Harckocsik harctéri alkalmazása

[speziale]

és, hogy mit tudtak az USA-ban a szovjet páncélokról a 70-es évek végén:

http://www.foia.cia.gov/sites/default/files/document_conversions/89801/DOC_0001066239.pdf

 

[gorkamorka]

Mindenféle kötözködés nélkül lenne egy kérdésem Hpasp-hoz:

Ha a manuálok kiadási évszámának valóban akkora jelentősége van mint hiszed, akkor értelmes magyarázatot várok erre:

Objekt-432 (T-64) sorozatgyártás kezdete: 1964
Objekt-432 (T-64) rendszeresítése: 1966 december 30.
Objekt-432 (T-64) gyártása leáll: 1969
Objekt-432 (T-64) manuál "első" kiadása: 1969*

* annak ellenére, hogy a bevezetésben semmiféle utalás nincs korábbi kiadásokra, én mégis azt feltételezem, hogy volt ilyen.

 

[Törölt tag 1945]

Mindenféle kötözködés nélkül lenne egy kérdésem Hpasp-hoz:

Ha a manuálok kiadási évszámának valóban akkora jelentősége van mint hiszed, akkor értelmes magyarázatot várok erre:

Objekt-432 (T-64) sorozatgyártás kezdete: 1964
Objekt-432 (T-64) rendszeresítése: 1966 december 30.
Objekt-432 (T-64) gyártása leáll: 1969
Objekt-432 (T-64) manuál "első" kiadása: 1969*

* annak ellenére, hogy a bevezetésben semmiféle utalás nincs korábbi kiadásokra, én mégis azt feltételezem, hogy volt ilyen.

Nem ismerem a szóbanforgó manuált, úgyhogy a problémádat magadnak kell megoldanod vele kapcsolatban.

 

[gorkamorka]

Nem ismerem a szóbanforgó manuált, úgyhogy a problémádat magadnak kell megoldanod vele kapcsolatban.

Hát, ez is egy válasz... Nem mondanám, hogy meglep.

 

[ozymandias]

Túl magas labda.

Ott elég komoly hegesztési hiba van...

 

[dudi]

Ott elég komoly hegesztési hiba van...

Minden hegesztés a helyén. Mi a hiba?

 

[Törölt tag 1945]

Hát, ez is egy válasz... Nem mondanám, hogy meglep.

Reméltem is. Egy a rendelkezésemre nem álló forrásról én nem szoktam nyilatkozni.
Ha valami problémád van amit nem értesz, és meg is van neked az adott forrás , az első lépés ahhoz hogy segíteni tudjunk, az hogy megosztod.
(messze nem csak én ismerem itt a fórumon a Cirill betűvetést, sőt alighanem mások messze nálam is jobban, mivel napi szinten is használják)

Így látatlanban csak két pár tipikusan nyugati téves elképzelésre hívnám fel a figyelmedet a SzU-val kapcsolatban:


1, Nyugaton sokan azt képzelik, hogy mivel a SzU-ban tervgazdaság volt, így az Állami Átvétel formaság volt (hiszen ugye mindenki követte a tervet).
Ezért is terjedhetett el az a téves elképzelés, hogy fegyvert/lőszert tömegesen gyártottak még az Állami Átvétel előtt.
A valóságban viszont az Állami Átvételen a fegyverek jelentős hányada simán elbukott.
Ilyenkor jellemzően összehívtak egy bizottságot, amely állt a terület szakértőiből (akár a konkurens irodáktól) az aktuális területet vezető miniszter vezetésével.
Vagy sikerült megmenteniük az adott eszközt, vagy repült a főkonstruktőr az állásából, az adott gyártmány/objektum meg ment a levesbe.

2, A SzU-ban nem egy a manapság nyugaton megszokott önkéntes profi hadsereg volt, hanem bizony egy folyamatosan cserélődő személyi állományú kényszersorozott tömeghadsereg.
A hatvanas évek elején a korabeli űrtechnika T-64-es sztereo távmérővel felszerelt irányzóműszerét nyilván a Vlagyivosztoki rákhalász nem érzésből kezelte, minden manuál nélkül. Ugyanúgy az időszakonként alig 85 óra átlag élettartalmú motort sem üzemeltették a csapatoknál kezelési útmutató nélkül.
Sőt, kezelési utasítások nélkül a hadsereg simán át sem vette volna ezeket a harckocsikat a gyártól, mivel simán hiányos felszerelésnek minősültek.

