Szóval konkrétan annak lehettünk szemtanúi, hogy a lengyelek a seggnyalás oltárán bedobták a darálóba a 20 éve nagy szenvedések árán szintbe hozott és fenntartott hadiiparukat
M1 Abrams (USA)
- Téma indítója Tcat
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
-
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:
- a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
- a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők
Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.
Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.
Vagy olyan hírszerzési jelentés/elemzés került a politikusaik asztalára, ami miatt indokoltnak látták a dolgot. Ami viszont azt jelenti, hogy baromira gáz van...
Sajnos benne lehet, bár nekem az is elképzelhető, ha már itt tartunk, hogy az amik firkantottak a lengyeleknek pár kamu jelentést, hogy a maci már holnap le fogja rohanni Európát, aminek a megállításához 250 Abrams pont elég lenne
Most őszintén, ki a francot érdekel a hulladék T-72-es? A mai világban az már nem tank. Ipari hulladék. Egy primitív szar. A lengyel gyártmányúak még kifejezetten megbízhatatlanok is. Modernizálni nem lehet, annyira elavult.
Nem hülyék a lengyelek, olyan gyorsan akarnak megszabadulni tőle amilyen gyorsan csak lehet. Teljesen igazuk van.
Amúgy lehet, hogy politikai döntés volt az Abrams rendszeresítése. Ez nem változtat azon, hogy a világ legjobb harckocsija.
Nem hülyék a lengyelek, olyan gyorsan akarnak megszabadulni tőle amilyen gyorsan csak lehet. Teljesen igazuk van.
Amúgy lehet, hogy politikai döntés volt az Abrams rendszeresítése. Ez nem változtat azon, hogy a világ legjobb harckocsija.
Sajnos ez a forgatókönyv a mai napon egyre gyakrabban, és erősebben szurkálja a kötőtűvel a halántékomat.
Mai egyik hír: a szlovákok rohamtempóban döntenek gyalogsági járművekről, még a "hipermodern" Turra tornyot is úgy vágják a kukába, mint a taknyot.
Erre most este megszellőztetik, hogy a lengyel MOD a PGZ-t arcon vizelve berendel 250db Abramsot, miközben egy olyan tankot fognak vele elsősorban leváltani, amelyire éppen folyik egy nagyszabású felújítási program.
Ezekre kizárólag az az egyetlen észszerű magyarázat, hogy mindenkinek rettenetesen sürgőssé vált. Ha holnap bejelenti Babis, hogy nem várnak a választásokra, és azonnal rendelnek, akkor elkezdek menni konzervér'...
Ez vagy azt jelenti, hogy drasztikus amerikai csapatkivonás (átcsoportosítás) jön Európában a kínaiak miatt, vagy azt, hogy valós, vagy vélt infók vannak posztszovjet nyomulásról.
Annyira mondod ezt, legalabb csak egy gondolatot mondj már arról, hogy a svédek és a görögök szerint sem a legjobb. Mindezt úgy, hogy ők nem papíron nézték meg hanem le is tesztelték őket.
Nem annyira vagy ugye képben a lengyel T-72-es felújítási programmal!?
Már amikor megindították - kb. egy éve -, akkor is mindenki ezt gondolta. Maga a program sem tartalmazott tulajdonképpen semmit a nagyjavításon kívül (némi komm.) - de legalább nyomorult drágán.
Konkrétan mindenki nettó hazaárulásnak tartotta. Gyakorlatilag a lengyel hadiipar egyik köldökzsinóra volt.
Erre most egy Bowie késsel vágták ezt el.
Ráadásul az M1 vételük nagyjából 5-6 éve folyamatosan lebegtetve van. Ezt a döntést már akkor meghúzhatták volna.
A ciki az volt amikor egy brazil sehol sem rendszeresített Osorio nyomta le a teszteken...
Mert szerinted az Abrams páncélzata a 80-as évek óta nem változott... Csak szólok, már a 6. generációnál tartanak az amcsik, és abban is ugyanúgy van titán (ami páncélnak amúgy nem nagy cucc, viszont tömeget lehet vele csökkenteni).
Amúgy fogalmad sincs mit raknak bele a páncélzatba. Ha még mindig azt hiszed, ugyanazt mint a 90-es évek legelején... reménytelen vagy.
Nem lehet tudni melyik a hatékonyabb, a Leo-2 vagy az M1A2C páncélzata, de vastagság alapján esélyes az Abrams. Arról nem is beszélve, hogy a jenkiknek jóval több pénzük van a fejlesztésre, és tapasztalat terén sem szenvednek hiányt.
