A probléma az, hogyha nem erőltetik az ipar által előállítandó darabszámokat, csak fejlesztenek egy-egy kis szériát, akkor végleg elvándorol tőlük mindenki.
A képlet egyszerű. Egy orosz OKB (tervező iroda) és az ő saját kísérleti üzeme eltart egy pártíz, netán százfős gárdát, ahol a főkonstruktőr szava szent, a pozíció kihalásos alapon öröklődik, sokan még nyugdíj után is bitorolják a széküket, mert nem is bírnak leállni, meg nem is vonzó a fiataloknak a lomhán reagáló szobatudós gárdából álló munkaközeg, ami állami apanázson tengődik. És olyan is.
Azt minden ember tudja, hogy egy szakmát a munkahelyén tanulja meg az ember, nem az iskolapadban, ahogy az egyedi, kísérleti gyártások akadémiai szintű műszaki kreativitásának szépsége is öncélú "mérnöki maszturbáció" a nagyszériás gyártás napi problémamegoldásaihoz képest. Ez utóbbinál nagyobb a felelősség, de a piac fizet.
A nagyszériás gyártásnál a visszacsatolás is okító erejű és az ember fia a saját bőrén érzi nap mint nap a mérnöki döntései súlyát. Ahogy a cég is, meg maga az idomuló, adaptálódó technológia is.
Ha az oroszok a technológiai zászlóshajónak számító PAK-FA programot nem viszik nagyszériás gyártásba, akkor az orosz repülőipar nagy hányada mehet a kukába a komplett (és szerintem mostanáig jól behintáztatott) beszállítói hálózatával együtt.
Aki mérnökként a repülőiparban akar elhelyezkedni, az nyilván pénzt is akar keresni.
Tisztán látszik, hogy az eddigi elvándorlást a távol-keleti KnAAZ-ból ezután a döntés után már a jófene se állítja meg.
Az Irkutnál modern gép lesz az MSz-21, ha a piac is úgy akarja, illetve részint a Szu-35Sz fő komponenseivel upgrade-elt Szu-30MKI, már, ha az indusok ezt tényleg akarják.
Aztán kuka.