Nekem messze nem célom hogy meggyőzzelek, itten demokrácia van, alapvetően mindenki abban hisz amiben csak akar.

 

[Törölt tag 1945]

„Fekete Kígyó”, és a „Rózsaszín Párduc” - harckocsi harcászat a Balkánon - 6. rész

A szerb harckocsik felvonulnak

A horvátok által várt támadás aznap elmaradt, de ez nem jelentette azt, hogy minden nyugodt lett volna. A légi tevékenység még mindig folytatódott egész nap, csakúgy, mint a tüzérség zavaró tüze.

Ennél kijózanítóbb volt azonban egy incidens, amely aznap este 1815 körül történt. A 3. harckocsi század Lada Nivájának egyik járőre során a horvátok a Kupa déli partjától mintegy 500 méterre három JNA M-84-es harckocsiból álló harckocsi szakaszt észleltek. Sajnos a szerbek is észrevették a Lada Nivát, és az egyik M-84-es harckocsi egy 125 mm-es gránátot lőtt ki a szerencsétlen Ladára. Miután a gránát pár méterrel elkerülte őket, a horvátok nem várták meg a második lövést, és inkább vissza száguldtak a 3. harckocsi század vezetési pontjára. A térképen be tudták jelölni a három ellenséges harckocsi helyzetét, és ennek az információnak a birtokában Pancirno megpróbálta 203 mm-es tűz alá vonni az ellenséges harckocsikat. A 203 mm-es üteg parancsnoka azonban közölte, hogy összesen tarackonként négy gránáttal rendelkezik, és nem engedhetik meg maguknak, hogy tüzeljenek, amíg a szerbek fő támadása meg nem kezdődik.

Az éjszaka eseménytelenül telt el, Pancirno és a század többi tagja meglepetésére. A nyugalom illúzióját 0625 órakor a Kupa folyó közelében harckocsik tüzelésének hangja törte meg. A horvát gyalogság rádión keresztül jelentette, hogy az ellenséges támadás megkezdődött, és hogy a folyó túloldaláról harckocsik heves tűz alá vették őket.

Pancirno, mivel nem akarta idő előtt harcba küldeni az alegységét, kiküldte a Lada Niva felderítőket, hogy állapítsák meg a valós helyzetet. Miután a felderítők a Kupa folyó északi partjának közelébe értek, megerősítették, hogy a JNA harckocsik a horvát állások felé
tüzelnek, bár úgy tűnt, hogy a Kupa folyó mentén lévő elhagyott épületeket célozzák. A felderítők azt is meg tudták erősíteni, hogy az elkövetők három M-84-es harckocsi (jugoszláv gyártmányú T-72M) voltak, valószínűleg ugyanazok, amelyeket előző nap láttak. Az ellenséges harckocsik néhány kisebb ház melletti állásból tüzeltek, a Kupától mintegy 400 méterre délre. A három harckocsin kívül a felderítők nem láttak más ellenséges tevékenységet.

Pancirno úgy döntött, hogy nem veti be az egyik alegységét vagy az egész századát ez ellen a kisebb provokáció ellen. A szerbek általában a harckocsikat egyfajta közvetlen tüzérségi lövegként használták, hogy ellensúlyozzák a pontatlan közvetett tüzet, és Pancirno úgy vélte, hogy ez csupán további előkészület a főtámadásra. A harckocsik 1000 óra körül abbahagyták a tüzelést, és a tüzet a horvát gyalogosok felé irányuló pontatlanabb tüzérségi tűz váltotta fel.

Az aznapi további járőrözéseik során a felderítők megállapították, hogy a három JNA M-84-es egész nap ugyanazon a helyen maradt, és csak 18 óra körül hagyták el azt. A 22-ről 23-ra virradó éjszaka eseménytelenül telt, kivéve a Kupa szerb oldaláról hajnali 0100 óra körül leadott kézifegyver-tüzet, amely rejtélyes okból gyorsan elhalt. (A horvátok úgy vélték, hogy egyszerűen csak néhány részeg szerb szórakozott. A szerb irregulárisok gyakran berúgtak a házi készítésű szilvapálinkától, és szerettek ittasan lövöldözni). Másnap reggel ismét harckocsitűz törte meg az éjszakát. A felderítők megerősítették, hogy ugyanabból a három harckocsitól érkezett, ugyanarról a pozícióról, mint előző nap. Ezúttal kizárólag a Kupa északi partján lévő horvát gyalogságra irányult a tűz, akik elkezdtek veszteségeket szenvedni. A tűz olyan intenzív volt, hogy a gyalogság parancsnoka azt kérte, hogy Pancirno tegyen ellene valamit.