Amúgy ja, annyira nem értenek az amcsik a páncézathoz, hogy a két típus (Leo, M1) közül adott időszakban mindig az amerikai volt az erősebb...
Az, hogy nem győzött az Abrams a görögöknél és a svédeknél, semmit nem jelent. (svédeknél állítólag eléggé megbundázták a németek a dolgot). A görögök később, valamikor 2010 után szándékoztak vásárolni, csak pénz nem volt rá.
Más országok meg megvették az Abrams-t. Jaaaaa, ez politikai döntés... Érdekes, amikor a Leopardot veszik, az nem politikai...
Az amerikaiak a jobb páncélbetétet, ami tényleg jobb eddig nem adták exportra.
Azért valljuk be a politikai nyomásgyakorlás java az inkább szokott usankából érkezni
Az export nem. Pont itt a HTKA-n volt egy cikk, hogy az exportváltozat a 80-as évek végi urán nélküli páncélzattal azonos páncelzatú.
Nem nagyon akarod belátni, hogy az export Abrams eg, erősenbutított verzió.
Nézd már meg kik vettel Leopardot es kik Abramsot. Abramsot a Leopardhoz képest kb senkinsem vett.Ja értem, ott vannak a tesztek, de neked nem szimpatikusak így hagyjuka fenébe...
https://www.tanks-encyclopedia.com/coldwar/Brazil/Osorio-EE-T1.php
"Saudi Arabia gave the go-ahead for the development and R&D phase that cost US$100 million. But the final order dragged on. In August 1989 the Saudi Government announced an order for 318 Osorios (renamed Al Fahd, Lion Of The Desert) worth US$7.2 billion. But the contract was never signed eventually. In the meantime, the Brazilian Army was somewhat interested, but orders were conditioned to export successes, as to decrease the unit price and avoid paying soaring development costs. In fact political events just turned out badly for the company at the worst time. An interesting proposition compared to the M1 Abrams, Challenger or AMX-40 also tested by Saudi Arabia for its new contract, the Osorio emerged as a winner in September 1989. But decision was taken instead in secrecy to purchase the M1 Abrams, just as Iraq invaded neighboring Kuwait in 1990. The failure of any export sells also prevented the Brazilian Army to adopt it and the weight of the whole program plunged the company into Bankruptcy."
Annyira pletyka, hogy kihirdették győztesként és visszavonták..
A tanks-encyclopedia nem forrás. Egy meglehetősen alacsony minőségű oldal, olyanok számára akik amatőr szinten érdeklődnek a haditechnika iránt.https://www.tanks-encyclopedia.com/coldwar/Brazil/Osorio-EE-T1.php
"Saudi Arabia gave the go-ahead for the development and R&D phase that cost US$100 million. But the final order dragged on. In August 1989 the Saudi Government announced an order for 318 Osorios (renamed Al Fahd, Lion Of The Desert) worth US$7.2 billion. But the contract was never signed eventually. In the meantime, the Brazilian Army was somewhat interested, but orders were conditioned to export successes, as to decrease the unit price and avoid paying soaring development costs. In fact political events just turned out badly for the company at the worst time. An interesting proposition compared to the M1 Abrams, Challenger or AMX-40 also tested by Saudi Arabia for its new contract, the Osorio emerged as a winner in September 1989. But decision was taken instead in secrecy to purchase the M1 Abrams, just as Iraq invaded neighboring Kuwait in 1990. The failure of any export sells also prevented the Brazilian Army to adopt it and the weight of the whole program plunged the company into Bankruptcy."
Annyira pletyka, hogy kihirdették győztesként és visszavonták..
Én viszont úgy tudom, hogy mindkettőt kihirdették győztesnek, a döntés ez után született. Elvileg az Osorio győzött volna, de nem azért mert jobb volt, hanem kifejezetten alacsony ára miatt. (amúgy ha ár-érték arányt nézzük, tényleg jó volt). Ekkor szólt bele az amerikai politika.
Ahogy olvastam a másik lap komment szekcióját, a lengyelek is. Kezd a tökük teli lenni azzal, hogy
1, F-35-öst veszünk, mert nagyon faszák akarunk lenni... gyakorlatilag minimális ellentételezés.
2, Török drónt veszünk, mert most azonnal kell ez a képesség, nem igazán dicsekedtek azzal, hogy cserébe Törökország milyen lengyel fegyvereket vásárol magának.
3, Most megint az van, hogy kiütötték a hazai ipart, ha ezt be merik jelenteni, mert lesz is K2 meg nem is. Gyártókapacitásban problémáik vannak, de ez a mindent megvásárolunk és gyorsan, a pénz meg hosszútávon is nem a kezünkben marad, hanem megy kifelé az országból, az már sok a poláknak, aki leköpne minden tankot, amibe egy csavart is idegen kéz szerelt...
