Agymenés az elmúlt 30-40 oldal után:
1.) Az orosz területek (Moszkva) elleni ukrán támadási szándékokról és azok realitásáról
Az ukránok a háború első pillanatától kezdve megtehették volna, hogy tüzérségi eszközökkel, diverzánscsoportokkal vagy légierejük néhány használható egységével csapást mérnek a határ orosz oldalán 10, 20, vagy akár 50 km mélységben, ha nem is jól védett katonai célpontokra, de településekre, hidakra, vasúti csomópontokra, mégis visszafogták magukat e téren. (Bolondok napja környékén iktattak ki egy olajtározót helikopterekkel, ha jól emlékszem.) Miért? Azért, mert tud(hat)ják, hogy ha elkezdenek ilyesmivel szórakozni, azzal sokkal előrébb nem lesznek, onnantól viszont az oroszoknak tényleg biztonsági szükségszerűségből el kell foglalniuk a határaiktól 10, 20, vagy akár 50 km-es mélységig az ukrán területeket, akkor is, ha kő kövön nem marad. A mostani fenyegető nyilatkozatok valószínűleg csak a szokásos, eltúlzott Kijevi háborús hangulatkeltés megnyilvánulásai. Ha mégis meglépik, akkor jön az orosz válaszcsapás, ami jóval fájdalmasabb lesz, atom sem kell hozzá.
2.) Az orosz atomfegyver bevetéséről
A jelenlegi helyzetben valószínűtlennek tartom a nukleáris csapást. Még egy Moszkva (a főváros, nem a hajó) elleni hagyományos ukrán csapás (ami a gyakorlatban aligha okozna komoly károkat és veszteségeket.) esetén sem hiszem, hogy atomfegyvert vetnének be az oroszok. Nem azért, mert ezzel maguk ellen fordítanák a világ közvéleményét (A Nyugatit sokkal jobban már nem lehet, a többiek pedig, bár persze buzgón sopánkodnának, a háttérben azért hálásak lennének, mert ezek után pl. egy Tajvant megszelídítő gombafelhő sem lenne már akkora skandallum.), hanem azért, mert sem politikai, sem katonai értelemben nem lenne semmi haszna és értelme. Ukrajnában nincs olyan célpont, amit ne tudna hagyományos fegyverekkel is megsemmisíteni az orosz haderő. Sőt, talán éppen az az egyik legnagyobb problémájuk, hogy az ellenséges haderő és haditechnika túlságosan szétszórt, dekoncentrált és rejtett. Helyi, taktikai szinten működik, stratégiai léptékben képlékeny, megfoghatatlan. Innentől az atomcsapás célja maximum a polgári lakosság válogatás nélküli és teljes kiirtása lehetne egy-egy városban. (Sajnos idáig is eljuthatunk, de erről később...)
3.) Az aggasztó jövőről
A békére jelenleg esély sincs, mert a háború egyre dagad, a veszteségek pedig mindkét oldalon fájdalmasan nőnek. Oroszország nem teheti meg, hogy kivonul, óriási presztízsveszteség lenne, és ami fontosabb, hogy anyagi, katonai is. Muszáj valamit nyerni, elhozni, felmutatni, minimum a Krímet és a szakadár földeket, de azokat aztán nemzetközileg is elismerten. Olyan nincs, hogy véres fejjel visszavonulunk és kész. Kijev kommunikációjából viszont világosan látszik, hogy Ukrajna sem fog engedni, valószínűleg már nem is teheti, a "nem adunk egy rögöt sem" rögeszméje mélyebbre rágta magát beléjük, mint valaha, plusz Washington (London, Varsó, stb.) is izomból tolja Ukrajnát bele a háborúba. Piszok jól jön ez a háború az USA-nak, de áldás Kínának és a fél világnak is, Brazíliától Izraelig. Miért is lenne vége?
4.) A III. világháborúról
Mivel a két háborúzó fél (olyanok, mint két kölyök az iskola udvarán, akik valami anyázásból kifolyólag régóta készültek a nagy leszámolásra és most a nagyszünetben már ötödik perce hemperegnek összecsimpaszkodva a betonon véresen, fújtatva, bőgve, de nem adhatják föl, mert a fél suli körülöttük állva hecceli őket) nem képes véget vetni a háborúnak és mivel a háború fenntartása sokkal többeknek érdeke, mint ahányaknak a béke vagy akár csak a tűzszünet lenne, ezért az folytatódni és durvulni fog. Oroszország eljuthat arra a pontra, hogy nem gazdaságilag ugyan, de katonailag kivérzik. A Nyugat gazdasága sokkal gyorsabban termeli újra az ukránoknál megsemmisülő fegyvereket, mint ahogyan az orosz gazdaság pótolná a saját hadseregének kieső fegyverzetét (ez eddig két világháborúban bizonyult döntőnek!), ezért eljöhet az a pont, ahol azt teszi, amit az USA tett 1945-ben Japán ellen: Feltétel nélküli fegyverletétel, vagy kétnaponta elhamvad egy ukrán város. De ettől ma még messze vagyunk és ez sem kell, hogy atomháborút generáljon.
Ettől ma még sokkal aggasztóbb az, hogy a Nyugat prominensei és a nyugati média láthatóan megkezdte a lakosság megdolgozását, a közvélemény felkészítését a legrosszabbakra. Az orosz sportolók, művészek, macskák, fák, ételek(!) bojkottja, a jó-gonosz narratíva, a hisztérikus hangulatkeltés mind azt célozza, hogy a lakosság jelentős része, lehetőleg többsége szükséges és elkerülhetetlen rosszként tekintsen bármilyen bekövetkező krízisre, gazdasági összeomlásra, éhínségre, háborúra, akár atomháborúra is.
Sőt, hogy támogassa is azt!
Soros György még márciusban konkrétan ki is mondta, hogy a III. világháború megkezdődött. El is magyarázta, hogy miért: Mert Putyin megőrült. Ennyi a tömegfogyasztásra szánt magyarázat. Aki kérdez, kételkedik, mást mond, az az ellenség ügynöke.
(Meg azok, akik csak olvassák, mint én.)
Persze komoly kétségeim vannak a valóságtartalmát illetően
Befejeződött a tartalékok koncentrációja a határ menti területeken.
