es évek elején és közepén is, csak elvetették a használtatát. Talán olvasgasd az F-15 írás mellékleteit. X-31? F-15 és F-16-on is volt full 3D vektorált hajtómű bőven azelőtt, mielőtt az orosz hype megindult ezen a vonalon...
A tervezett fékpadi fajlagos paramétereit. Az F119/F135 pároshoz hasonló nincs egyetlen orosz proto gépben sem. Ezen felül ez degradált fejlődés. A jenkik 1991 előtt összeraktak változtatható kétáramúságú hajtóművet, csak olyan komplex és drága volt, hogy még őszerintük is OP és pénzkidobás. Ez majdnem 30 éve volt. Ehhez képest a PAK-FA olyan hajtóművel repül, mintha az F-22/35 párosban egy ráncfellvart PW F100 lenne...
Nem ezt írtam le, de oda se neki. Már megint az van, amitől kurvagyorsan felmegy a vérnyomásom. Olyanokat adsz a számba, amit nem mondtam.
Jó reggelt, pontosan ezt írtam. Apró hiba, hogy az F-35-ön fizikailag ott az érzékelő, orosz gépen meg egy szép sajtóközlemény volt erről, hogy lesz. Izé...
Igen, a szoftvert. Az oroszoknál hardverrel kellene még gyurmázni. A PAK-FA prgramban 1500 repóra ha van. Ez vicc. Ebben a tempóban 2030-ban sem lesz bevethető gép. A legtöbbet repült F-35A-nak több repórája van ennél...
A Szu-35-nek is AESA-val kellett volna rendszerbe állnia sok évvel ezelőtt. Most sincs AESA. A trend elég beszéldes.
Ez most hogyan jön ide? A HT összefoglaló meg az altípus jelzéseknél majd tisztázza ezt is.
Ez nem igaz, COIN környezetben bohóckodhatna már az F-35A/B. A PAK-FA jelenleg teljes performance envelope teszten sincs túl. Izé...
A holland nincs egy színvonalon velünk, mert még az EB-re se jutottak ki, ellenben mi odakint csoportelsők lettünk.
Minden csak nézőpont kérdése.
Elnézést a témába vágó, magas színvonalú hozzászólásomért...
M
molnibalage
Guest
Ez a pont egy tévedés. Sosem volt arról szó, hogy az Irbisz radar AESA lesz. Azt a kezdetektől fogva a Barsz radarból fejlesztették ki oly módon, hogy annak hatótávolságát megnövelték és mechanikusan kitéríthetővé tették, hogy a látószögét tovább növeljék. A Barsz is PESA rendszerű, lényegében a Szu-27M-ekhez kezdték fejleszteni, még 1983-ban.
Amikor a Szu-35BM program elindult ~2003-ban, akkor se volt szó arról, hogy ebbe a gépbe AESA radar kerül.
(tényleg, valaki tudja, hogy melyik T-10-es? T-10BM lenne tán? És a szériamodell? A Szu-35Sz az melyik T-10-es? A T-10Sz foglalt, a Szu-34-es a T-10V, a Szu-33-as a T-10K, a Szu-30-asok szerteágazó családfája megintcsak egy kérdés, de a Szu-35Sz egy elég önálló darab, aztán mégse lenne gyártmányjelzése?)
M
molnibalage
Guest
Csak akkor azt nem értem, hogy mit harsogja tele a netet a sok orosz fan azzal, hogy "jön az AESA"...
M
molnibalage
Guest
Azt is hallgattam egy ideig,hogy az Armata csak egy kókányolt toronnyal lett bemutatva mert nem készült el az eredeti tornya időre.
Nem jó. Én az Irbisz radarról beszéltem, ami a Szu-35Sz radarja és ez PESA, mindig is az volt. A PAK-FA radarja viszont mindig is AESA-nak készült és a harmadik prototípus óta beépítésre is került, ez az, amiböl idáig 11 darabot legyártottak. Külön adalék, hogy mind a már szériában gyártott Szu-35Sz, mind pedig a PAK-FA rendelkezik további radarokkal és ezek az antennák AESA rendszerűek. Itt lehet esetleg félreértés.