Ha már nagyon potenciál akkor vegyenek Leclec-et abban van bőven és nem is kell mindenért a világ masik felén bohóckodni.
Valószínű nem csak az amerikai politika hanem az is, hogy a környező geopolitikai helyzet beleszólt, és azért az amerikai hadiipar gyorsabban tud szállítani és a support is biztosabb egy amerikai szövetséges számára mint a brazil vonal. Szóval ebből szempontból ha szarban vagy, és amerikai közeli szövetségese vagy és nincs mihez nyúlni akkor jó biznisz. Van amiben legjobb a gép, világszinten, de össz tulajdonságaiban én véletlen sem nevezném annak. Ráadásul az amcsik local supportot és alkatrészgyártást nem adnak annyira. (Egyiptom mennyit vett így hirtelen, hogy ők kaptak?)
(amúgy nem csak itt olvastam, hanem máshol is csak itt gyorsan meg is találtam)
Ezért is mondom, hogy ha lengyelek ennyire dobtak minden hazai ipar támogatását akkor lehet baj van.
W
Wilson
Guest
Csak neked itt egy lengyel elemzés az esetleges lengyel M1 beszerzéssel kapcsolatban..
2020.02,23
ttps://www.defence24.pl/m1-abrams-dla-polski-wielka-szansa-czy-realny-problem-analiza
Az amerikai M1 Abrams alap harckocsik lengyelországi beszerzésének kérdése, mint a Lengyel Fegyveres Erők (POL) potenciális új alaptípusa, rendszeresen visszatér és kivételesen a média témájává válik. Eddig sem a hadsereg, sem a Honvédelmi Minisztérium nem foglalkozott hivatalosan ezzel a lehetőséggel. A növekvő amerikai-lengyel közeledés és az elkövetkező néhány évben történő számos amerikai fegyvervásárlás kapcsán azonban ez a helyzet megváltozhat. Ezért érdemes megfontolni, hogy a legendás Abrams lenne-e jelenleg a megfelelő választás az ND számára.
Idén októberben. A Honvédelmi Minisztérium jóváhagyta a Lengyel Fegyveres Erők új műszaki modernizációs tervét a 2021-2035 közötti időszakra. A tervek egyike a Lengyel Fegyveres Erők (WP) számára egy új generációs alapharckocsi beszerzése a "Wolf" program keretében. Végső soron a jelenleg használt, elavult T-72-es alapharckocsikat váltja fel, amelyeket a közeljövőben korlátozott mértékben módosítanak. Ez utóbbi célja, hogy lehetővé tegye működésük kiterjesztését a következő néhány éven belül. Ez azt jelenti, hogy a következő néhány évben kötelező érvényű döntést kell hozni a T-72M1/PT-91 Twardy harckocsik utódjának beszerzéséről, amely a 2035 utáni perspektívában a jelenleg használt Leopárd 2 mindkét változata mellett a fegyveres erők alapvető harckocsitípusává válik.
Lengyelország új alap harckocsijának kérdésére számos megoldási javaslat született, és mindegyiknek megvannak a maga támogatói és ellenzői. Ezek egyike a kaliforniai Sierra Army Depotban tárolt amerikai készletekből megfelelő számú M1 Abrams alap harckocsi beszerzése. Hogy az amerikai fegyveripar által végzett megfelelő "felújítás" és a vevő igényeihez való igazítás után a következő exportvásárló - ebben az esetben Lengyelország - rendszeresíthesse őket.. Dr. Dan Goure, a Lexington Intézet munkatársa nemrégiben a Defense News-ban írt arról, hogy Lengyelország esetleg Abramsokat vásárolna. Érdemes azonban megvizsgálni ennek a lehetséges megoldásnak a részleteit az előnyei és hátrányai szempontjából, és mindenekelőtt a vele kapcsolatos három alapvető kritérium értékelését: a hazai ipar haszna, a beszerzési és hasznosítási költségek, valamint a taktikai-műszaki paraméterek.
Gregory Stevens őrmester/ U.S. Army (személyzeti fotó)
Előnyök a hazai ipar számára
Az M1 Abrams harckocsik esetleges lengyelországi beszerzésének fő haszonélvezője minden bizonnyal az amerikai hadiipar lenne. Különösen e tankok gyártója - a General Dynamics Land Systems konszern (GDLS), partnereivel és alvállalkozóival együtt. Ezt a helyzetet két fő tényező okozza. Az első ezek közül az, hogy a fent említett tankok gyártója valóban szükségessé teszi az összes revitalizációs és korszerűsítési munkálat elvégzését az USA-ban. Ő az egyetlen, aki megfelelő hatáskörrel és jogokkal rendelkezik ezek végrehajtásához. A második az a valós szükségszerűség, hogy ezeket a gépeket az összes többi exportvásárlóhoz hasonlóan a Foreign Military Sales (FMS) eljárás keretében szerezzék be, amely az amerikai kormány közvetítését feltételezi az amerikai fegyveripar adott fegyverrendszerének egy szövetséges ország általi megvásárlásában.
