Azért ha azt vesszük, hogy a világnak hat évébe telt lenyomni, akkor azért az akkori németek szuperemberré vizionálták magukat eléggé. Nem gondolom, hogy mint lény többek lennének bárkinél, ezt ők is megtapasztalták akkor, de az erőfeszítés amit tettek, emberfeletti volt. Óriási veszteség volt a népeségükből az a sok erős fiatalember, ugyanakkor óriási volt ahogy összhangban a vezetéssel képesek voltak hadigépezetként működni. Ez minőségi fölény volt emberi szinten is, a képzettségnek köszönhetően, akár gyalogos, akár páncélos, akár légi, akár tengeri hadviselést szepontjából nézzük. Hajszálon múlt számukra az egész, attól hogy a győzelem után végtelen démonizálás jutott nekik. Lehet azt mondani, hogy kevés volt a hírszerzésük, de ez nem igaz, vagy, hogy nem számoltak a szovjet erőtartalékokkal, vagy a többfrontos háborújuk lehetőségeivel. Részben a területek kényszeres megtartásámak az oka nem hülyeség volt, vagy a győzedelmes nimbusz fenntartása, hanem gazdasági követelmény.
A szovjetek szemszögéből más lett volna a szánalmas kezdésük után a folytatás is, ha (sok a ha) nem kell elhalasztani a Barbarossa megindítását, vagy akár csak ha nekik kell legyártani azt a temérdek teherautót, amivel megtámogatták őket a szövetségesek. Azért ilyen tekintetben más lett volna a lefutás, persze így történt ahogy, ám éppen ezért, tettek amit tettek, a németek a II. VH-ban szuperemberit toltak le.