Harckocsik harctéri alkalmazása

molnibalage

Tudtommal a Leopard 2A4 kapott először komoly páncélzatot. NERA-t, meg titán-wolfram ötvözetű páncéllemezeket.
Az első Leopárd 2 szériák páncélzata üreges többrétegű volt. (Mint a kései Leopárd 1-eseké.)
Azt meg írtam is, hogy az iraki T-72 face to face, szemből 0 méterről se tudta volna kilőni az M1 Abramst, lévén acél nyíllövedék volt csak hozzájuk....
 
  • Tetszik
Reactions: ghostrider
És miből lőnéd ki?Mert a mi harckocsijaink lövegéből biztos nem már ha belefér a töltőgépbe.
Tudtommal Belorusz T-72 harckocsijaink vannak, amelyek nem a majom verzióval egyeznek meg (az ágyú sem). Akkor lőszereket nem vettünk hozzájuk. Természetesen olyan lőszerekre gondolok, amelyek az adott ágyúkhoz jók, de modernebbek a raktáron lévőkkel.
 
Tudtommal Belorusz T-72 harckocsijaink vannak, amelyek nem a majom verzióval egyeznek meg (az ágyú sem). Akkor lőszereket nem vettünk hozzájuk. Természetesen olyan lőszerekre gondolok, amelyek az adott ágyúkhoz jók, de modernebbek a raktáron lévőkkel.

Mi az a majom verzió?Mi a rendes neve?Nekünk T-72M1 van ami gyártó országtól függetlenül apró eltérésekkel ugyan azt takarja(a más típusú ágyú nem az apró eltérés kategória).
 
Szovjet harckocsikhoz is acél penetrátor volt, mert egyszerűen nem tudtak volna annyi wolframmagvas lőszert biztosítani több tízezer harckocsi részére.
Csak később, a Szovjetunió összeomlása után jelentek meg a wolframmagvas orosz lőszerek, addigra gondolom kezelhető méretűvé zsugorodott az hk állományuk.

Megjegyzem az acél penetrátor annyira azért nem maradt el a wolframmagvastól, csak ugye az irakiak kb. mindenből a butítottat kapták. A harckocisállomány túlnyomó része így is a régebbi T szériák tették ki, T-72 mutatóba volt.

Én egyébként a T-64/72 ballisztikai kialakítását mindentől függetlenül zseniálisnak tartom, elképesztően jól optimalizálták a védelmet. Ha értékelnem kellene, azt mondanám hogy harckocsifejlesztésben az oroszok a II. vh. óta egészen a 80-as évek végéig abszolút fölényben voltak a nyugattal szemben, pláne ha azt is nézzük hogy náluk nem kisszériás, mutatóba való példányok születtek, hanem maguk a tömegesen használt alapharckocsik voltak nagyon jó és egyben kellő számban rendelkezésre is álltak.
Alapvetően az oroszok az 50-es évek óta mindig a harckocsik méretét optimalizálták, 40-45 tonna körülire, így értek el általában jobb védelmet, mint a nyugati harckocsik.
A T-72 torony legyező alakban kialakított páncélvédelme szemből/féloldalról pl. sokkal nagyobb szögből nyújt teljes védelmet, mint a dobozforma toronnyal rendelkező nyugati harckocsik, amiben az is nagyon sokat segít az, hogy az öntött toronyban a páncélvastagság sokkal finomabban alakítható ki.

Ennek azonban ára van, hajlamosak voltak gyorsan avulni - a hely csak annyi a T szériában, amennyi az adott harckocsihoz feltétlenül kellett - és elsősorban ezzel érték el az optimális ballisztikai védelmet adott tömegen. Így a kezdeti modellek nagyon jó harcértékkel rendelkeztek, de a méretkorlátok miatt később, ahogyan egyre újabb kihívásoknak kellett megfelelni, nem igazán lehetett őket tovább fejleszteni. Az ágyú, lőszer mérete adott, a torony belső páncélszerkezetét nem nagyon lehet variálni, ezen segített valamelyes a kívülre pakolgatott ERA.
 