A lengyel hadiipar egyetlen részvétele a harckocsi alapváltozatának modernizálása során az elfogadott változat felületes lengyelesítésének lehetősége lenne a lengyel kommunikációs rendszerek vagy a tűzvezető rendszer elemeinek beépítésével. Ez azonban jelentősen megnövelné a költségeiket, mivel ezeket a részegységeket egy amerikai vállalkozónak kell integrálnia - ami az FMS-eljárásban általában drágább, mint egy standard "amerikai" konfiguráció beszerzése. Elméletileg természetesen lehetőség van a lengyel ipar nagyobb mértékű bevonására, de az FMS-eljárás sajátosságait figyelembe véve ez nehéz és költséges lesz (a Homar/HIMARS-programmal kapcsolatos tapasztalatok vagy az F-35-ösök esetében az ellentételezésről való lemondás fontos elemzési szempont lehet). Ezen okok miatt az Abrams egyfajta polonizálása gyakorlatilag irreális és költséghatékonysági szempontból teljesen hatástalan.
Fotó Pfc. Nathaniel Gayle/U.S. Army.
Beszerzési és működési költségek
Az első a harckocsik költsége, amelyeket minden felszerelésüktől megfosztottak, és a már említett amerikai hadsereg tartalék fegyverraktárában tárolnak, és az amerikai hadsereg tulajdonát képezik.A második a GDLS-gyárak által e járművek teljes hatékonyságra történő helyreállításának költsége, amelyet "regenerálásnak" neveznek, és a gyakorlatban egy ilyen harckocsi nulláról történő megépítéséből áll, a meglévő, platform alapján. A harmadik a célváltozat kiválasztása, amely minden bizonnyal messze el fog térni a 80-as és 90-es évekbeli alapváltozat műszaki színvonalától. A negyedik és egyben utolsó összetevő a potenciális polonizáció és az ellentételezés költsége. Egyelőre nehéz egy ilyen lengyel-amerikai tranzakció becsült költségét kötelező módon megbecsülni, de a már megkötött exportszerződések alapján bizonyos mértékig megközelíthető.
Példaként szolgálhat két kiválasztott szerződés, amelyet az FMS-eljárás keretében kötöttek két regionális szövetségesük, az USA afrikai és ázsiai szövetségesei, Marokkó és Tajvan számára Abrams-ok szállítására. Marokkó az Excess Defense Articles program keretében (és így az amerikai haderő feleslegéből) kapott egy adag Abrams harckocsit. Az M1A1 SA (Special Armor) változatú, 200 M1A1 harckocsira vonatkozó korszerűsítési csomag értékét, beleértve a helyreállítást is, 2012-ben legfeljebb 1,015 milliárd dollárra becsülték. A programot az amerikai ipar hajtotta végre, ellentételezés nélkül. 2018 végén a DSCA zöld utat adott egy újabb modernizációs csomagnak, amely 162 darab, az EDA-program keretében legfeljebb 1,259 milliárd dollárért beszerzett M1A1 harckocsit tartalmaz, három lehetséges változatot (M1A2M, M1A1SA és M1 USMC konfigurációban) beleértve.
Tajvan esetében a 2019-ben jóváhagyott csomag értéke, amely 108 M1A2T Abrams potenciális szállítását tartalmazza, legfeljebb 2 milliárd dollárért. Ez azt jelenti, hogy Marokkó esetében (amely a mára elavult M1A1 családból származó Abrams "kimerült", exportált változatát vásárolta) az egységköltség egységenként körülbelül 5 millió dollár volt. Tajvan esetében (amely az M1A2 család egy kissé továbbfejlesztett, feltehetően a helyi viszonyokhoz igazított változatát vásárolta meg, egy kiterjedt támogatási csomaggal együtt) a maximális árat 18,5 millió dollárra becsülték. Ez képet ad arról, hogy mennyibe kerülne az Abrams megvásárlása, még akkor is, ha a végső ár valamivel alacsonyabb lenne.
