Mondjuk a T-50 APG-67, vagy EL/M-2032 radarja sem AESA.
De a koreai T-50, az orosz/olasz Jak-130/M-346, a kínai JL-10/L15, a tajvani T-5, az amcsi T-7 még viszonylag megfizethető árú, többségükben szuperszonikus, többfunkciós fegyverhordozók, kifejezetten támadó és légi rendészeti feladattal és mellesleg gyakorló gépek is. Nem túl sokkal elmaradva a 3. generációs vadászgépek teljesítményétől.
Egészen más kategória, mint az L-159.
NG
Az L-39 egyetlen versenyelőnye az ára, ami miatt a 3. világban, főleg Afrikában esetleg el lehet adni kis pénzű országoknak, olyan kis tételekben, amiért a nagyobb versenytársak már nem szívesen hajolnak le.
Lehet álmodozni a nagyok piacairól, de tudomásul kell venni, hogy a fegyverüzleteket politikai alapon, érdekérvényesítő képesség alapján, megvesztegetéses alapon, ellentételezéssel és végül az ár, illetve a tényleges műszaki tudás alapján kötik. Magyarországnak, Csehországnak és az AV-nak világpolitikai ereje nincs. Érdekérvényesítő képességünk közel nulla. Megvesztegetni is csak kis tételben tudunk. Ellentételezést sem tudunk érdemben felajánlani. Az AV termékei műszakilag sem élvonalbeliek. Tehát bármilyen drága fejlesztés, ami az árat elrontaná, gyakorlatilag lenullázza a potenciális piacokat. Annyit lehet rajtuk reszelgetni, ami még olcsó, műszakilag egyszerű, hasznos és marketing szempontból is eladhatóbbá teszi a gépet.
Azt is tudomásul kell venni, hogy bármilyen részegység, amit az AV külföldről vesz, azt a veszélyt hordozza, hogy a gyártó ország letiltja a reexportot, mert el akarja lehetetleníteni az AV-t, mint versenytársat, ha az egy komolyabb üzletbe ütné bele az orrát. Az amcsi hajtómű is ilyen, de a radar, vagy egyéb nehezen helyettesíthető részegység, alkatrész is ilyen lenne. Minél több ilyen van belepakolva a gépbe, annál esélyesebb, hogy valaki megfúrja az AV üzleteit.
Kár álmodozni a szuper L-X59+++-ról, mert csak egy méretes pénzügyi bukta lenne belőle.
Tökéletes leírása az AV és L-39NG piaci lehetőségeinek az én többszöri próbálkozásomnál jobban és érthetőbben megfogalmazva.
Ezután a piaci elemzés után már jobban érthető, hogy miért tartom kulcskérdésnek a jelenlegi hajtómű lecserélését egy
- nem embargózható,
- erősebb, (kicsit nehezebb),
- hasonló fogyasztású,
- magyar gyártású,
- jóval olcsóbb(10-15m $ közötti),
"erőforrásra", amivel a létrejött rep-gépsokkal piacképesebb és nagyoknak "snassz" piaci szeletke milliárdjait meg lehet csípni, és az így gazdaságossá növekedett darabszámból megfizethetőbb eszközökkel tudjuk a saját légierőt ellátni!
Egy ilyen olcsó, mindenki által saját igény szerint "felékszerezhető/-díszíthető" politikai kockázat nélküli gépnek sok kísérletező és vállalkozó kedvű érdeklődőt sejtek, akár közel-Keleti háborúk drón-napszámosaként.
Erről a területről még utód finanszírozást is elképzelhetőnek tartok, mert az ukránnokkel kezdett ilyen együttműködésekről semmi továbbit nem hallani.
Helyettük egy fejlesztői pozíció...
A hajtómű ügyben pedig ebben a kategóriábana vadul érdeklődő törökök, mellett a kínaiak, iIdia, Dél-Amerika...