Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Mármint a 88-asra gondolsz?
Hibázhatott a személyzet. Esetleg műszaki hiba. Bármi lehetett.
Ha ez így volt akkor 88-ban kb esélytelenek voltak még az elsőlépcsős szovjet harckocsik is a nyugati Abrems és Leopard 2 harckocsik elleni szemtől szembeni harcra, ami tekintve, hogy ők kizárólag támadásban gondolkoztak eléggé beszédes...Érdekesség, 1986-ban az NDK-ban a szovjet csapatok ezt a páncéltörő lőszert (BM22) tárolták:
(az amcsik szereztek egy tároló konténert)
Nos ez szépen összevág azzal, hogy csak az 1988-as manuálban jelent meg a BM26-os.
A manuálok dátumozása alapján a lőszerek nagyszámban történt valós elterjedése így nézhetett ki keleten:
A 125mm-es löveg megjelenésekor BM9 és BM15 szovjet használatra
1978-ban BM9 exportra
1980-ban BM22 szovjet használatra
1987-ben BM15 exportra
1988-ban BM26 szovjet használatra
1990-ben BM32 szovjet használatra
Nagyjából a kettővel régebbit exportálták (ezt tán ma is tartják az oroszok).
Érdekesség, 1986-ban az NDK-ban a szovjet csapatok ezt a páncéltörő lőszert (BM22) tárolták:
(az amcsik szereztek egy tároló konténert)
Nos ez szépen összevág azzal, hogy csak az 1988-as manuálban jelent meg a BM26-os.
A manuálok dátumozása alapján a lőszerek nagyszámban történt valós elterjedése így nézhetett ki keleten:
A 125mm-es löveg megjelenésekor BM9 és BM15 szovjet használatra
1978-ban BM9 exportra
1980-ban BM22 szovjet használatra
1987-ben BM15 exportra
1988-ban BM26 szovjet használatra
1990-ben BM32 szovjet használatra
Nagyjából a kettővel régebbit exportálták (ezt tán ma is tartják az oroszok).
)
Pontosan. Nem értem azt, hogy egyesek miért szajkóznak ekkora butaságot.
Ez valahol megsérült, hátrahagyták és szemfülesen összeszedték?Érdekesség, 1986-ban az NDK-ban a szovjet csapatok ezt a páncéltörő lőszert (BM22) tárolták:
(az amcsik szereztek egy tároló konténert)
Nos ez szépen összevág azzal, hogy csak az 1988-as manuálban jelent meg a BM26-os.
A manuálok dátumozása alapján a lőszerek nagyszámban történt valós elterjedése így nézhetett ki keleten:
A 125mm-es löveg megjelenésekor BM9 és BM15 szovjet használatra
1978-ban BM9 exportra
1980-ban BM22 szovjet használatra
1987-ben BM15 exportra
1988-ban BM26 szovjet használatra
1990-ben BM32 szovjet használatra
Nagyjából a kettővel régebbit exportálták (ezt tán ma is tartják az oroszok).
Ne képzeljük azt, hogy egy modern harckocsi olyan mint a Tigris volt, hogy adott esetben több tucat talalatot is kibírt. A modern harckocsik nem ilyenek. A páncélzatuk 1-2 talalatot bír, ez a rétegelet és NERA páncélzat hátránya. Viszont a modern tűzveteő rendszereké pedig a nagy első lövéssel való találat képssége. Fontosabb az utóbbi, mert a páncélzat csak esélyt ad nem pedig valódi pajzs mint ami a Tigrisnek vagy az IS2-nek volt.
A kumulatív gránátokat jobban bírják a rétegelt páncélok mint a KE lőszereket. A kumulatív gránátok sokkal kisebb roncsolást okoznak, de ez egyébké t a nevükből is adódik.
Egyebként a kummulatív gránátok elleni hatékonyságra jó példa a Merkava az Abrms is amik takár több tucat HEAT találatot is túléltek, de volt olyan szír 72-es ami több RPG és SZPG találat után is harcképes maradt.
Találtak egy tárolót, ergo csak ilyen volt.Érdekesség, 1986-ban az NDK-ban a szovjet csapatok ezt a páncéltörő lőszert (BM22) tárolták:
(az amcsik szereztek egy tároló konténert)
Nos ez szépen összevág azzal, hogy csak az 1988-as manuálban jelent meg a BM26-os.
A manuálok dátumozása alapján a lőszerek nagyszámban történt valós elterjedése így nézhetett ki keleten:
A 125mm-es löveg megjelenésekor BM9 és BM15 szovjet használatra
1978-ban BM9 exportra
1980-ban BM22 szovjet használatra
1987-ben BM15 exportra
1988-ban BM26 szovjet használatra
1990-ben BM32 szovjet használatra
Nagyjából a kettővel régebbit exportálták (ezt tán ma is tartják az oroszok).
defense-update.com
Ez már megint csak egyfajta wishful thinking...Érdekesség, 1986-ban az NDK-ban a szovjet csapatok ezt a páncéltörő lőszert (BM22) tárolták:
(az amcsik szereztek egy tároló konténert)
Nos ez szépen összevág azzal, hogy csak az 1988-as manuálban jelent meg a BM26-os.