Szovjet harckocsikhoz is acél penetrátor volt, mert egyszerűen nem tudtak volna annyi wolframmagvas lőszert biztosítani több tízezer harckocsi részére.
Csak később, a Szovjetunió összeomlása után jelentek meg a wolframmagvas orosz lőszerek, addigra gondolom kezelhető méretűvé zsugorodott az hk állományuk.

Megjegyzem az acél penetrátor annyira azért nem maradt el a wolframmagvastól, csak ugye az irakiak kb. mindenből a butítottat kapták. A harckocisállomány túlnyomó része így is a régebbi T szériák tették ki, T-72 mutatóba volt.

Én egyébként a T-64/72 ballisztikai kialakítását mindentől függetlenül zseniálisnak tartom, elképesztően jól optimalizálták a védelmet. Ha értékelnem kellene, azt mondanám hogy harckocsifejlesztésben az oroszok a II. vh. óta egészen a 80-as évek végéig abszolút fölényben voltak a nyugattal szemben, pláne ha azt is nézzük hogy náluk nem kisszériás, mutatóba való példányok születtek, hanem maguk a tömegesen használt alapharckocsik voltak nagyon jó és egyben kellő számban rendelkezésre is álltak.
Alapvetően az oroszok az 50-es évek óta mindig a harckocsik méretét optimalizálták, 40-45 tonna körülire, így értek el általában jobb védelmet, mint a nyugati harckocsik.
A T-72 torony legyező alakban kialakított páncélvédelme szemből/féloldalról pl. sokkal nagyobb szögből nyújt teljes védelmet, mint a dobozforma toronnyal rendelkező nyugati harckocsik, amiben az is nagyon sokat segít az, hogy az öntött toronyban a páncélvastagság sokkal finomabban alakítható ki.

Ennek azonban ára van, hajlamosak voltak gyorsan avulni - a hely csak annyi a T szériában, amennyi az adott harckocsihoz feltétlenül kellett - és elsősorban ezzel érték el az optimális ballisztikai védelmet adott tömegen. Így a kezdeti modellek nagyon jó harcértékkel rendelkeztek, de a méretkorlátok miatt később, ahogyan egyre újabb kihívásoknak kellett megfelelni, nem igazán lehetett őket tovább fejleszteni. Az ágyú, lőszer mérete adott, a torony belső páncélszerkezetét nem nagyon lehet variálni, ezen segített valamelyes a kívülre pakolgatott ERA.
És ergonómia pocsék árán. A görög hk tenderen a személyzet konkrétan nem volt végigmenni hosszú teszten.
 
  • Tetszik
Reactions: dudi
Egyébként az iraki T-72-k nem csak tűzvezetésben meg lőszerben voltak gyengébbek.A tornyuk homogén acél volt(nem volt kvarc benne)de a legmegdöbbentőbb az az,hogy toronyforgató motorjuk sem volt,kézzel kellett forgatni a tornyot!!!
 
Ezt az elnevezést Viktor Suvorov álnéven író Vladimir Rezun használta és általa terjedt el. A lebutított export verziókat nevezte így.
Az M1 is egy butított exportverzió meg a homogén acélpáncélos iraki vagy jugó is épp csak ég és föld a kettő közt a különbség!
 
Egyébként az iraki T-72-k nem csak tűzvezetésben meg lőszerben voltak gyengébbek.A tornyuk homogén acél volt(nem volt kvarc benne)de a legmegdöbbentőbb az az,hogy toronyforgató motorjuk sem volt,kézzel kellett forgatni a tornyot!!!

