Annyi harckocsi soha nem volt a szövetségeseknek egy időben a fronton, hogy a szárnyakon verjék meg harckocsikkal a németeket hisz a szárnyakon ott voltak a közepes harckocsik, a páncélvadászok és a vadászpáncélosok (meg a páncéltörő tüzérség, de most alapvetően nem róluk van szó).
Az ellenséges gyalogság azért nem találkozott túl sűrűn német nehéz harckocsival (ha súlypontban volt ha nem), mert a német nehéz harckocsik kerülték őket mint a leprást. Egész egyszerűen ahol nem volt rengeteg harckocsi (tehát a súlypont) az ellenséges oldalon oda nem vittek nehéz harckocsit a németek. Azt meg ne kelljen már magyarázni, hogy a súlyponti harc az sokkal kevesebb embert érint mint az egyéb harcfeladatok.
Olyan ez mint az SdKfz. 251. Hiába volt minden hadosztályban allomanytábla szerint szétszórva egy halom, ha végigsétáltál volna a hadosztály támadási sávján akkor a döntő részét úgy tetted volna meg, hogy nem látsz egy darabot sem, mert egy helyen volt az összes kocentrálva.
A Raptornál maradva úgy képzeld el, hogyha támad az ellenséges bombázó kötelék akkor oda nem küldenek egy darab Raptort sem, mert bombázót F-15-el is le lehet lőni. Ha viszont vadászgépek is védik a bombázókat akkor mennek a Raptorok, de csak a vadászokat szedik le, mert köszönik szépen a védelem nélkül maradt bombázókra nem pocsékolnak Raptort. Így használták a németek a nehéz harckocsikat. Csak ott ahol kellett és csak arra amire más nem vagy csak korlatozottan volt alkalmas. Ezzel a módszerrel egyébként nem csak a nehéz harckocsikon, de a közepeseken is spóroltak, mert tervezetten nem kellett pl IS-2 vel Pv IV-nek vagy Párducnak harcolnia, amit ugyan meg tudtak volna oldani (na jó a Pz IV inkább nem tudta volna megoldani mint igen) de sokkal nagyobb veszteségekkel mint pl az Tiger B-k.