Még mindig nem volt biztos, hogy ez a Kupa túlpartján történő támadás előjátéka, de Pancirno is belátta, hogy az embereinek morális okokból feltétlenül be kell avatkozniuk. Kiküldte a felderítőket, hogy állapítsák meg, hogy a JNA harckocsik még mindig ugyanazon a helyen találhatók-e? Amikor a felderítők igazolták, hogy igen, Pancirno kiküldött egy T-55A-t és egy BVP M-80A-t a „Rózsaszín Párduc” szakaszból egy kis dombon lévő pozícióba, körülbelül 2800 méterre a JNA harckocsiktól.

Pancirno szándéka az volt, hogy az egyik M-84-est megsemmisíti a BVP M-80A Maljutka páncéltörő rakétával, míg a T-55A közeli fedezetet nyújt, ha a folyó túloldalán (amely csak 500 méterre volt a tervezett tüzelőállástól) szerbek tűnnének fel. Az időjárás aznap rendkívül borult volt, így nem fenyegetett a légitámadás veszélye.

14 órára a járművek a helyükön voltak, és csak a tűzparancsra vártak. A JNA harckocsik még mindig ugyanazokban a pozíciókban voltak, mint reggel. Ez jelezte a JNA újonnan toborzott katonáinak képzetlenségét, valamint azt, hogy a JNA viszonylag kevéssé törődött harckocsikkal, amikor azok a könnyű páncéltörő fegyverek hatótávolságán kívül voltak.

A parancsot kiadták, és a Maljutkát a BVP M-80A-ból indították. Úgy tűnt, hogy a szerbek ezt nem vették észre. Még mindig azzal voltak elfoglalva, hogy a horvát gyalogság állásaira tüzeljenek. A Maljutka eltalálta az egyik harckocsit a tornyán, ahol egy kisebb robbanás volt látható. A horvát járművek szinte azonnal visszatolattak rejtett pozíciójukba, így nem tudták igazolni a kilövést. A gyalogosok azonban arról számoltak be, hogy a JNA harckocsik abbahagyták a tüzelést, és kettő közülük visszavonult, míg a találatot kapott harckocsi ott maradt. Az ütközet hátralévő részében ez a harckocsi többet nem mozdult, ami a szerbek korlátozott javítási és helyreállítási képességére utalt. A szerbek némi pontatlan közvetett tűzzel válaszoltak, de a horvátok örültek a sikerüknek, hogy már nem kaptak meglehetősen pontos harckocsitüzet.

A következő két nap eseménytelenül telt, ellentétben azzal, amire Pancirno és a többi horvát számított. Bár december 24-re és 25-re tűzszünetet kötöttek a karácsony megünneplésére, a szerbek, mivel keleti ortodox vallásúak voltak, januárban ünnepelték a karácsonyt, és nem várták el tőlük, hogy tiszteletben tartsák a római katolikus hagyományt. A szerb közvetett tűz szórványosan folytatódott ezekben a napokban, de ez valószínűleg csak a szerb hadsereg parancsnoki láncának problémáit jelezte, mivel a renegát tüzérparancsnokok szembe szegültek a tűzszüneti megállapodással. Pancimónak magának is nehéz dolga volt, hogy az embereit visszatartsa attól, hogy a karácsonyi ünnepek alatt túlságosan berúgjanak, mivel ez volt valószínűleg a legnagyobb ünnep a túlnyomórészt római katolikus Horvátországban, és ez az ünnep a volt kommunista Jugoszláviában nem volt túlságosan népszerű.

A következő négy nap is eseménytelenül telt. A felderítők észlelték, hogy a szerbek fokozták gyalogos járőröket a folyó mentén, és hogy a Kupa folyó felett átívelő sérült híd közelében hídjavításra alkalmazható eszközöket hordtak.


holnap az utolsó részben következik a szerb támadás...

