W
Wilson
Guest
A mai magyar bicska készítők egyik jeles képviselője a Szankovits család de természetesen vannak még rajtuk kívűl is páran akik nagyon magas színten művelik ezt a mesterséget...
SZANKOVITS ÖRS: EGY JÓ MAGYAR BICSKA MA IS KISZOLGÁLJA AZ EMBERT EGÉSZ ÉLETÉBEN
2019. DECEMBER 14. 06:22
„Minden tőlünk kikerülő darab a munkánkat, műhelyünket és nagyapám munkásságát is képviseli, ezért mindnek tökéletesnek, kifogástalan minőségűnek kell lennie. És talán ezért nem véletlen, hogy még mindig van olyan, hogy egy idős ember csak azért tér vissza hozzánk az unokájával, mert anno még a nagypapámtól vett bicskát" – ezt Szankovits Örs mondta, aki édesapjával közösen viszi azt a szentendrei családi Késesház Alkotóműhelyt, ahova még Jimmy Carter egykori amerikai elnök is ellátogatott, hogy személyesen válogathasson magának szalonnázó bicskát. Adventi cikksorozatunk következő részében a hétgenerációs késes család történetéről, a magyar bicskatörténelemről és a késajándékozás babonájáról is olvashatnak.
Hetedik generációként viszed tovább a családban a késkészítés hagyományát, sosem fordult meg a fejedben, hogy más területen is kipróbáld magad?
Szankovits Örs népi iparművészFORRÁS: SZANKOVITS KÉSESHÁZ ALKOTÓMŰHELY
Több mindent tanultam a bőrművességtől kezdve, a festészeten át a pénzügyi vonalig, de a késes mesterséget épp a komplexitása miatt szerettem meg: találkozik benne a kovács, a csiszoló, a hőkezelő, a néprajzkutató és egy kicsit a képzőművész.
Egyszer visszavezettük a családfánkat, akkor tudtuk meg, hogy már az 1800-as években Szegeden, majd Szekszárdon dolgoztak a késes- és kovácsműhelyekben az őseim. Én is először késekkel kezdtem foglalkozni, hogy megtapasztaljam, hogy kell dolgozni egy köszörűkővel, egy szegeccsel, és megtanuljam rajtuk az alapvető kézműves fogásokat.
Édesapámtól, a segédjétől és más mesteremberektől tanultam meg a szakmát, ahogy édesapám sem csak nagyapámtól tanulta a mesterséget, hanem ő is különböző, rangos műhelyekbe állt be tanulni szerte az országban.
Mennyiben más kést vagy bicskát készíteni?
A bicska előállítását a szakma a késkészítés csúcsának tekinti, és a kihívást a bicska összetett szerkezete jelenti, amelyben minden század milliméter számít. Amíg egy kés pengéje akár egy fél centivel is lehet rövidebb a tervezettnél, addig a bicskánál a legapróbb eltérés sem megengedett, különben nem tudna záródni. Márpedig akkor lesz a bicskában élet, ha felhúzzuk a rugóját. Egy jó bicskának egy életen át ki kell tudni szolgálnia a tulajdonosát.
Legutóbb egy régi mesterségeket bemutató, vezetett séta alkalmával jártunk nálatok, akkor említetted, hogy régen minden helyzetre volt egy bicska: volt szalonnázós, volt gyógyító, és megint egy másfajta a pásztoroknak. Ma milyen célból keresik a kézműves bicskát?
A magyar egy bicskás nép. Minden nemzetnek, minden kultúrának vannak késes hagyományai, és érdekes, hogy Magyarországon a bicskák a terjedtek el. Régen minden magyar férfi hordott magánál bicskát. Rengeteg fajtája alakult ki a régi idők emberének ízlése, igénye és elvárásai szerint, de természetesen más kultúrák is hatással voltak a hazai bicskakészítésre.
Egy céhlegény a tudását sem egy helyről szerezte, hanem gyakran bejárta a környező országokat, és különböző műhelyekben, különböző kultúrák mestereinél tanulta ki az adott mesterséget, majd a tanultakat hazahozta, a gyakorlatot meghonosította. Mindezeknek köszönhetően ma több mint másfél tucat ilyen, meghonosított bicskaforma létezik, amit mind a magyarok őriztek meg, és amelyeknek számos szakmát kellett kiszolgálniuk. Ezért volt külön bicskatípusa pl. a juhászoknak, vagy az aratásra tartó parasztoknak, akik a földeken uzsonnáztak.