Érdemes megnézni azt is, hogy az amerikai hadsereg mennyit fizet tankjainak modernizálásáért (újakat nem gyártanak). A Pentagon 2021-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetési tervezete szerint az amerikai hadseregnek 89 harckocsi M1A2 SEPv3 szabványra történő modernizálását kell kifizetnie - ez csekély 1,03 milliárd dollárt jelent. Ez azt jelenti, hogy egyetlen jármű korszerűsítése erre a - kétségtelenül nagyon fejlett - szabványra egységenként 11,6 millió dollárba kerül. Másrészt a fent említett összeghez hozzá kell adni a teljes tartaléklétesítmény megépítésének költségeit, az alkatrészek, lőszerek és végül maguknak a tankoknak az amerikai hadsereg feleslegéből történő beszerzését. A beszerzési költségek csak a kezdet, hiszen nem szabad megfeledkezni a járművek logisztikai támogatásának költségeiről sem, amelyek általában drágának számítanak a működés során.
Fotó: Spc. Elliott Page/USA hadsereg
W
Wilson
Guest
2.
Taktikai és műszaki paraméterek
A lengyel hadsereg számára egy új alapharckocsi beszerzésének utolsó kulcskérdése annak taktikai-műszaki paraméterei, azaz előnyei és hátrányai más konkurens konstrukciókkal szemben. Az M1 Abrams-t hosszú évek óta egy legenda övezi, amely az első és a második Öbölháború idején kezdődött, amikor az "elpusztíthatatlan" harckocsinak nevezték a két konfliktus során történt különböző incidensek és a jármű és különösen a személyzet nagy fokú túlélőképessége miatt. Azóta az Abrams az amerikai hadsereg erejének és az amerikai haditechnika egyik szimbólumává vált. Mindazonáltal, mint minden harceszköznek, ennek is megvannak az előnyei és hátrányai. Az Abrams esetében, mint minden más harckocsit, három alapvető kritérium alapján lehet értékelni: a védelem, a tűzerő és a mobilitás szintje.
Az Abrams túlélési aránya az elmúlt 30 év konfliktusainak megfigyelései alapján már "legendássá" vált. Ezek a járművek a harmadik generációs harckocsik egyetlen alaptípusaként számos, igen változatos fegyveres konfliktusban vehettek részt. Elsősorban az első és második Öbölháborúban, valamint az iraki és jemeni polgárháborúban. Az Abramsokat ott az amerikai hadsereg és az amerikai tengerészgyalogság, de az iraki és a szaúdi hadsereg is használta. Becslések szerint közel 700 ilyen harckocsit ért találat a harctéri műveletek eredményeként, ami 50-60 darab, azaz kevesebb mint 10%-os veszteséget okozott.
Érdemes megjegyezni, hogy sokukat a személyzet által a kiürítési lehetőségek hiánya vagy pszichológiai tényező (az arab államok esetében) miatt elhagyott járművek voltak. Az USA esetében azonban a ténylegesen megsemmisített Abramsok többségét "sérültként" újították fel. Vagy inkább a semmiből építik újjá őket teljesen figyelmen kívül hagyva az ilyen folyamat költségeit, amelyek gyakran drágábbak, mint egy új harckocsik gyártása.
Az Abrams ballisztikai és aknavédelmi szintjét a legtöbb modern harckocsi között az élvonalba sorolják, de ez a harckocsi konkrét változatától függően változik, az 1980-as évek eleji M1 alapváltozattól a legújabb M1A2C (M1A2 SEP v3) típusig. A tank figyelemre méltó túlélőképességének kulcsa azonban a lőszertárolás módszere.A lőszertároló kialakításánál úgy döntöttek, hogy azt teljesen elszigetelik a legénységi helyiségtől, páncélozott záróelemmel való lezárásával, valamint egy úgynevezett gyenge láncszemet építettek be, amely a lőszer behatolása és meggyulladása esetén a lőszer meggyulladását a robbanás ereje "visszadobja" és és lehetővé teszi, hogy a lőszer a lövegtornyon kívülre kerüljön, miközben a lövegtorony hátsó része teljesen kiég. De facto ez teljes védtelenséget és a lőszerhiány miatti kiesést jelent, de a személyzet és a jármű többi részének károsodása nélkül
A harckocsi más, hasonló konstrukciókhoz képest magas túlélőképessége azonban a későbbi fejlesztési változatokban a súly radikális növekedése árán valósult meg. Az M1 Abrams első, alapváltozatának esetében ez a Leopard 2A4-hez hasonlóan 54,5 tonna volt. A későbbi változatokban azonban a súly drámaian megnőtt, és az M1A2C legújabb változata esetében ez már 65-67 tonna (másodlagos páncélzat nélkül). Ez teszi a világ egyik legnehezebb és legerősebb harcjárművévé, és ennek bizonyos következményei vannak.
