Kis gondolatkísérlet. Mikor vált elavulttá pusztán a páncélvédelem és tűzerőt nézve a Tiger I/II az amerikai és szovjet harckocsikkal szemben? Gondolok itt az M47/48/60 és a T-54/55/62 stb. fejlesztésekre.
Tiger I már 44 közepére. Az 76/17 fontos/85mm ruszki és a 122-es ruszki már értelmes távolságból is átvitték.
Tiger II szintén nem volt sebezhetetlen, legalábbis a torony front volt a gyenge láncszem, a ruszki 100 milis (SzU 100) és leválóköpenyes 17 fontos, leválóköpenyes 90 milis (M36) már közepes távolságból átvihették. Mi lett volna ha kategória, mert erre válaszul valszeg meg lehetett volna kissé erősíteni a toronypáncélt, de valahol tényleg a leválóköpenyes L7-től indul be az, hogy teljesen reménytelen normál homogénpáncéllal hatékony páncélvédelmet biztosítani egy ekkora méretű harckocsinak, muszáj volt más megoldást választani.
Tűzerő tekintetében a hosszú 88-as űrméret alatti lőszerrel még sokáig ott lett volna, rossz nyelvek szerint a brit 20 fontos köztes löveg sok mindenben hasonlít rá, és az L7 is annak a továbbfejlesztése..
Apró megjegyzés - a méret/forma optimalizáció volt a járható út, de azt se felejtsük el hogy a Tigereket 1-1,5 év alatt a tervezőasztalról a harctérre kerültek, nyilván ez a tervezésre is kihatott, és az egyszerűbb, bolondbiztosabb megoldásokat választották a harckocsitest kialakításkor.