Így van, ezt senki nem is vitatta. Ugyanakkor pusztán az elektronikai fejlesztések miatt sem volt tragikus a helyzete a 15 évvel utána tervezett szovjet gépekkel szemben sem. És erről beszéltem eredetileg, hogy nem látom azt a bizonyos 1 generációs előnyt összességében a vörös oldalon.
Márpedig az az előny bizony jelen van mozgékonyságban, tűzerőben és páncélvédelemben.
Persze lehet faragni a Leopard 1-est meg M60-ast a végtelenségig optikákkal, de van egy pont ahol fel kell ismerni hogy az olyan harckocsi amit gyakorlatilag minden elpusztít ami eltalálja, az értelmetlen. Márpedig a 70-es évek végére és 80-as évekre ezek elértek erre a pontra. A kukázási szándék meg is lett volna jóval előbb mint a Leopard 2 meg M1, de persze az MBT70 program kifulladt.
Egyébként az upgrade pakk még az M48 változathoz is elkészült, a németek a Leo 1A5 elektronikáját akarták belemasszírozni, kiegészítő páncélzatot, új motort, sebességváltót kapott volna.
Megnéztem volna, hogy az NSZK mikorra ér el addig, hogy M48-asokra EMES-18-at pocsékoljon. Az L1A5 is kb a hidegháború legvégére érkezett meg.
Akkor hasonlítsd össze azt a szánalmas tűzvezető rendszert tudásban és minőségben a 7 évvel utána érkező T72B változatéval!
Nem maga a tűzvezető számítógép, vagy az optika volt a szánalom, hanem az ezekből beszerelés alatt keletkezett rendszer. Kétes megoldások sorozata eredményezte azt, amit az előbb említettem.
Előző vibráló képes példához még valami: A "six-packing": A parancsnoknak lézeres távmérés után minden alkalommal resetelni kellett a tűzvezető rendszert egy rakat kapcsoló pofozásával, mert valami oknál fogva az mindig elállítódott ha ez nem történt meg. Gondolhatjuk mennyire örül ennek a pk. mikor mondjuk figyelnie kéne a harcmezőt, vagy a rádióval kéne foglalkoznia.
Ilyen szempontból érdekes lenne egy összehasonlítást megnézni a T-55AM Klagyivo vagy Volna rendszerével, esetleg a modernizált T-62-esekkel. Lehet, hogy a fórumon van olyan, aki szolgált 55AM-en valamikor.
A T-72B említése meg érdekes, mert te is jól tudod hogy alapból másodvonalas hk.nak szánták, és ott voltak az előtte megjelent T-64 és 80 változatok fejlettebb rendszerekkel, és igen nagy számban.
Így van, ezért is kacsintottam ki picit a TOW felé, de ha elmegyünk ebbe az irányba, akkor meg eljutunk oda, hogy rohadtul nem számított volna a harckocsik minősége meg a darabszáma, úgyis a gombafelhők döntötték volna romba az egész világot. Emiatt az egész, csak egy elmélkedés lehet, hiszen az atombombát ki kellene venni a játékból, az meg a valóságban nem működik.
Jaj persze, vastagon harcászati példára válaszul hozzuk be rögtön az atomdobálást. Ennyi erővel tényleg az egész mindenség amiről itt beszélünk egy nagy fingreszelés, mert a légierők meg rakétások minden laktanyára meg gyülekező pontra atomot hajítanak, oszt jónapot.
Ugyanaz mint feljebb. Itt is figyelembe lehet venni, hogy a szovjet harckocsik sem egyik reggelről a másikra digiváltoztak a garázsokban. Nem úgy volt, hogy 1978 November hetedikére az összes T80 átalakult T80B típusúra.
Persze hogy nem, de egy akármilyen T-64 azért alapvetően jobb helyzetből indul, mint egy Leopard 1, vagy M60. Erre jön még ugye, hogy az oroszoknál a gyárból is eleve úgy jöttek ki a gépek, hogy folyamatos fejlesztés mellett ment a gyártás - innen a kismillió változat.