Lengyelország esetében az Abrams egyik legújabb, tehát a harci képességek szempontjából legjobb változatának beszerzése a meglévő infrastruktúra teljes megváltoztatását (átalakítását) igényelné. Először is a közúti és vasúti közlekedési eszközök teherbírására és megengedett szélességére vonatkozó megnövekedett követelményekhez való igazítás érdekében, ami jelentős pénzügyi kiadásokkal járna.
Az Abrams harckocsi fő fegyverzete, azaz a 44 kaliberű, 120 mm kaliberű M256-os sima csövű ágyú (ugyanaz, mint a Leopárd 2A4/A5-ökben) a világ élvonalába sorolja. Ez azonban már most is alulmarad a legújabb globális tervekkel szemben. Az amerikaiak egyelőre nem döntöttek egy újabb, 55 kaliberű ágyú telepítéséről, amit a folyamatosan fejlesztett, szegényített uránmaggal ellátott, kaliber alatti rakétacsaláddal kompenzálnak, amely azonban nem könnyen exportálható áru. E harckocsik exportvásárlói esetében ezért a fő lőszertípus a különböző típusú volfrámmagos lőszerek. Ami a tűzvezető rendszert illeti, sok múlik a tank változatán. Az M1A1 SA változatban (a legolcsóbb elérhető) meglehetősen egyszerű tűzvezető rendszerrel rendelkezik, . Az újabbak sokkal nagyobb képességekkel rendelkeznek, de sokkal drágábbak is.
A fő hajtóműrendszer, amely egy 1500 lóerős Honeywell AGT-1500 turbótengelyes hajtómű ebben a konstrukcióban alkalmazott power-pack elrendezésben, a világon egyedülálló megoldás, amelyet párhuzamosan csak a szovjet T-80BW/U-ban használtak (amelyről végül az utolsó sorozatgyártású változatban, a T-80UD-ban lemondtak). Ennek a megoldásnak megvannak az előnyei, mint például a nagy gyorsulás, az egyszerű felépítés, a csendes működés és a különböző üzemanyagtípusok használatának lehetősége, ugyanakkor sok problémát is rejt magában.
Ezek közé tartozik: a hatalmas üzemanyag-fogyasztás (a JP-8 sugárhajtómű üzemanyagtól eltérő üzemanyagtípusok használata esetén csökken a működési hatékonyság) és a levegőfogyasztás (ami a szűrő gyakori cseréjének szükségességét eredményezi), a vízi akadályok leküzdésének nehézsége a gázlóknál és az alacsony élettartam. Az USA esetében ezek a kérdések nem jelentenek nagy problémát az amerikai hadsereg kiterjedt logisztikai rendszere miatt, amelyet a kezdetektől fogva ehhez a konstrukcióhoz igazítottak. Az exportvásárlók esetében az Abrams ezen tulajdonságai nagyon komoly akadályt jelenthetnek a jármű hatékony működésében.
Fotó: Williams Quinteros őrmester/USA hadsereg
Összefoglaló
Az M1 Abrams alap harckocsik beszerzése gyors és jó megoldásnak tűnik az elavult, posztszovjet T-72M1 alap harckocsik utódjának beszerzésével kapcsolatos, évek óta égető és húzódó probléma megoldására, valamint a lengyel PT-91 Twardy korszerűsítésükre. Különösen a nemzetközi színtér jelenlegi politikai helyzetének fényében. A konstrukció kétségtelenül lenyűgöző műszaki paraméterei ellenére azonban ez a vásárlás hatalmas pénzeszközöket emésztene fel (különösen abban az esetben, ha az összes lengyel követelménynek megfelelő változatot választanánk), amelyeket nemcsak a teljesen új konstrukció megvásárlására és üzembe helyezésére, hanem a hozzá tartozó teljesen új létesítmények és infrastruktúra kiépítésére is költeni kellene.
A fent említett okok miatt a lengyel védelmi ipar részvétele minimálisra csökkenne, vagy a költségek további növekedését eredményezné.
Ezen túlmenően, még abban az esetben is, ha a két szovjet eredetű harckocsi gyártását teljesen leállítanák, a Lengyel Fegyveres Erők két teljesen különböző típusú, "érett", 3. generációs harckocsit üzemeltetnének, ami a köztük lévő nyilvánvaló különbségek miatt a teljes szolgálati ciklusuk alatt az üzemeltetési költségeik további növekedését okozná. A lengyel hadseregnek is számos komoly problémával kell szembenéznie, amelyek a konstrukció sajátosságaiból adódtak, és amelyekkel eddig csak az amerikai fegyveres erők tudtak tisztességesen megbirkózni.
