T
Törölt tag
Guest
Az elején gyakorlatilag végigveszi a szovjet, majd az izraeli állításokat.
(T-72-esek lealázták a Merkavát, illetve Merkavák lealázták a T-72-eseket)
Végigveszi az ismert Merkava veszteségeket.
A reptéren kiégettől...
![]()
... a felborultig.
![]()
Utána a térképek és a csapatmozgások alapján megállapítja hogy Merkava, és a T-72-esek nem találkozhattak a harcmezőn.
Végül korabeli fotók alapján megállapítja hogy az olajfák közt megbújt izraeli ATOW egység lőtte ki az úton libasorban közeledő T-72-eseket.
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
Egy résztvevő visszaemlékezése (Guglival ferdítve...):
Az alábbiakban a T-72-tel vívott csata egyik közvetlen résztvevőjének a leírt események idején egy TOW dzsip parancsnoka ( főtörzsőrmesteri ranggal) a 409. páncéltörő dandárban:
Június 11-én reggel zászlóaljunk Amik falutól néhány kilométerre északra, Jabel Baruk lábánál, a Bekaa-völgy északnyugati részén (Bikyat Levanon), az észak felé vezető úton (ezt az utat hívtuk) „Cir Shabaton”) volt, hogy elzárjuk a szíriaiak útját, közvetlenül az út mellett (északkelet felől) és délen. A szakasz szakasz felszerelése (terepjárók TOW rakétákkal) egy előkészített pozícióban volt. Környékünkön volt egy Shot harckocsi szakasz is, amely nem vett részt a csatában. Aznap nem volt különösebb tevékenység, 10 órakor szakaszunk egy különítménye kelet felé mozgott, de a beásott szíriai harckocsik (nyilvánvalóan T-62) tüzeltek rájuk. A végén veszteség nélkül visszatértek. Körülbelül 12 órakor (amikor a fegyverszünetet meg kellett kezdeni) a zászlóalj azon részei, amelyek felettünk, azaz Jabel Baruk lejtőin voltak, és velük együtt a zászlóalj parancsnoka, Khanegbi alezredes észrevette, hogy egy tankoszlop közeledett felénk. Felkészültünk, kiosztva a tüzelési szektorokat. A zászlóalj parancsnok kiadta parancsát: „Minden férfinak, üzeni a fővezér, tűz!”. Lövészállásokba rohantunk, és megpillantottunk egy tankoszlopot (csak később, néhány órával később tudtuk meg, hogy T-72-esek), közeledtek az úton - ezen a ponton az út élesen kanyarodott, és helyzetünkből az oszlop úgy nézett ki, mint egy óriási G. Az első harckocsi körülbelül 800 méterre volt tőlünk, a szírek teljesen nyugodtan közeledtek, nem tudtak a jelenlétünkről. Azonnal tüzet nyitottunk mindenre, amit láttunk - a kezelők nem is várták meg a parancs végét, hogy tüzet nyissanak, hanem a parancs legelső szavai után indították a rakétákat, a hegyoldalban tartózkodók viszont rendezettebben jártak el. A tűzcsapás nagyon erőteljes volt, erősebb, mint bármi, amit korábban láttam, több tucat indítócső indított minden mozgás irányába. Néhány hibázás történt, feltehetően a kezelők izgalma miatt, de a rakéták többsége célba ért. Az elülső szíriai tankokat rakéták sokasága érte, és azonnal kigyulladtak, és legtöbb az oszlop első harckocsijába csapódott. A háború előtti félelmeinkkel ellentétben a hagyományos (nem korszerűsített) TOW problémamentesen átlyukasztotta ezeknek a harckocsiknak a páncélját, különös tekintettel az oldalára, és mivel a rakétákat három irányból lőtték ki, a célokat valószínűleg több irányból ütötték át. Ezenkívül a lejtőn, az út kanyarulata felett észrevettünk néhány beásott régi harckocsit - ezek a harckocsik nem vettek részt a csatában, és valószínűleg egyáltalán nem volt bennük legénység, de rakétákkal azokat is meglőttük. A túlélő szíriai harckocsik azonnal bekapcsolták a füstöt, és ez a füst az égő tankok füstjével együtt elzárta előlünk az oszlopot, így nehézséget jelentett a második célpontok megtalálása. A szíriaiak közben tüzeltek minden irányban, mert nem tudták, hol vagyunk. Csak az első harckocsit láttuk, amely felrobbant, hatalmas füstgombát szabadított fel, és a torony 30 méterre repült a levegőbe (nyilvánvalóan a lőszer felrobbant). Ez a tank több órán át tovább égett, a lőszer néha újra robbant, és véleményem szerint ebből a tankból csak egy megolvadt vasdarab maradt. Összesen 9-12 harckocsit találhattunk el ebben a csatában...
folyt köv...