 

[speziale]

Egy kis írás a belga Leopard 1-es Cobelda tűzvezető rendszeréről...ez 1969-ben sanszosan messze vert minden mást:

 

[speziale]

ez meg egy kis elírás a korai Leo2-sek tűzvezetéséről:

 

[gorkamorka]

1, Nyugaton sokan azt képzelik, hogy mivel a SzU-ban tervgazdaság volt, így az Állami Átvétel formaság volt (hiszen ugye mindenki követte a tervet).
Ezért is terjedhetett el az a téves elképzelés, hogy fegyvert/lőszert tömegesen gyártottak még az Állami Átvétel előtt.
A valóságban viszont az Állami Átvételen a fegyverek jelentős hányada simán elbukott.
Ilyenkor jellemzően összehívtak egy bizottságot, amely állt a terület szakértőiből (akár a konkurens irodáktól) az aktuális területet vezető miniszter vezetésével.
Vagy sikerült megmenteniük az adott eszközt, vagy repült a főkonstruktőr az állásából, az adott gyártmány/objektum meg ment a levesbe.

Pont a T-64 a példája, hogy még a hivatalos rendszeresítés előtt évekkel megindult a gyártás... (akárcsak a Zakolka, Zasztup, Izomer projektek...) De, természetesen ha jobban tudod, várom a forrásodat...

2, A SzU-ban nem egy a manapság nyugaton megszokott önkéntes profi hadsereg volt, hanem bizony egy folyamatosan cserélődő személyi állományú kényszersorozott tömeghadsereg.
A hatvanas évek elején a korabeli űrtechnika T-64-es sztereo távmérővel felszerelt irányzóműszerét nyilván a Vlagyivosztoki rákhalász nem érzésből kezelte, minden manuál nélkül. Ugyanúgy az időszakonként alig 85 óra átlag élettartalmú motort sem üzemeltették a csapatoknál kezelési útmutató nélkül.
Sőt, kezelési utasítások nélkül a hadsereg simán át sem vette volna ezeket a harckocsikat a gyártól, mivel simán hiányos felszerelésnek minősültek.

Így bizony! De ez a legjobb példa arra, miért nem bizonyít semmit a manuál évszáma. Mert hiába volt 1969-es a T-64 manuálja és nem említenek az előszóban semmit korábbi kiadásokkal kapcsolatban, pont a fentiek miatt erősen valószínűsíthető, hogy volt korábbi kezelési utasítás. Ugyanez a helyzet a 3BM32-vel kapcsolatban is. Az egy dolog, hogy van egy 1990-es műszaki leírásod. Az meg egy másik, hogy nagy eséllyel volt korábbi kiadás is.

 

[gorkamorka]

Egy kis írás a belga Leopard 1-es Cobelda tűzvezető rendszeréről...ez 1969-ben sanszosan messze vert minden mást:

Azt lehet tudni, hogy mennyi Leopardot modernizáltak ezzel?

 

[speziale]

Azt lehet tudni, hogy mennyi Leopardot modernizáltak ezzel?

a belga gépek alapból ezzel készültek. mivel a cikk 1971 eleji, ezért nem nagyon derül ki belőle, hogy bárki is rendszeresítette-e volna még

 

[Törölt tag 1945]

„Fekete Kígyó”, és a „Rózsaszín Párduc” - harckocsi harcászat a Balkánon - az utolsó rész

A támadás

December 30-án, 7 óra körül a horvátokat az eddigi legerősebb tüzérségi támadás érte, és a Kupa túloldaláról a szerb kézifegyverek tüze is jelentősen felerősödött. Öt M-84-est és két T-55-öst észleltek a Kupa déli partján fekvő Lasinja kis falu mellett (C térkép).

Pancirno úgy vélte, hogy ez a támadás napja. Elhatározta, hogy szétveri azt, és úgy döntött, hogy kockáztat.
A „Fekete Kígyó” szakaszt egy rejtett pozícióba küldte, körülbelül 1000 méterre (az egyik harckocsiban lévő kézi lézeres távolságmérővel meghatározva) a korábban megsemmisített szerb M-84-es helyétől, és azt mondta nekik, hogy várják meg a további utasításokat.