Szóba azért került, 2005-ben a Zsuk-MA kapcsán, opcióként.
Majdnem a teljes Szu-27M / -35 / -37 család a T-10M folyománya, és jelzése. Ezek eredetileg a T-10M / Szu-27M gépek, amit a külföldi piacok miatt marketingeltek Szu-35 és Szu-37 néven.
Az előéletről itt írtam: https://sg.hu/forum/uzenet/1074537255/38126
Aztán jött a Szu-35BM, amely nem a Szu-27M, hanem a Szu-27Sz folyománya.
Először Szu-27BM néven (Bolszaja Modernizatcíja ~ Hatalmas Fejlesztés), még 2007-ben. A prototípus (oldalszám: 901) T-10BM-1 belső jelölést kapta.
2008-ban már Szu-35 néven hivatkozik rá a KnAAPO is. A második prototípus (oldalszám: 902) T-10BM-2 jelölést kapja.
2011-ben hivatalosan megkapja a Szu-35Sz (Sz = Széria) jelzést. Nincs ismert belső jelölés, ha használják is, feltehetően maradt a T-10BM.
Firefox alatt nekem tökéletesen működik.
Akkor copy-paste...
(Sorry az OFFtopic miatt, megj.: az eredeti hsz. még 2009-ben készült, szóval mára elavult a Szu-27SzM-re vonatkozó rész)
Szu-27M (Szu-35), Szu-35UB, Szu-37
A Szu-27M (T-10M) még az 1980-as elején kezdődött formálódni, és a tervben az első generációs Szu-27Sz-t leváltó, többfeladatú vadászgép szerepelt, amely mind elfogó vadászgépként, mind csapásmérésre képes vadászbombázóként helyt áll. A Szu-27M azonban rögtön a túlhízás fenyegette: a gépnek nemcsak a légi harchoz szükséges rendszerekre volt szüksége, de egyben az alacsony magasságban, rossz időben, vagy éjszaka való repüléshez is fel kell készíteni, miközben a lézeres illetve TV-irányítású földi célok elleni fegyverekhez nélkülözhetetlen célmegjelölő felszereléssel is rendelkeznie kell. A terv további formálódása alatt újabb módosítások merültek fel, kezdve a Canard-szárnytól a „nedves” farok vezérsíkokig (a hátsó vezérsíkokba is elhelyeznek plusz üzemanyagot). Ezek mind-mind jelentős tömegnövekedés, és ezzel csökkenő teljesítményadatokat jelentenek, amit egyfelől az újabb és erősebb AL-31FM és AL-35 hajtóművekkel, másfelől a sárkányszerkezet tömegcsökkentésével, aluminium-lítium ötvözetek nagy arányú alkalmazásával szándékoztak ellensúlyozni. A Szu-27M azonban nem annyira egy előre meghatározott gép lett, hanem inkább egy sorozat kísérleti tesztgép, amelyen az új technikai megoldásokat, hajtóműveket és fedélzeti elektronikát tesztelték. Az első Szu-27M, vagyis pontosabban a T-10M-1 1988 Június 28.-án emelkedett a levegőbe, és gyakorlatilag egy átalakított Szu-27Sz volt, mint egy légi utántöltő csonkkal láttak el, valamint a műszerfalon az analóg műszereket digitális kijelzőkkel váltották fel. Ezt még négy korábbi Szu-27-es átalakításából, illetve 6, már eleve ilyen célra gyártott T-10M követte T-10M2-től T-10M12-ig (a T-10M11 valamiért kimaradt, ezt a későbbi ’711’-es farokszámmal repülő Szu-37 prototípus kapta). Ezek a gépek egyre újabb dolgokkal lettek felszerelve, a függőleges vezérsík hosszabb lett, és „egyenes” tetejű, mint a Szu-30MKK esetén, új szárnyakat kaptak, amelyek nagyobb üzemanyag-mennyiséget tudtak befogadni, és 4-4 felfüggesztési ponttal rendelkeztek, és megkapták a Tikhonravov NIIP Barsz N011 radart. A típusjelzést Szu-35-re változtatták, és 1993-ban Angliában a Farnboroughi légiparádén a T-10M3 tesztgép bemutatkozott.
