A legfontosabb, hogy le kellene porolni a régi használható harcászati eljárásainkat és újravenni, modernizálni - már ami a tüzérséget illeti. Valamint el kell dönteni, hogy tényleg akarjuk-e védeni az országot, akár külső segítség nélkül is hasonló kaliberű ellenféltől (én még az ukránok ellen sem tartom lehetetlen feladatnak, mert tudnánk biztosítani a szükséges erőforrásokat, ha akarnánk).
Ketté kell választani a tüzérség szervezetét a védelmi és manőver alakulatokéra. Én a területvédelmi ezredek elsődleges feladatának a védelmi harc megvívását jelölném ki, mig a mobil gerillaharcot másodlagosnak abban az esetben, ha nem sikerült a védelem és betört az ellenség. A területvédelmi alakulatok adnák az álló védelem statikus részét. Ez úgy néz ki (szabályzat szerint), hogy az első vonalakat a szakasz és századtámpontok adják, lehetőleg pct. fegyverekkel kiegészítve, míg a zl. már rendelkezik tartalékkal a zl mélységében. A század támpontok műszakilag is megerősített állásokban vannak azonban a különbözőszázad támpontok nem összefüggő vonalat adnak, hanem közöttük "hézag" van. Mindenesetre ezek a hézagok olyan távolságra legyenek egymástól, hogy a szomszédok a fegyvereikkel még be tudják lőni. Ezeket szokták elsősorban műszaki zárakkal, így aknákkal is ellátni. A tüzérség legfontosabb feladata, hogy az ide betört és a zár leküzdésével szenvedő ellent megszórja, amennyire csak bírja. Ezekre a pontokra már előre tervezett zárótűzzel várják az ellent, de előfordul, hogy olyan mozgó zárótüzekkel kísérik a támadó ellent már a vonalak előttről, hogy az minél nagyobb zavart szenvedjen és a kontroll elvesztésével nagy csapatsűrűséget alkosson és így megszórni őket az aknamezőkön (itt jól jönnek a sorozatvetők). Ezt nagyon jól csinálják az oroszok. Ezt a feladatot tökéletesen ellátják a vontatott tüzérségi eszközök a védelem mélységében kijelölt védett TÁS-okból.
Ha sikerült megállítani, vagy lelassítani az ellent, akkor lehet a védelem mélységéből előrevonni az ellenlökéshez szükséges mobil alakulatokat. Itt már sokkal fontosabb a mozgékonyság, így a tüzérségük számára is, hogy követni tudják az ellenlökést végző alakulatokat.
Ami nagyon fontos a tüzérség számára, az a valós idejű felderítési adatok gyűjtése, melyre a drónok soha eddig nem láttott lehetőséget adnak, valamint az adatok feldolgozása és gyors ütemben a megfelelő csapatok rendelkezésére bocsátása. Nagyon fontos a digitalizált tűzvezetés.
Ami a lövegeket illeti, nagyon fontos, hogy azok tulajdonságainak megfelelően alkalmazzuk, gondolok itt a mobilitásra, lőtávra, hogyan szervezzük meg a tüzérségi tűzrendszert a 60 mm-es av-től a Pzh-ig, vagy akár a PULS extra rakétáig.
Az állandó dróntevékenységnek hála, a mozgó járművek könnyen kiszúrhatók, így -az ukránok szerint- a mozgásban lévő lövegek is, akár TÁS váltás közben, így több időt tartózkottak az álcázott TÁS-okban. Az öngyilkos drónok nagyobb veszélyt jelentenek, mint az ellentűz ért huzalokkal megerősített álcahálókkal fedték be állásaikat, ami nagy eséllyel fogta fel a drónt. Hátránya, hogy ezt lassú telepíteni, képtelenség minden állást leálcázni, főleg ha ellenséges tüzérségi tevékenység van a területen.
A radarok használata korlátozott mert elsődleges célpont, sérülékeny.
A bonyolult technika sérülékeny, karbantartása harctéri körülmények között szinte lehetetlen, ezért gyakrabban kell kivonni őket a műveletből. Ezért a tűztámogatás gerincét még mindig az egyszerűbb, megbízhatóbb lövegek adják (M777, D-30). Ennek ellenére a bonyolult Pzh/Caesar/Krab nagy előny, mert ellentűz feladatokra sokkal hatékonyabban alkalmazható bármely orosznál.
Ezek tükrében gondolom, hogy szükség van a modern önjárók mellett a hagyományos vontatott eszközökre is nagy számban, melyek tűzvezetését ugyanolyan hatékonnyá lehet tenni, mint bármely másik modern lövegét, olcsón, és őket is rá ehet kapcsolni a digitalizált hálózatra.
Ha lenne nagyobb mennyiségben D-20-asunk (126 db, de legalább a fele) , akkor azzal a területvédelem már komoly erőt képviselne, némi korszerűsítés és digitalizáció után.
