Valójában a II.vh-ban is 40-41 után a németek elég gyorsan áttértek a vegyes harccsoportok használatára.Vh után meg 67 volt a tiszta hk harcászat utoljára sikeres.Ezt leginkább az határozza meg,hogy a gyalogságnak van e hatásos mozgékony pct eszköze.Főleg az egyéni/raj szinten.73ban az RPG-7 jóval több zsidó hk vesztét okozta,mint a Maljutka.67ben ezek nem voltak elterjedve,a nehéz pct ágyúk jelentette veszélyt a hk-k magukban is el tudták háritaniPersze, ha úgy nézed, a harckocsi a gyalogság támogató erejévé vált ismét. Ettől függetlenül fontos a mi lövi ki, hogy lövi ki kérdés is, csak nem a Kurksz 2.0 miatt, hanem mert nagyon érdekesek a mögöttük rejlő tervezési filozófiák.
Igazából ha engem kérdezel nem is a frontpáncél 90°ban mennyi lenne a fő kérdés, hanem a tényleges ellenállóképesség, túlélési lehetőségek stb.
Ehhez pl.: tök érdekes, hogy a T-62 egyik méltatlanul alulértékelt fejlesztése, hogy kevésbé hajlamos "szilánkosodni" a páncélzata. Pedig a T-55ről keményen kiderült, hogy amíg a nyugati fronton, ahova tulajdonképpen tervezték halálos fegyver lenne, mert ami ellen tervezték (90mm HEAT, űrméretes pcgránát) kb immunis, ami jött (105 pcgránát, HEAT) jól szerepel, addig a zsidó HESH ellen "védtelen" volt, annak ellenére, hogy maga a páncél megfogta a lövedékeket. Csak a legénység belehalt.
Ahogy érdekes téma lenne, a ki mit gondolt a másikról témaköre is. Nagyon érdekes meglepetések vannak benne. Legalábbis számomra, pont pl.: a mozgékonyság témájában is.
Védelem meg egy igen komplex fogalom.A tűzerő milyensége is befolyásolja a védelem részt is.De a védelmehez tartozik az alkalmazott harceljárás.(megint 73.A vegyes harcrendi alkalmazás drasztikusan csökkentette a Maljutka hatását.Maga a rakéta képességei,vagy a hk-k ellenállóképessége közben jottányit sem változott).Védelem része a felderités,információs fölény.A jobb kilátás,gyorsabb reakcióidő.Jobb manőverezőképesség.
T55 kilőhető volt a 90milis HEATtal is.Angolában a Ratel90 simán kilőtte vele.
A csaták történetében valójában elég ritka dolog a találkozóharc.Általában az egyik fél támad,a másik védekezik.Ez már a hk-k elötti időkre is eléggé jellemző volt.(időnként kifejezetten nevetséges helyzeteket teremtett,hogy a felsorakozott seregek egyike se akart támadni.Taktikai védelem,stratégiai támadás az egyik legjobban bevált csatanyerő eljárás.De ugyanakkor egy agilis ellenféllel szemben igen kockázatos,mert kiadja a kézből a kezdeményezést-kivéve,mikor eleve azért foglalnak/támadnak meg egy pontot,hogy azzal támadásra késztessék az ellenfelet,majd védelembe vonulva kivéreztessék.Szőval,rohadtbonyorult...)
A képzett személyzet rugalmas alkalmazkodó képessége szerintem a legfontosabb.Tudjanak alkalmazkodni a változó,akár meglepő helyzetekre is.Aki harcászatilag jobban tud reagálni,az akár technikai hátrányt áthidalva is könnyebben tud győzni.(megint 73,ahol az IDFnek semmilye nem volt fogható a T62höz,vagy a BMPhez,mégis fel tudták örőlni a technikai és mennyiségi fölényben lévő arabokat.Ez egyértelműen a magasabb szintű harcászati fölénynek volt köszönhető.Arabok ekkor valójában nagyon is jol felkészültek,bátran harcoltak-de nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott zsidó harcászathoz)
Összfegyvernemi harcászatban kell gondolkodni,a fegyvernemek támogatják és kiegészitik egymást (ééés megint 73 tapasztalatai.IDF azóta mindenre pakol 60milis aknavetőt,és rengeteg gp-t.US Army meg a hk zl-aihoz is szervezett egy 81milis av üteget-nemtudom,mot is van e még,és mennyire általánossan).
Az orosz hk-k meg korántsem olyan rossz konstrukciók,mint amennyire szapulva vannak.Ukrajnában a legfőbb gondjuk nem a konstrukciós elavultság,hanem az elktronika,a felderités,a harcvezető rendszerek,és legfőképpen az állomány képzetségbeli és motivációs problémái.