203mm-es M-115-ös tarack

Amint a rejtett pozícióba érkeztek, azonnal kérte, hogy a 203 mm-es tüzér üteg minden gránátját használja fel a szerb harckocsik pozíciójára. Az üteg parancsnoka ebbe Pancirno némi rábeszélése után beleegyezett (az sem ártott, hogy Pancirno felajánlott neki egy karton Marlborót).

Az eredmények látványosak voltak. A süvítő 203 mm-es gránátok hangja könnyen összetéveszthető egy sugárhajtású repülőgép hangjával, és ennek eredményeként a horvátok a 203 mm-es tarackokat "horvát légierőnek" hívták. Tüzelésük elég pontos volt, és úgy tűnt, hogy a T-55-ösök közül egyet megsemmisítettek, a többi pedig szétszóródott különböző irányokba.

Két M-84-es, a korábban harcképtelenné tett M-84-es irányába indult. Éppen, amikor odaértek volna, a felderítők riasztották a "Fekete Kígyó" szakasz három T-55A harckocsiját. A szakasz előjött rejtett pozíciójából, és azonnal tüzet nyitott az M-84-esekre, azok oldalpáncélzatát lőtték. Az első sortűz két találatot és egy kilövést ért el. A második össztűz további két találatot ért el a megmaradt üzemképes harckocsin, és ki is lőtte azt. A harmadik horvát T-55A azonban úgy tűnt, hogy bajban van, gránátja is messze célt tévesztett.

Spoiler: 18+ !!!

Miközben a többi horvát harckocsi visszatolatott az eredeti rejtett pozíciójába, a szóban forgó T-55A csak alig tolatott vissza, a parancsnok és az irányzó kiugrott a harckocsiból, és Pancirno felé futott. Amikor Pancirno és a felderítők elérték az álló páncélos, és belenéztek a toronyba, megértették, miért. A töltő keze beszorult a löveg zárszerkezet mögé, ami nyilvánvalóan a fejét találta el; a koponyája eltört, és az agyvelő látható volt. Ennek ellenére még mindig életben volt, és ez így is maradt az alatt a két óra alatt, amíg a mentőautó a segítségére sietett. Ekkorra a szerbek már aknavetőtűzzel támadták az állást. Amíg a mentőre vártak, a harckocsit az erdőbe vitték, hogy elrejtsék az ellenséges repülőgépek elől. Mégis, nem telt el öt perc az egyértelműen megjelölt mentőautó megérkezése után, amikor egy ellenséges repülőgép támadni kezdte azt. A pilóta rosszul célzott, 200 méterrel célt tévesztett, és végül két rácsapás után elrepült. Közben a töltőnek amputálták a kezét (érzéstelenítő nélkül), és Zágrábba evakuálták. Ez az eset jól tükrözi a horvát hadsereg elsősegélynyújtó képességének rossz állapotát, valamint a hiányos felszerelést, amellyel harcolniuk kellett. Később kiderült, hogy a töltőnek hibás volt a páncélos fejvédője, és ezért nem tudott kommunikálni az irányzóval, aki éppen akkor tüzelt, amikor a töltő egy 100 mm-es gránátot helyezett készenlétbe, és még mindig a löveg visszarúgásának útjában volt.

Ez az incidens megkeserítette a horvátok egyébként sikeres napját. A szerbeket láthatóan sokkolta "Fekete Kígyó" szakasz támadása, és a nap hátralévő részében nem válaszoltak semmilyen hatásos tűzzel. A felderítők a nap hátralévő részében nem észleltek jelentős szerb tevékenységet a Kupa túloldalán. A horvátok úgy vélték, hogy összesen három szerb M-84-est és egy T-55-öst semmisítettek meg. Pancirno örömmel fogadta a hírt a felderítőktől még aznap, és azonnal elegendő bárányhúst és bort rendelt az egész századnak a közelgő újévi győzelmi ünnepségre.

Úgy tűnt, hogy ez az ütközet gyakorlatilag véget vetett a szerbek kísérletének, hogy ebben a szektorban átjussanak a Kupa folyón. A horvátok hatékony ellenállása, valamint az a tény, hogy Németország vezetésével több európai nemzet is azon volt, hogy elismerje az ostromlott Horvátországot, meggyőzni látszott a szerbeket arról, hogy a Zágráb felé irányuló bármilyen támadás haszontalan. Január 15-én az Európai Közösség által támogatott tűzszünet lépett életbe egész Horvátországban, és gyakorlatilag befagyasztotta a két fél pozícióit.