Kattintson bármely képre, galéria nyílik belőle!FORRÁS: SZANKOVITS KÉSESHÁZ ALKOTÓMŰHELY
És a mai embernek mit jelent a bicska?
Ilyen értelemben véve, a nagy tömeg számára nem sokat. Van egy szűkebb réteg, amely fogékony arra, hogy ne tömegtermékekkel, hanem mennyiségben kevesebb, de esztétikus, egyedi, jó minőségű eszközökkel és használati tárgyakkal vegye körbe magát. De ha azt vesszük, régen sem vásároltak minden évben új cipőt, hanem cipészhez vitték megcsináltatni – igaz, azok a cipők úgy is készültek, hogy tartósak legyenek, hosszú időre szóljanak. A mi bicskáink is úgy készülnek, hogy egy egész emberéletet kiszolgáljanak. Ezeknek a pengéje nem fog lötyögni vagy kilazulni évek múlva sem, és ha az ember vigyáz rá, akár az unoka is meg tudja örökölni.
Miért pont a kakast véstétek a bicskáitok pengéibe, és a napkorongot a markolatokba?
A kakas a fény, a megújulás, az újjászületés jelképe, a napkorong pedig többek között az erő, a férfiasság, a fényesség szimbóluma és egy hagyományos díszítés a magyar bicskákon. De számos más olyan motívumot használunk díszítésre, amelyek a magyarsághoz, a magyar népélethez köthetők, és a régi idők életérzését hozzák vissza. Édesapám a nyolcvanas évek elején a kiskakast használta a leggyakrabban díszítésre, aztán egy idő után belekovácsolta a pengékbe is, majd így is terjedtek el végül „kakasos bicska" néven a termékeink, ezért lett ez a védjegyünk.
„A tengeren túlról is érkeznek gyűjtők, akik csak azért szállnak repülőre, hogy nálunk választhassanak maguknak egy-egy bicskát."FORRÁS: TRAVELO
SZANKOVITS ÖRS: EGY JÓ MAGYAR BICSKA MA IS KISZOLGÁLJA AZ EMBERT EGÉSZ ÉLETÉBEN
2019. DECEMBER 14. 06:22
„Minden tőlünk kikerülő darab a munkánkat, műhelyünket és nagyapám munkásságát is képviseli, ezért mindnek tökéletesnek, kifogástalan minőségűnek kell lennie. És talán ezért nem véletlen, hogy még mindig van olyan, hogy egy idős ember csak azért tér vissza hozzánk az unokájával, mert anno még a nagypapámtól vett bicskát" – ezt Szankovits Örs mondta, aki édesapjával közösen viszi azt a szentendrei családi Késesház Alkotóműhelyt, ahova még Jimmy Carter egykori amerikai elnök is ellátogatott, hogy személyesen válogathasson magának szalonnázó bicskát. Adventi cikksorozatunk következő részében a hétgenerációs késes család történetéről, a magyar bicskatörténelemről és a késajándékozás babonájáról is olvashatnak.
Hetedik generációként viszed tovább a családban a késkészítés hagyományát, sosem fordult meg a fejedben, hogy más területen is kipróbáld magad?
Szankovits Örs népi iparművészFORRÁS: SZANKOVITS KÉSESHÁZ ALKOTÓMŰHELY
Több mindent tanultam a bőrművességtől kezdve, a festészeten át a pénzügyi vonalig, de a késes mesterséget épp a komplexitása miatt szerettem meg: találkozik benne a kovács, a csiszoló, a hőkezelő, a néprajzkutató és egy kicsit a képzőművész.
Egyszer visszavezettük a családfánkat, akkor tudtuk meg, hogy már az 1800-as években Szegeden, majd Szekszárdon dolgoztak a késes- és kovácsműhelyekben az őseim. Én is először késekkel kezdtem foglalkozni, hogy megtapasztaljam, hogy kell dolgozni egy köszörűkővel, egy szegeccsel, és megtanuljam rajtuk az alapvető kézműves fogásokat.
