Az oroszok sem mertek bevállani ilyet. Azt hitték az ukrán haderő java kapásból megadja magát, vagy ha mégsem, lazán szétzúzzák őket. Nehéztechnika és légierő tekintetében az orosz haderő hatalmas számbeli és technológiai fölényben volt (és van most is). Putyin maga mondta 2014 -ben, hogy két hét alatt el tudná foglalni Kijevet. A háború előtt senki sem mondta, hogy közel egyenlő lenne a két ellenfél. Igen, az ukránok keményebben ellenállnak, mint várható volt, de a jelenlegi helyzet sokkal inkább amiatt van, hogy az orosz haderő alúlteljesítette a várakozásokat.
Három hónapja folyik a háború, három hónapja bombáznak/bombázhatnának ukrán csapatokat, vezetési pontokat, logisztikát a 300+ Szu-30/34/35, a 300+ Szu-24/25, és a DA közel 100 bombázója. De a földi csapatok csak nem nyomulnak úgy előre, mint 91 -ben a koalíció az egy hónapos légihadjárat után.
Az alulteljesítés még kézzelfoghatóbb, ha a szárazföldi erőket nézzük. A rengeteg és részben modern (BMP-3, T-80BVM, MSTA-S, BMD-4, Ka-52) technikával felszerelt, hivatásos csapatok a határtól 80 km -re lévő Kijevet képtelen voltak nyugatról bekeríteni. Ha eljutnak addig, hogy közvetlenül meginduljon az ostrom, és ott buknak el, az teljesen érthető lett volna: ilyen hatalmas területen a városi harc rettenetesen nehéz dolog, az amerikaiak is megszenvedtek Faludzsával és Moszullal, pedig azok kissebb városok.
De a kevésbé beépített területeken, hatalmas technikai fölénnyel sem tudták végrehajtani az átkarolás utolsó 20-30 kilométerét.
És itt nem a felszereléssel van a probléma (ugye a légierő védhető azzal, hogy nincs elég prec. fegyver és célzókonténer). Az orosz haderőszervezés kudarcát látjuk, és azt, hogy a csapatok egy része mennyire nincs megfelelően kiképezve és vezetve.
Emiatt történnek olyanok, hogy négy nagyteljesítményű légvédelmi rendszert elveszítenek, mert védtelenül hagyták őket a bokorban:
és olyanok, hogy a rajtaütést elszenvedő gyalogságnak fogalma sincs róla, hogy mit is kellene csinálnia:
Igen, az oroszok továbbra is nyomulnak előre, és az ukránok kaptak egy csomó páncéltörő fegyvert nyugatról, meg ellátmányt és hírszerzést. És ez bőven elég magyarázat lenne ahhoz, hogy mondjuk miért tudnak kiépített védelmi vonalakat és városokat sokáig tartani az ukránok: ha vannak elszánt védők, élelem, és megfelelő kézifgyverek, nagyon sokáig ki lehet tartani.
Nézzük meg a számokat:
2022 elején az ukrán haderőben volt kb 200 modernizált, első vonalasnak mondható T-64BV 2017, és további kb 600 másodvonalas T-64BV/T-64BM/T-80BV. Ezzel szemben csak az ukrán elsővonalas technikával egyenlő értékű T-72B3 változatokból volt elvileg kb 1300 az orosz oldalon. És ehhez jön még hasonló vagy nagyobb értékű kb 500 T-90/T-90A/T-80BVM, és kb 1000 másodvonalas eszközökkel egyenlő értékű vagy jobb T-80U/T-80BV/T-72B/T-72B obr 1989. A légierő és a helikopteres csapatok tekintetében pedig még nagyobb volt az orosz technikai fölény: volt kb 50 ukrán Mi-24 -es, míg csak a Mi-28/Ka-52 típusokból volt 200+, és akkor a Mi-24 és Mi-35 típusokat nem is számoltam. Ukrán MiG-29 és Szu-27 típusokból összesen lehetett kb 70 db. Ennél a hasonló létszámú Szu-27SzM flotta negyobb erőt képvisel, hát még a majdnem 3 -szor ennyi, fél generációval korszerűbb Szu-30 és Szu-35 típusok. Dedikált csapásmérőket nem is számolom, ott tényleg nagyságrendnyi eltérés van.
Egy ilyen haderőnek képesnek kellett volna lennie arra, hogy legalább az ország délkeleti részén döntő áttörést érjen el, és ha a megerősített pozíciókat és városokat nem is foglalja el gyorsan, de legalább pár hét alatt elvágja az utánpótlástól és katlanba zárja őket (ahogy például Mariupollal meg is tették).
Ennek ellenére most ott tartunk, hogy a világ második legerősebb (nek eddig gondolt) és második legjobban felszerelt hadserege, vért izzadva, tízezres nagyságrendű élőerő és ezres nagyságrendű haditechnika elveszítése után három hónap után sem uralja Luhanszk és Donyeck Oblasztyot.
Igen, továbbra is van előrenyomulás, de ennél azért többet várt a világ.
Egyébként pl a Britek simán bevállaltak papíron ennél jóval durvább dolgokat is a falklandi háború során. A szigeteket védő 12 000 főnyi argentín szárazföldi erőt 4000 britt gyalogos verte szét, úgy hogy butabombás-nir -es Harrier, 4,5 inches (113 mm) hajóágyú meg 105 mm -es tarack volt a támogatásuk.