A T-10M11 még a Szu-27M-nél is tovább ment, két dimenziós (fel-le, akár aszimmetrikusan is kitéríthető) tolóerővektoros AL-31FU hajtóműveket kapott, fejlettebb, francia eredetű színes kijelzők kerültek a pilótafülkébe, a tolóerőt szabályzó nem a szokásosan előre-hátra mozgó kar, hanem egy mereven beépített kar volt, amely a pilóta által a karra kifejtett nyomást érzékelte, és így szabályozta a tolóerőt. A tolóerő-vektoros kormányzást a T-10-26-on tesztelték, először az F-22-eshez hasonló négyszögletes fúvócsővel, amelyet a bal oldali hajtóműre szereltek fel. Az első tesztek alapján a megoldást eldobták, és helyette hagyományos, kerek fúvócsővel oldották meg inkább a gázsugár eltérítését.
A ’711’-es felfestett kóddal bíró T-10M11-es gép 1996 Április 2.-án emelkedett a levegőbe, még 1996 szeptemberében a be is mutatkozott a nagyközönségnek, Farnboroughban. A Szuhoj iroda nagy reményeket fűzött a Szu-37-eshez, látványos sárga-barna ’törtvonalas’ álcázófestéssel látták el, hatásvadászt „Szu-37 Terminator” néven emlegették, és a repülőnapokon tényleg lélegzetelállító manővereket mutatott be. Azonban a tolóerővektoros AL-31FU élettartama igen kicsi volt, és a gép előállítási és üzemeltetési költsége olyan magasak voltak, hogy elriasztott minden potenciális érdeklődött. Ezért 2000-ben a gépből kiszerelték az AL-31FU hajtóműveket, hagyományos erőforrásokat építettek be helyettük, új Fly-By-Wire rendszert kapott, és a Szuhoj azon dolgozott, hogy aerodinamikai módszerekkel érje el ugyanazt a manőverező képességet, amire a tolóerővektoros hajtóművekkel már elértek, ezzel egy időben pedig visszaminősítették Szu-35-nek a '711'-et. Ez a gép egyébként 2002 Decemberében lezuhant, de a pilótája, Jurij Vascsuk biztonságosan katapultált.
2000-ben szállt fel a Szu-35UB első példánya, amely gyakorlatilag alig különbözik a Szu-30MKK-tól, csupán némi fejlesztés lett végrehajtva, amelyeket a Szu-35 együléses gépeiben már alkalmaztak.
A Szu-35 és a Szu-35UB egyébként igen közeli rokonságban van a Szu-30KI és a Szu-30MKK típusokkal, gyakorlatilag csak minimális különbség található ezen típusok között (az avionikai csomag és a canard-vezérsíkok).
