Ez így sántít.
Bármilyen lövegstabilizátor automatikusan jobb célfelderítést és irányzást tesz lehetővé. Gondoljunk bele: Még abban az esetben is, ha egy kezdetleges stabi csak bizonyos sebesség alatt és bizonyos toronyszögnél garantál pontosságot, ezzel még mindig beljebb vagyunk, mint egy stab nélküli hk.
Vegyünk egy elég könnyen elképzelhető példát;
Szakaszunk nyílt terepen halad mikor ellenséges harckocsik tűz alá veszik. A stabilizált löveggel ellátott kocsi irányzója még ~25-30km/h környékén is képes az optikán át megfigyelésre és a célra állásra. Amint az irányzó a célra állt, a harckocsi ideiglenesen lelassít vagy rövid megállót hajt végre, míg az irányzó leadja a lövést. Lövés után a harckocsi ismét gyorsíthat illetve irányt válthat.
Ez alapvető harceljárás, ami minimalizálja az állással töltött időt, csökkentve az ellenség találati esélyét.
Ugyanezt végigcsinálni stabilizálatlan löveggel és optikával elég nagy tortúra, hisz alapvetően több időt igényel a célra állás (feltéve ha egyáltalán felderítettük a célt a stabilizálatlan optikán át), amit igazából vagy lassan haladva, vagy állóhelyzetből lehet csak végrehajtani. A tüzelés is csak álló helyzetből elképzelhető.
Szerintem azt mindenki tudja, hogy az IDF 73-ban nem az objektíve nem létező technikai fölény miatt, hanem az ellenségeinél jobban kiképzett és veteránok által vezetett állománya miatt teljesített úgy, ahogy. És még így is jelentős veszteségeket szenvedett.