A jövő kérdése, amelyet ebben az összefüggésben érdemes felvetni, az az, hogy mi a valódi értelme annak, hogy a semmiből valósítsunk meg egy olyan tervezetet, amely hosszú távon nem ígéretes. Mindezek a kérdések úgy tűnik, hogy ez ellen az elképzelés ellen szólnak, amely egyelőre megmarad csak egy elképzelésnek a sok elképzelés közül.
Taktikai és műszaki paraméterek
A lengyel hadsereg számára egy új alapharckocsi beszerzésének utolsó kulcskérdése annak taktikai-műszaki paraméterei, azaz előnyei és hátrányai más konkurens konstrukciókkal szemben. Az M1 Abrams-t hosszú évek óta egy legenda övezi, amely az első és a második Öbölháború idején kezdődött, amikor az "elpusztíthatatlan" harckocsinak nevezték a két konfliktus során történt különböző incidensek és a jármű és különösen a személyzet nagy fokú túlélőképessége miatt. Azóta az Abrams az amerikai hadsereg erejének és az amerikai haditechnika egyik szimbólumává vált. Mindazonáltal, mint minden harceszköznek, ennek is megvannak az előnyei és hátrányai. Az Abrams esetében, mint minden más harckocsit, három alapvető kritérium alapján lehet értékelni: a védelem, a tűzerő és a mobilitás szintje.
Az Abrams túlélési aránya az elmúlt 30 év konfliktusainak megfigyelései alapján már "legendássá" vált. Ezek a járművek a harmadik generációs harckocsik egyetlen alaptípusaként számos, igen változatos fegyveres konfliktusban vehettek részt. Elsősorban az első és második Öbölháborúban, valamint az iraki és jemeni polgárháborúban. Az Abramsokat ott az amerikai hadsereg és az amerikai tengerészgyalogság, de az iraki és a szaúdi hadsereg is használta. Becslések szerint közel 700 ilyen harckocsit ért találat a harctéri műveletek eredményeként, ami 50-60 darab, azaz kevesebb mint 10%-os veszteséget okozott.
Érdemes megjegyezni, hogy sokukat a személyzet által a kiürítési lehetőségek hiánya vagy pszichológiai tényező (az arab államok esetében) miatt elhagyott járművek voltak. Az USA esetében azonban a ténylegesen megsemmisített Abramsok többségét "sérültként" újították fel. Vagy inkább a semmiből építik újjá őket teljesen figyelmen kívül hagyva az ilyen folyamat költségeit, amelyek gyakran drágábbak, mint egy új harckocsik gyártása.
Az Abrams ballisztikai és aknavédelmi szintjét a legtöbb modern harckocsi között az élvonalba sorolják, de ez a harckocsi konkrét változatától függően változik, az 1980-as évek eleji M1 alapváltozattól a legújabb M1A2C (M1A2 SEP v3) típusig. A tank figyelemre méltó túlélőképességének kulcsa azonban a lőszertárolás módszere.A lőszertároló kialakításánál úgy döntöttek, hogy azt teljesen elszigetelik a legénységi helyiségtől, páncélozott záróelemmel való lezárásával, valamint egy úgynevezett gyenge láncszemet építettek be, amely a lőszer behatolása és meggyulladása esetén a lőszer meggyulladását a robbanás ereje "visszadobja" és és lehetővé teszi, hogy a lőszer a lövegtornyon kívülre kerüljön, miközben a lövegtorony hátsó része teljesen kiég. De facto ez teljes védtelenséget és a lőszerhiány miatti kiesést jelent, de a személyzet és a jármű többi részének károsodása nélkül
A harckocsi más, hasonló konstrukciókhoz képest magas túlélőképessége azonban a későbbi fejlesztési változatokban a súly radikális növekedése árán valósult meg. Az M1 Abrams első, alapváltozatának esetében ez a Leopard 2A4-hez hasonlóan 54,5 tonna volt. A későbbi változatokban azonban a súly drámaian megnőtt, és az M1A2C legújabb változata esetében ez már 65-67 tonna (másodlagos páncélzat nélkül). Ez teszi a világ egyik legnehezebb és legerősebb harcjárművévé, és ennek bizonyos következményei vannak.
Lengyelország esetében az Abrams egyik legújabb, tehát a harci képességek szempontjából legjobb változatának beszerzése a meglévő infrastruktúra teljes megváltoztatását (átalakítását) igényelné. Először is a közúti és vasúti közlekedési eszközök teherbírására és megengedett szélességére vonatkozó megnövekedett követelményekhez való igazítás érdekében, ami jelentős pénzügyi kiadásokkal járna.