2005 után a Szu-35 család új irányt vett, noha több tenderen is indult a Szu-35 és a Szu-37, sehol sem ért sikereket, de a cég nem hagyta abba a fejlesztést, inkább más irányt keresett. Ez a Szu-35BM-ben teljesedett ki. A BM változat külsőre a Szu-27Sz-re emlékeztet. Nincsenek canard-szárnyak, a vezérsíkok nincsenek megnagyobbítva, mint a korábbi változatoknál, és a faroknyúlvány is rövidebb. A Szuhoj azt állítja, hogy a modern anyagokkal sikerült a gép üres tömegét 20%-al csökkenteni, továbbá a radarkeresztmetszetét csökkenteni. A külső jegyeknél még feltűnhet a megváltoztatott, némileg nagyobb beömlőnyílások. A hajótművek a Szaturn AL-41F1-esei, amelyek nem azonosak az eredetileg az MFI (MíG 1.44 / Szuhoj S-37) számára szánt AL-41F-el, az eredeti AL-41F-nek 150kN tolóerőt kellett volna produkálnia, míg az AL-41F1 valójában a jó öreg AL-31F tovább finomitgatva, 145kN tolóerővel, és legalábbis a tervek szerint 3D-s tolóerővektor-kormányzással felszerelve. A kisebb tömeg és a nagyobb tolóerő miatt a Szuhoj szerint a Szu-35BM rendelkezik a szupercirkálás képességével, vagyis utánégető nélkül is képes a hangsebességnél gyorsabban repülni.
A gép új Tikhomirov N035E (Irbis-E) vagy a Fazotron N031 (Zsuk-MFSzE) radart kapja. Az Irbis-E 30 célt képes követni, és közben képes a rávezetésre is, egyszerre legfeljebb két félaktív rakétát (R-27R/ER) vagy nyolc aktív rakétát (R-77M) képes ellátni megfelelő információval. A radar egy átlagos radarkesztmetszetű (~3m2-es) célpontot szemből 400km-ről, hátulról 150km-ről képes észlelni, a csökkentett, 0.1m2-es radar-keresztmetszetű célpontokat 90km-ről látja meg a gyártó szerint. A elektronikai hadviselést a KNIRTI L175M Khibiny-M (na ezt lemagyarítja majd valaki, én nem vállalkozom rá
) csomag dolga, ennek része a radar-besugárzás érzékelő, lézerbesugárzás-érzékelő, rakétaközeledést érzékelő rendszer, és a félszárnyak végén elhelyezett két ECM konténer és a csaliszórók.A pilótafülkéből száműzve lettek az analóg műszerek, két hatalmas, 22,5x30cm-es színes TFT kijelzőn jelenik meg minden szükséges adat, illetve egy tartalék kis kijelző áll még rendelkezésre szükség esetén. Az irányítórendszer négyszeresen redundáns és a hajtómű rendelkezik FADEC-el (~teljes szintű digitális hajtómű kontrol), ami a hajtómű felügyeletét és karbantartását is segíti.
Szu-27SzM
Noha a Szuhoj iroda eredetileg a Szu-27Sz leváltására készítette a Szu-27M-et (Szu-35-öt), a Szovjetunió összeomlása után nyilvánvaló (anyagi) okokból inkább a külföldi megrendelések felé fordult, hiszen az orosz katonai vezetés nem volt abba a helyzetben, hogy új gépeket vásároljon. A Szu-27M-el kapcsolatos fejlesztések közben szerzett tapasztalatok (ne feledjük, hogy több tesztgép is eredetileg Szu-27Sz-ként kezdte az életét) azonban felhasználhatóak a géppark felújításánál. Az orosz frontlégierőt és a honi légvédelem vadászegységeit összevonták 1998-ban, és a Szu-27 lett az elsőszámú vadászgépe Oroszországnak, papíron mintegy 700 géppel. Az anyagi nehézségek miatt jelentősen csökkentek a repült órák száma, ami egyben annyit is jelentett, hogy a gépek sárkányszerkezetének élettartama (amelyet repült órákra szoktak megadni) hosszabb szolgálati időt biztosít. Csakhogy ez önmagában édeskevés, mert bár valóban igen jó gép a Szu-27, de a fedélzeti rendszerei legalább egy generációval elmaradnak a ma elvárható szinttől. Az orosz légierő legalább hét különböző fejlesztést dolgozott/dolgoztatott ki a gépek harci képességeinek növelésére, de ezek egyike sem jutott el a megvalósítás fázisába. A Szuhoj is kidolgozott hasonló célból egy Szu-30KN jelölésű ’csomagot’, amelyet saját gépein tesztelt is, ám ez túl ambiciózus volt a gyakorlati lehetőségekhez képest. 