Édesapámtól, a segédjétől és más mesteremberektől tanultam meg a szakmát, ahogy édesapám sem csak nagyapámtól tanulta a mesterséget, hanem ő is különböző, rangos műhelyekbe állt be tanulni szerte az országban.
Mennyiben más kést vagy bicskát készíteni?
A bicska előállítását a szakma a késkészítés csúcsának tekinti, és a kihívást a bicska összetett szerkezete jelenti, amelyben minden század milliméter számít. Amíg egy kés pengéje akár egy fél centivel is lehet rövidebb a tervezettnél, addig a bicskánál a legapróbb eltérés sem megengedett, különben nem tudna záródni. Márpedig akkor lesz a bicskában élet, ha felhúzzuk a rugóját. Egy jó bicskának egy életen át ki kell tudni szolgálnia a tulajdonosát.
Legutóbb egy régi mesterségeket bemutató, vezetett séta alkalmával jártunk nálatok, akkor említetted, hogy régen minden helyzetre volt egy bicska: volt szalonnázós, volt gyógyító, és megint egy másfajta a pásztoroknak. Ma milyen célból keresik a kézműves bicskát?
A magyar egy bicskás nép. Minden nemzetnek, minden kultúrának vannak késes hagyományai, és érdekes, hogy Magyarországon a bicskák a terjedtek el. Régen minden magyar férfi hordott magánál bicskát. Rengeteg fajtája alakult ki a régi idők emberének ízlése, igénye és elvárásai szerint, de természetesen más kultúrák is hatással voltak a hazai bicskakészítésre.
Egy céhlegény a tudását sem egy helyről szerezte, hanem gyakran bejárta a környező országokat, és különböző műhelyekben, különböző kultúrák mestereinél tanulta ki az adott mesterséget, majd a tanultakat hazahozta, a gyakorlatot meghonosította. Mindezeknek köszönhetően ma több mint másfél tucat ilyen, meghonosított bicskaforma létezik, amit mind a magyarok őriztek meg, és amelyeknek számos szakmát kellett kiszolgálniuk. Ezért volt külön bicskatípusa pl. a juhászoknak, vagy az aratásra tartó parasztoknak, akik a földeken uzsonnáztak.
Kattintson bármely képre, galéria nyílik belőle!FORRÁS: SZANKOVITS KÉSESHÁZ ALKOTÓMŰHELYÉs a mai embernek mit jelent a bicska?
Ilyen értelemben véve, a nagy tömeg számára nem sokat. Van egy szűkebb réteg, amely fogékony arra, hogy ne tömegtermékekkel, hanem mennyiségben kevesebb, de esztétikus, egyedi, jó minőségű eszközökkel és használati tárgyakkal vegye körbe magát. De ha azt vesszük, régen sem vásároltak minden évben új cipőt, hanem cipészhez vitték megcsináltatni – igaz, azok a cipők úgy is készültek, hogy tartósak legyenek, hosszú időre szóljanak. A mi bicskáink is úgy készülnek, hogy egy egész emberéletet kiszolgáljanak. Ezeknek a pengéje nem fog lötyögni vagy kilazulni évek múlva sem, és ha az ember vigyáz rá, akár az unoka is meg tudja örökölni.
Miért pont a kakast véstétek a bicskáitok pengéibe, és a napkorongot a markolatokba?
A kakas a fény, a megújulás, az újjászületés jelképe, a napkorong pedig többek között az erő, a férfiasság, a fényesség szimbóluma és egy hagyományos díszítés a magyar bicskákon. De számos más olyan motívumot használunk díszítésre, amelyek a magyarsághoz, a magyar népélethez köthetők, és a régi idők életérzését hozzák vissza. Édesapám a nyolcvanas évek elején a kiskakast használta a leggyakrabban díszítésre, aztán egy idő után belekovácsolta a pengékbe is, majd így is terjedtek el végül „kakasos bicska" néven a termékeink, ezért lett ez a védjegyünk.
„A tengeren túlról is érkeznek gyűjtők, akik csak azért szállnak repülőre, hogy nálunk választhassanak maguknak egy-egy bicskát."FORRÁS: TRAVELO
. Amúgy még mindig az a helyzet, hogy a vadászok többsége annak ellenére, hogy milliós puskákkal "szaladgál" a kései tekintetében már korántsem ennyire "igényes"?
