P
Pogány
Guest
Ha bármelyik korábbi sztyeppei nép a temüdzsini vagy tamerláni kivitelezésben fogott volna, mi is maradt volna nyugaton? Itt azért észlelhető a mentalitások végletessége, ha a mindenkori cselekedeteket nézzük. Attila hány város üszkös romján épített koponyapiramisokat? Hányakat kezelt úgy mint a damaszkuszi kézműveseket? Miért volt képes mindennél nagyobb birodalmi ês mégsem őrült tömeggyilkos legendává válni?Emlékeim szerint a dzsingiszi módszer nem a "nemzet harcosa", vagy a "szövetség harcosa" tudat erősítésén alapult. Pont ellenkezőleg, a meghódított/csatlakozó népek harcosait szétosztották a tümenek között, hogy még véletlenül se együtt harcoljanak, és eszükbe jusson összetartozni nemzetként (ami itt anakronisztikus elnevezés is szerintem).
A szabadságuk is csak a káni teljhatalom erejéig értelmezhető, az mindenek felett állt, és nemigen lehetett nemet mondani a harcba vonuláshoz, meg "elkésni" a csatából, ahogy a magyar nemesség megtette párszor.
Tudom, a dzsingiszi birodalom már későbbi, mint a honfoglaló időszak, de ha a kontinuitást feltételezzük a "szabad nomád létformában", akkor a belső működés módszereit is vissza lehet vetíteni.
Szó sincs szabad akaratukból csatlakozó és boldogan "nemzetként"' harcoló népcsoportokról egy nomád társadalomban, ráadásul nem adták vissza senki szabadságát. Aki fegyverforgatásra alalmas volt, és hajlandó volt csatlakozni, annak megkímélték az életét.
Nem volt a tulajdon "Isten előtt jogos jussod", mert nem is ismerték ezt az istenfogalmat, és a kán/bármilyen címmel rendelkező vezető bármikor elvehette az életét is, nemhogy a vagyonát bárkinek.
A nomád társadalmon alapuló birodalmak fejlődése pedig a timurlenki "stabilizációs" cselekedetek felé vezetett a hódoltatások megtartása érdekében, és nem egy képzeletbeli szabad harcosok nemzeti alapon történő kvázi szabad államának ideálja felé.