Szerintem meg a kisebb rombolóereje miatt nincs értelme. De egyébként meg félig-meddig eldőlt a kérdés... Beszereztünk 105mm-es lövegeket? Nem. Beszereztünk 155mm-es lövegeket? Igen. Pzh2000. Be fogunk szerezeni 155mm-s lövegeket? Igen kerekes verziót valószínűleg. Eddig volt 105mm-es lövegünk? Nem. 122 mm-es lövegünk? Nem (a Gvozgyikát már emberemlékezett óta kivontuk). Szereztünk be kisebb ürméretű lövegeket? Nem. Aknavetőt? Igen. Lesz-e járműre szerelt aknavető? Igen.
end...
Nem ilyen egyszerű, hogy csak a romboló erőt veszem figyelembe. A tűztámogatás során az általad említett rombolás (épületek, építmények, műszaki erődítések...) csak egy tűzfeladat a sok közül, melyet a cél jellege határoz meg. Ehhez a romboláshoz szükséges gránáttípussal és gyújtóval kell dolgozni. Nyilván a cél jellegétől függ, hogy mekkora űrméretű löveggel, milyen gránáttal és mekkora lőszer felhasználással kell dolgozni. Legtöbb esetben tényleg a 155 kell, vagy még ennél is nagyobb. Ezek a feladatok min. dd szintű tűztámogatást igényelnek a beosztott 155/152-vel.
Mi a helyzet a csapatok közvetlen tűztámogatásával? Itt sincs egyetlen, mindent átfogó megoldás. Figyelembe kell vennem a saját csapatok páncélozottságát a tűztámogatások biztonsági határainak megállapításánál, hogy ne okozzunk bennük kárt -ha nem muszáj-. Itt kérdéses, hogy a 155-ös-e a legalkalmasabb egy nyílt, könnyű lövész alakulatnak tűztámogatást adni, ha a küzdő felek már 30-50 m közel vannak egymáshoz. Mélyebben mehet a nagyobb kaliberrel, de ilyen közel már nem szerencsés. Erre vannak a szd- és zl. szinten aknavetők 60-120 mm-ig. Ezen a szinten nem hiába nem mennek feljebb. Ezen a szinten alkalmazhatók a 105/122-es tarackok is.
Az előnyei az aknavetőkhöz képest: nagyobb romboló erő az építmények, fedezékek ellen; nagyobb lőtáv, amivel akár aknavetőkre is lehet vadászni; a lövedék röppályája nehezebben felderíthető a radarok számára és pontosabbak.
Hátránya a kisebb repeszhatás az élőerő ellen, ami azért az egyik legfontosabb paraméter ezen a szinten, valamint a bonyolultabb szerkezet és a max. röppálya kisebb meredeksége, mellyel nem, vagy nehezebben tud fedezékek mögé lőni.
Ha nagy repeszsűrűségű zárótüzet tervezünk, akkor a szovjet doktrína szerint a 152-vel 50 m-ként , 122-vel 25 m-ként tervezem a robbanópontokat. Azt hiszem, a NATO 70 m-ként számol a 155-tel. A 105-öt csak becsülni tudom 20-25 m-re.
Ezekből látszik, hogy egy könnyű lövész zl-t, közvetlen harcban nem lesz érdemes Pzh-val megtámogatni (csak nagyobb mélységben), mert a saját csapatokban is nagy veszteséget okozhatok, ha távolabbra tervezek, akkor nem lesz megfelelő hatása. A szórással is érdemes számolni tűz tervezésekor, ami a kisebb űrméretnél kisebb. A drága, precíziós lövedékeket biztos, hogy nem ilyen feladatokban alkalmazzák.
Ha megnézzük a vietnámi háborúban, amerikai oldalról leggyakrabban, közvetlen tűztámogatásra alkalmazott lövegtípust, az a 105 mm-es M 101 volt. A mai napig nem vonták ki a szolgálatból ezt az űrméretet, még Afganisztánban is rendszeresen alkalmazták tűztámogató bázisokon (M 119). Az orosz haderőben is megtalálható a 122 mm űrméret a gépesített alakulatoknál a 2Sz1, míg hadosztály szinten a D-30 a zl-ak tűztámogatására.
Teljesen irracionális döntés lenne kivonni ezt a kisebb űrméretet a tűztámogatásból.