Nem csoda hogy eddig nem vetted észre, mert nem mindig van ott, tehát nem minden üzemmódnál használják. Ez nem fix felület hanem felnyíló terelőlap, láttam már fotón leszállás közben teljesen előrenyilazott szárnynál is, meg nagyobb magasságban teljesen hátranyilazott szárnynál is felnyitott állapotban. Nyilazott szárnynál egyértelmű a funkciója, minden ilyen gépnél az áramlás csúszik le a szárnyvég felé, ami a szárnyvégi alsó/felső felület között nyomás-kiegyenlítődést, tehát felhajtóerő-csökkenést okoz (ráadásul ebből lesz a szárnyvégi indukált örvényáramlás is, ami további plusz légellenállást jelent). Ez ellen a légáramlás-elcsúszás ellen alkalmazzák az áramlásterelő/áramlás-stabilizáló lapokat (MiG-15/17/19, F-86, Jaguar, Harrier, Szu-7/17/22), a belépőélben a bevágást ami magából a légáramlatból hoz létre ilyen áramlásterelő légréteget (Mirage-III/IV, BAC Lightning), vagy a farkasfogazást, ami ugyanúgy egy áramlásterelő légréteget generál (Hunter, Mirage F-1, Crusader, Phantom, Viggen, MiG-23/27, F-15 stabilizátor), meg a még modernebb gépeknél részben a LERX-et is (F-16/18, MiG-29, Szu-27). Persze 100%-os megoldás nincs, a szárnyvég felé csúszó légáramlást megszüntetni nem lehet csak csökkenteni/optimalizálni.
Különös amit írsz, mert ezek az áramlásterelő lapok kizárólag akkor nyilnak fel, mikor a szárnytő becsukódik a géptörzsbe. Teljesen nyilazott szárnynál rásimul a szárnytőre, hogy növelje a felületet, csökkentse a homlokellenállást. Mivel mechanikusan össze van kötve a szárnnyal, én kétlem, hogy terpeszett szárnyállásnál fel tudna hajolni.