Gondolatok a végére

Ha valaki figyelmesen elolvasta az írást, akkor láthatta, hogy elég sok harckocsi harcászattal kapcsolatos kérdést érint:
1, Mire való a harckocsi? Harckocsi elleni harcra? Áttörés előkészítésére? Közvetlen tüzérségi eszközként az ellen gyalogságának megerősített objektumait támadni?
2, Miért szükséges a harckocsi mellé gyalogság, és mi történik, ha nincs?
3, Modern harckocsik ellen mit ér egy generációval régebbi elavult típus, elavult páncéllal, és lőszerrel? Teljesen esélytelen vajon?
4, Tüzérségi csapás ellen mennyire is védettek a harckocsik?
5, Harckocsi kezelők gyakorlottsága mennyit is számít.
6, Gyakorlatokon elért 95-100%-os találati arány mennyire csökken valódi harcban.

Forrás

Armor - 1993, Vol. CII No. 5

Lektorok

dudi, molnibalage, Cifu

 

[Törölt tag 1945]

A fenti cikk egyben (pdf formátumban) letölthető innen.

 

[speziale]

t72b1 lőszerválasztó:

 

[speziale]

ja, és ez egy 2016-os fotó

 

[Pista a hegyről]

„Fekete Kígyó”, és a „Rózsaszín Párduc” - harckocsi harcászat a Balkánon - az utolsó rész

A támadás

December 30-án, 7 óra körül a horvátokat az eddigi legerősebb tüzérségi támadás érte, és a Kupa túloldaláról a szerb kézifegyverek tüze is jelentősen felerősödött. Öt M-84-est és két T-55-öst észleltek a Kupa déli partján fekvő Lasinja kis falu mellett (C térkép).

Pancirno úgy vélte, hogy ez a támadás napja. Elhatározta, hogy szétveri azt, és úgy döntött, hogy kockáztat.
A „Fekete Kígyó” szakaszt egy rejtett pozícióba küldte, körülbelül 1000 méterre (az egyik harckocsiban lévő kézi lézeres távolságmérővel meghatározva) a korábban megsemmisített szerb M-84-es helyétől, és azt mondta nekik, hogy várják meg a további utasításokat.

203mm-es M-115-ös tarack

Amint a rejtett pozícióba érkeztek, azonnal kérte, hogy a 203 mm-es tüzér üteg minden gránátját használja fel a szerb harckocsik pozíciójára. Az üteg parancsnoka ebbe Pancirno némi rábeszélése után beleegyezett (az sem ártott, hogy Pancirno felajánlott neki egy karton Marlborót).

Az eredmények látványosak voltak. A süvítő 203 mm-es gránátok hangja könnyen összetéveszthető egy sugárhajtású repülőgép hangjával, és ennek eredményeként a horvátok a 203 mm-es tarackokat "horvát légierőnek" hívták. Tüzelésük elég pontos volt, és úgy tűnt, hogy a T-55-ösök közül egyet megsemmisítettek, a többi pedig szétszóródott különböző irányokba.

Két M-84-es, a korábban harcképtelenné tett M-84-es irányába indult. Éppen, amikor odaértek volna, a felderítők riasztották a "Fekete Kígyó" szakasz három T-55A harckocsiját. A szakasz előjött rejtett pozíciójából, és azonnal tüzet nyitott az M-84-esekre, azok oldalpáncélzatát lőtték. Az első sortűz két találatot és egy kilövést ért el. A második össztűz további két találatot ért el a megmaradt üzemképes harckocsin, és ki is lőtte azt. A harmadik horvát T-55A azonban úgy tűnt, hogy bajban van, gránátja is messze célt tévesztett.

Spoiler: 18+ !!!

