Pont, hogy ha ránézek Ukrajna térképére, akkor a videókban a megsemmisített tüzérségi eszközöket szinte kizárólag vontatottat látok. Az akáciák veszteségei -amiket én láttam- szinte kizárólag abból állt, hogy lerohadtak az út szélén vagy bele ragadtak a sárba. Ez persze szintén probléma a háború második hónapjában, mikor kifogytak az alkatrészek és a szerviz csapat is már nem győzi a munkát.
De azok a drónok sem biztos, hogy véletlenül jártak arra, akik átyolóznak a légvédelmen és véletlenül pont meglátnak egy tüzérségi eszközt. Bocsi, hadd ne higgyek a mesében, hogy a műholdak átkutatják az ellenséges terület minden négyzetcentijét, hogy hátha találnak egy vontatott tarack párt, ami megsemmisítéséről majd jó videót lehet készíteni. Miközben rengeteg tűzbemérő radart látunk a felderítők kezében. És mi is szerelünk fel ilyeneket a Gidrán járőrkocsikra.
Az sokkal logikusabb, amit Szittya mond, hogy biztonságos távolságra az ellenség nehéztüzérségétől, de ezek az RM155-ösök lőtávolságával pont nem értem, hogy az hol van. Ha a harcoló alakulatoktól 10-15 km-re is előre telepítem és nem a marketing dumában emlegetett 80 km-t álmodozom, akkor is ezek lefednek visszafelé egy 50 km-es sávot vígan. Ahová ha néhány beszivárgó egységre kell tűztámogatás, akkor vígan tudnak oda is párat lőni. Lényegében ő inkább arról beszél, hogy előrenyomuláskor a hátra maradt partizánokkal való háborúra kell 105-ös bázis védő fix telepítésű csöves?