... és a kéz amely a tornyot forgatta, nos az sem volt az igazi. :)
 
  • Tetszik
Reactions: notaricon
Egyébként az iraki T-72-k nem csak tűzvezetésben meg lőszerben voltak gyengébbek.A tornyuk homogén acél volt(nem volt kvarc benne)de a legmegdöbbentőbb az az,hogy toronyforgató motorjuk sem volt,kézzel kellett forgatni a tornyot!!!
Ez most komoly? Már a torony forgatás?

Már a II. Vh-ban a francia Char B1Bis ezen vérzett el a 75mm-s lövege és az erősebb páncélja ellenére, illetve a japán tankok is. Annyira hihetetlen, hogy nem kapok szikrát.
És ki forgatta? Már, hogy kinek volt a feladata? Gondolom ott is 3 fős legénység volt.
 
Meglehet, de a harckocsinál nem az ergonómia az elsődleges szempont. Nem sokakat vígasztal, ha kényelmesen ülve mennek gyengébb esélyekkel a harcba.

Ezt nem mondtam volna. Az ergonómia nem arról szól, hogy a katona jól érezze magát - hanem, hogy nőjön a harcértéke!
Komolyan, szedd ki a kocsidból az ülést, tegyél a helyére egy felborított vödröt, tekerd le az ablakot hogy bejöjjön a menetszél és a kipufogót is szedd le, hadd szóljon. Na majd akkor rájössz, mi a fontossága az ergonómiának egy járműben, nemhogy egy harceszközben. Ha a létfenntratásoddal foglalkozol, csökken a figyelmed kifelé, vagyis a feladatra. jelentősen.
Az ergonómia nem a kényelemről szól, hanem, hogy a katona minél zavartalanabbul koncentrálhasson a feladatára, hogy ne a saját kényelmetlensége vonja el a figyelmét. Mérhető hatása van a tevékenyégére.
 
Ezt nem mondtam volna. Az ergonómia nem arról szól, hogy a katona jól érezze magát - hanem, hogy nőjön a harcértéke!
Komolyan, szedd ki a kocsidból az ülést, tegyél a helyére egy felborított vödröt, tekerd le az ablakot hogy bejöjjön a menetszél és a kipufogót is szedd le, hadd szóljon. Na majd akkor rájössz, mi a fontossága az ergonómiának egy járműben, nemhogy egy harceszközben. Ha a létfenntratásoddal foglalkozol, csökken a figyelmed kifelé, vagyis a feladatra. jelentősen.
Az ergonómia nem a kényelemről szól, hanem, hogy a katona minél zavartalanabbul koncentrálhasson a feladatára, hogy ne a saját kényelmetlensége vonja el a figyelmét. Mérhető hatása van a tevékenyégére.
Pontosan. Lehet akármilyen védett a T-90 és jó a tűzereje, ha a katona X idő után lényegében érdemi harcértékkel nem bír a kialakítása miatt.
 
Ez most komoly? Már a torony forgatás?

Már a II. Vh-ban a francia Char B1Bis ezen vérzett el a 75mm-s lövege és az erősebb páncélja ellenére, illetve a japán tankok is. Annyira hihetetlen, hogy nem kapok szikrát.
És ki forgatta? Már, hogy kinek volt a feladata? Gondolom ott is 3 fős legénység volt.

Igen,az amerikaiak keresték a választ arra,hogy miért szerepeltek ilyen jól az Abramsek(tudták,hogy jobb harckocsi mint a T-72 de azt is tudták,hogy nem ennyivel).
A vizsgálatok során derült ki,hogy ezek még az M1-nél is egyengébbek(ezeket ismerték a né.eteknek hála) sőt páncéltörő lőszer sem volt mindegyikben.
 
A tágasabb hely csak egy része az ergonómiának. Az ülés minősége, kialakítása, a kezelőszervek elhelyezése, a zajok csökkentése mind, mind számít. A kezelőszemélyzet hozzáállása, körülményei meg sok mindentől függ, ki mihez szokott hozzá. Lehetne még sorolni ...
 
  • Tetszik
Reactions: fip7 and Celebra