Miközben a többi horvát harckocsi visszatolatott az eredeti rejtett pozíciójába, a szóban forgó T-55A csak alig tolatott vissza, a parancsnok és az irányzó kiugrott a harckocsiból, és Pancirno felé futott. Amikor Pancirno és a felderítők elérték az álló páncélos, és belenéztek a toronyba, megértették, miért. A töltő keze beszorult a löveg zárszerkezet mögé, ami nyilvánvalóan a fejét találta el; a koponyája eltört, és az agyvelő látható volt. Ennek ellenére még mindig életben volt, és ez így is maradt az alatt a két óra alatt, amíg a mentőautó a segítségére sietett. Ekkorra a szerbek már aknavetőtűzzel támadták az állást. Amíg a mentőre vártak, a harckocsit az erdőbe vitték, hogy elrejtsék az ellenséges repülőgépek elől. Mégis, nem telt el öt perc az egyértelműen megjelölt mentőautó megérkezése után, amikor egy ellenséges repülőgép támadni kezdte azt. A pilóta rosszul célzott, 200 méterrel célt tévesztett, és végül két rácsapás után elrepült. Közben a töltőnek amputálták a kezét (érzéstelenítő nélkül), és Zágrábba evakuálták. Ez az eset jól tükrözi a horvát hadsereg elsősegélynyújtó képességének rossz állapotát, valamint a hiányos felszerelést, amellyel harcolniuk kellett. Később kiderült, hogy a töltőnek hibás volt a páncélos fejvédője, és ezért nem tudott kommunikálni az irányzóval, aki éppen akkor tüzelt, amikor a töltő egy 100 mm-es gránátot helyezett készenlétbe, és még mindig a löveg visszarúgásának útjában volt.

Ez az incidens megkeserítette a horvátok egyébként sikeres napját. A szerbeket láthatóan sokkolta "Fekete Kígyó" szakasz támadása, és a nap hátralévő részében nem válaszoltak semmilyen hatásos tűzzel. A felderítők a nap hátralévő részében nem észleltek jelentős szerb tevékenységet a Kupa túloldalán. A horvátok úgy vélték, hogy összesen három szerb M-84-est és egy T-55-öst semmisítettek meg. Pancirno örömmel fogadta a hírt a felderítőktől még aznap, és azonnal elegendő bárányhúst és bort rendelt az egész századnak a közelgő újévi győzelmi ünnepségre.

Úgy tűnt, hogy ez az ütközet gyakorlatilag véget vetett a szerbek kísérletének, hogy ebben a szektorban átjussanak a Kupa folyón. A horvátok hatékony ellenállása, valamint az a tény, hogy Németország vezetésével több európai nemzet is azon volt, hogy elismerje az ostromlott Horvátországot, meggyőzni látszott a szerbeket arról, hogy a Zágráb felé irányuló bármilyen támadás haszontalan. Január 15-én az Európai Közösség által támogatott tűzszünet lépett életbe egész Horvátországban, és gyakorlatilag befagyasztotta a két fél pozícióit.

Gondolatok a végére

Ha valaki figyelmesen elolvasta az írást, akkor láthatta, hogy elég sok harckocsi harcászattal kapcsolatos kérdést érint:
1, Mire való a harckocsi? Harckocsi elleni harcra? Áttörés előkészítésére? Közvetlen tüzérségi eszközként az ellen gyalogságának megerősített objektumait támadni?
2, Miért szükséges a harckocsi mellé gyalogság, és mi történik, ha nincs?
3, Modern harckocsik ellen mit ér egy generációval régebbi elavult típus, elavult páncéllal, és lőszerrel? Teljesen esélytelen vajon?
4, Tüzérségi csapás ellen mennyire is védettek a harckocsik?
5, Harckocsi kezelők gyakorlottsága mennyit is számít.
6, Gyakorlatokon elért 95-100%-os találati arány mennyire csökken valódi harcban.

Forrás

Armor - 1993, Vol. CII No. 5

Lektorok

dudi, molnibalage, Cifu

Köszönjük, ismét nagyszerű sorozat volt! Várjuk a következőt ha majd időd engedi!

 

[Törölt tag 1945]

t72b1 lőszerválasztó:

Ez csak egy táblázat, amire ha jól olvasom az van írva, hogy 1500m felett az adott típusú lőszerre mekkora módosítást kell beállítani:
BM9/12/15 - 0
BM22 - +200
BM26/29 - +350

 

[speziale]

Ez csak egy táblázat, amire ha jól olvasom az van írva, hogy 1500m felett az adott típusú lőszerre mekkora módosítást kell beállítani:
BM9/12/15 - 0
BM22 - +200
BM26/29 - +350

Akkor mondom így: lőszerválaszték