Az Abrams harckocsi fő fegyverzete, azaz a 44 kaliberű, 120 mm kaliberű M256-os sima csövű ágyú (ugyanaz, mint a Leopárd 2A4/A5-ökben) a világ élvonalába sorolja. Ez azonban már most is alulmarad a legújabb globális tervekkel szemben. Az amerikaiak egyelőre nem döntöttek egy újabb, 55 kaliberű ágyú telepítéséről, amit a folyamatosan fejlesztett, szegényített uránmaggal ellátott, kaliber alatti rakétacsaláddal kompenzálnak, amely azonban nem könnyen exportálható áru. E harckocsik exportvásárlói esetében ezért a fő lőszertípus a különböző típusú volfrámmagos lőszerek. Ami a tűzvezető rendszert illeti, sok múlik a tank változatán. Az M1A1 SA változatban (a legolcsóbb elérhető) meglehetősen egyszerű tűzvezető rendszerrel rendelkezik, . Az újabbak sokkal nagyobb képességekkel rendelkeznek, de sokkal drágábbak is.
A fő hajtóműrendszer, amely egy 1500 lóerős Honeywell AGT-1500 turbótengelyes hajtómű ebben a konstrukcióban alkalmazott power-pack elrendezésben, a világon egyedülálló megoldás, amelyet párhuzamosan csak a szovjet T-80BW/U-ban használtak (amelyről végül az utolsó sorozatgyártású változatban, a T-80UD-ban lemondtak). Ennek a megoldásnak megvannak az előnyei, mint például a nagy gyorsulás, az egyszerű felépítés, a csendes működés és a különböző üzemanyagtípusok használatának lehetősége, ugyanakkor sok problémát is rejt magában.
Ezek közé tartozik: a hatalmas üzemanyag-fogyasztás (a JP-8 sugárhajtómű üzemanyagtól eltérő üzemanyagtípusok használata esetén csökken a működési hatékonyság) és a levegőfogyasztás (ami a szűrő gyakori cseréjének szükségességét eredményezi), a vízi akadályok leküzdésének nehézsége a gázlóknál és az alacsony élettartam. Az USA esetében ezek a kérdések nem jelentenek nagy problémát az amerikai hadsereg kiterjedt logisztikai rendszere miatt, amelyet a kezdetektől fogva ehhez a konstrukcióhoz igazítottak. Az exportvásárlók esetében az Abrams ezen tulajdonságai nagyon komoly akadályt jelenthetnek a jármű hatékony működésében.
Fotó: Williams Quinteros őrmester/USA hadsereg
Összefoglaló
Az M1 Abrams alap harckocsik beszerzése gyors és jó megoldásnak tűnik az elavult, posztszovjet T-72M1 alap harckocsik utódjának beszerzésével kapcsolatos, évek óta égető és húzódó probléma megoldására, valamint a lengyel PT-91 Twardy korszerűsítésükre. Különösen a nemzetközi színtér jelenlegi politikai helyzetének fényében. A konstrukció kétségtelenül lenyűgöző műszaki paraméterei ellenére azonban ez a vásárlás hatalmas pénzeszközöket emésztene fel (különösen abban az esetben, ha az összes lengyel követelménynek megfelelő változatot választanánk), amelyeket nemcsak a teljesen új konstrukció megvásárlására és üzembe helyezésére, hanem a hozzá tartozó teljesen új létesítmények és infrastruktúra kiépítésére is költeni kellene.
A fent említett okok miatt a lengyel védelmi ipar részvétele minimálisra csökkenne, vagy a költségek további növekedését eredményezné.
Ezen túlmenően, még abban az esetben is, ha a két szovjet eredetű harckocsi gyártását teljesen leállítanák, a Lengyel Fegyveres Erők két teljesen különböző típusú, "érett", 3. generációs harckocsit üzemeltetnének, ami a köztük lévő nyilvánvaló különbségek miatt a teljes szolgálati ciklusuk alatt az üzemeltetési költségeik további növekedését okozná. A lengyel hadseregnek is számos komoly problémával kell szembenéznie, amelyek a konstrukció sajátosságaiból adódtak, és amelyekkel eddig csak az amerikai fegyveres erők tudtak tisztességesen megbirkózni.
A jövő kérdése, amelyet ebben az összefüggésben érdemes felvetni, az az, hogy mi a valódi értelme annak, hogy a semmiből valósítsunk meg egy olyan tervezetet, amely hosszú távon nem ígéretes. Mindezek a kérdések úgy tűnik, hogy ez ellen az elképzelés ellen szólnak, amely egyelőre megmarad csak egy elképzelésnek a sok elképzelés közül.