2002-ben azonban a zavaros és nem kellően átgondolt tervek után feltűnt a Szu-27SzM, amely egy kései széria Szu-27Sz-ből lett átépítve, és 2002 December 27.-én hajtotta végre az első felszállását. A modernizálás során a pilótafülke műszerfalát teljesen átdolgozták, a régi analóg műszerek helyét három színes kijelző vette át, az N001 radar új fázisvezérelt antennát és új, sokkal nagyobb teljesítményű számítógépet kapott, noha a hatótávolsága ugyan csak kismértékben nőtt meg, de immár rendelkezik levegő-föld üzemmóddal is. Új L150 ’Pasztel’ radar besugárzásjelzőt és L175 ’Kibinyij’ beépített ECM-et kapott, valamint új infravörös és radarzavaró csapdaszóróval látták el. Továbbá képessé tették irányított levegő-föld fegyverek hordozására, és indítására, a célravezetést a ’52S Sapsan’ konténerrel oldották meg, és ennek segítségével az orosz légierő szinte összes földi célok elleni fegyverfajtáját képes használni. Mindemellett a sárkányszerkezetet meg kellett erősíteni a nagyobb felszálló súly miatt. A felújítás noha lassan halad, folyamatos. Érdekes, hogy a légierő nem tartott igényt a légi utántölthetőség lehetőségére, véleményük szerint felesleges ez a képesség az adott körülmények között. Eközben felmerült annak lehetősége, hogy a fejlesztés második szintjén a gépeket a megbízhatóbb, és nagyobb tolóerőt produkáló AL-31F hajtóművekkel szereljék fel, akár tolóerő-vektoros kialakításban.
Elolvastam a linket. Sajnos sok benne a pontatlanság, főleg a T-10M-eket illetően. Anno én is írtam egy hosszabb összefoglalót a T-10M-ről, igyekeztem példányokra lebontani, ahol ez indokolt volt és hozzáírtam a T-10BM koncepció, megvalósult és a belőle eredeztethető Szu-35Sz gépek jellemzőit is. Ez a magyar nyelvű wikipedia bejegyzés, mely eredetileg pár soros volt, de én utólag kibővítettem. https://hu.wikipedia.org/wiki/Szu–35
M
molnibalage
Guest
Milyen kikezdhetetlenségről? Az evolúcióról volt a vita arról, hogy ki hol tart.Mindig élvezettel olvasok a jenki technika kikezdhetetlenségéről......főleg egy "orosz vonatkozású" topic-ban.
Azt tagadni, hogy az oroszok cirka 10-25 évvel le vannak maradva egyes területeken elég nagy dőreség lenne... Nem fejlesztés, napi szintű akalmazás terén. Rohadtul nem érdekel, hogy exportáltak valamennyi R-77-et, amivel Kína is annyira volt elégedett, hogy inkább saját ARH-t csinált 0-ról. Az oroszoknál most jelenik meg és kezd csigalassan terjedni, mikor ez 20+ éve történt meg a NATO-ban. Azt sem, hogy egyszer talán lesz sok AESA radarjuk, mikor lassan millió órás tapasztalat lesz vele Super Horneten és F-22-őn. Új hajtómű, aim tudja a 25+ éves F119/F135 fajlagos paramétereit is kb. 25 éves késéssel jön majd. A felmamgasztalt TVC terén van több gyakorlati tapasztalat, de az is csak azért, mert a világ többi része szerint semmi értelme a TVC-nek.
Vagy akkor most kezdjek el csámcsognia azon, hogy egyetlen F-15 sem veszett oda a berepülés során, még a Strike Eagle rekordkísérlet alatt sem? Ehhez képest hány T-10 is veszett oda és hány pilóta...?
Izé...
M