A manuálok dátumozása alapján a lőszerek nagyszámban történt valós elterjedése így nézhetett ki keleten:
A 125mm-es löveg megjelenésekor BM9 és BM15 szovjet használatra
1978-ban BM9 exportra
1980-ban BM22 szovjet használatra
1987-ben BM15 exportra
1988-ban BM26 szovjet használatra
1990-ben BM32 szovjet használatra
Nagyjából a kettővel régebbit exportálták (ezt tán ma is tartják az oroszok).
Esélytelenek voltak, de nem a lőszer miatt, hanem az akkoriban nyugaton már igen elterjedt hőképes optkáknak köszönhetően. Az volt az igazi game changer. Nappal is óriási előnyhöz juttatta még az olyan látszólag korszerűtlen típusokat is, mint az M60A3 TTS vagy a Leopard-1A5. Éjszakai harc még ezek ellen is maga volt az öngyilkosság.
Nem game charger a hőkamera nappal, de az biztos, hogy óriási előny. Éjszaka persze game charger, de egy passzív éjjellátó is az lett volna, mert nem elég, hogy pocsékak voltak a szovjet éjjellátók, de alig volt olyan típus aminél a digitális vagy akármilyen tűzvezető rendszerrel össze lett volna kapcsolva. Összességében alkalmatlanok voltak a kor színvonalán éjszakai harcra a szovjet harckocsik.
Elnézést előre is ha hülye kérdés, de ezeket te írod, vagy valahonnan bemásolod? Neten rákerestem de semmi. Érdekesnek találom és elolvasnám a többi részt is!„Fekete Kígyó”, és a „Rózsaszín Párduc” - harckocsi harcászat a Balkánon - 4. rész
Harckocsi-gyalogság együttműködés
Horvátország nagy részén a terepviszonyok azt is diktálják, hogy a páncélosokat gyalogság kísérje, hogy elkerüljék a gyalogsági páncéltörő eszközök által okozott veszteségeket. A harckocsik gyalogsági támogatás nélkül ennyire átszegdelt terepen olyanok, mintha elvesztek volna. A horvátok felismerték ezt, és elhatározták, hogy nem veszítik el az értékes harckocsikat a szerb gyalogság esetleges lesállásai által.
A Lada Niva "felderítő" járművet maga Pancirno találta ki, de jól reprezentálja azt, hogy a horvátok a front hosszú szakaszain való járőrözéshez civil járművekre támaszkodtak, mivel nem voltak hajlandók értékes üzemanyagot pazarolni arra, hogy harckocsik, vagy páncélozott harcjárművek járőrözzenek ezeken a területeken, így úgy döntöttek, hogy a dzsipszerű járművek elegendőek lesznek. Ezek sokkal csendesebbek, kisebbek (így könnyebb volt elrejteni őket), gyorsabbak, és ami a legfontosabb, olcsóbbak voltak, mint páncélozott társaik. A Ladában ülő két felderítőnek a saját AK-47-esükre és pisztolyukra kellett hagyatkoznia az önvédelemre. A felderítő jármű naponta legalább ötször, változó időközönként felderítette a Kupa folyó mentén a valószínű megközelítési útvonalakat. A felderítők néha a 203 mm-es üteg tüzérségi megfigyelőiként is szolgáltak, amely azonban a lőszerhiány miatt csak ritkán tüzelt.
Ami az állományt illeti, a 3. harckocsi század teljes állománya rendelkezett korábbi tapasztalattal a JNA-ban, de a tapasztalatok szintje nagymértékben különbözött. Ráadásul a háború előtti JNA tisztikara túlnyomó részben szerb származású volt, kevés horvát rendelkezett tiszti tapasztalattal. Ezt tükrözi az a tény, hogy Pancirno volt a század egyetlen korábban szolgáló tisztje, a többiek csak legénységi vagy altiszti beosztásban szolgáltak. Emellett nem mindannyian ugyanazzal a felszereléssel dolgoztak, mint amivel a JNA-ban szolgáltak. Például az egyik T-55A-t egy olyan vezette, aki korábban M-60P páncélozott szállító harcjárművet vezetett, az irányzó egy T-34/85-ösön szolgált, a töltője pedig korábban egy M4A3E8 Sherman irányzójaként szolgált! Ezt a helyzetet némileg enyhítette, hogy mindenki részt vett egy mindössze 12 napos továbbképzésen a sietve létrehozott horvát harckocsiiskolában, Varazdinban, de ez nem volt elég, ahogy azt a későbbi események is bizonyítani fogják. Pancirno és törzsén kívül mindenki tartalékos volt. Ez azt jelentette, hogy kéthetente váltották őket egy másik csoport katonával. A valóságban így "két" 3. harckocsi század volt, az egyik a harctéren, a másik pedig a civil világban folytatta normális életét. Erre azért volt szükség, hogy a már amúgy is szenvedő horvát gazdaság ne omoljon össze, de ez a kiképzettségre meglehetősen kedvezőtlen hatással volt.
A folytatásban holnap, szerb tüzérségi előkészítés...
