Nem lehet, hogy simán csak túlhűtötték? Azt írta valaki, hogy eddig ilyen hideget nem szimuláltak mint amit a teszten.
Harckocsik harctéri alkalmazása
- Téma indítója boki
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
-
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:
- a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
- a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők
Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.
Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.
Nem lehet, hogy simán csak túlhűtötték? Azt írta valaki, hogy eddig ilyen hideget nem szimuláltak mint amit a teszten.
Igazából ez tűrés-teszt. Adott az igénybevétel nagysága és ahhoz keresik meg az a hőmérsékletet, ahol az adott vastagságú anyag a szívós-képlékeny viselkedésből átvált ridegbe.
Ezt a hétköznapi életben egy ingával csinálják. Adott a próbatest (10×10x55mm) és középen van egy 1mm mély bemetszés, a bemetszés pedig 0,2mm sugarú a közepén. Ezt feltámasztod a két végén úgy, hogy a bemetszés az inga kalapácsának átellenes oldalán legyen.
Az inga kalapácsának mozgási energeriája konstans, mondjuk 300 Joule. Ha az anyagod rideg egy bizonyos hőmérsékleten, akkor az ütközéskor minimális energia emésztődik fel, szinte ugyanoda lendül vissza az inga (mínusz csapsúrlodás és légellenállás). Ellenben ha nagyon szívós az anyag, akkor lehet, hogy el sem töri a 300 Joule energiájú kalapács. Ezt hívják ütőmunkának.
A páncélokhoz használt acéloknál ez olyan -60°C-n még szívós, majd a hőmérséklet csökkenésével egyre inkább lesz rideg az anyag. Ez tök egyszerű teszt, csak éppen nem a páncél minősítésére való...
Itt a gond az, hogy a becsapódó lövedék sebessége mondjuk 1700m/s, az ütőmunkánál meg legfeljebb 6m/s. Ilyen igenybevételi sebességnél az anyag dinamikusan felkeményedik - ezt képzeld úgy, hogy próbálj meg átszúrni lassan egy krumplit egy szívószállal.. A szívószál kihajlik és nem megy. Most próbáld meg gyorsan! Ha nem figyelsz, akkor a kezedet is át tudod szúrni...
Nagyjából ezért kell nekik robbantókamrázni és megtalálni azt a hőmérsékletet, ahol az rideh-szívós átmenet kezdődik. Az gond lenne, ha mondjuk ez +20°C-on következne be. Vagy mondjuk az anyag bírná -60°C-ig, de csak 8mm vastagságban. Ezért kell ezt különböző vastagságban és hőmérsékleten elvégezni. Ebből kapnak egy burkológörbét, hogy akkor 1700m/s-os becsapódásnál az M tömegű penetrátor esetén az X anyag 40mm-es falvastagsággal még -60°C-on is szívós, de 60mm esetén már -20°C-on átmegy ridegbe.
Magyarul: ha becsapdódik a lövedék, akkor a becsapodás elgőzölése/fröccsenése mellett nem törik el télen az egész lemez pluszba x darabra, hanem egyben marad - maximum átlyukad.
Főként ezért sem lehet "csak" magában a keménységet növelni, mert ez mindig a szívósság rovására megy.
A kamrára gondoltam. Hogy az lett túl hideg és azért tört el.
K
kamm
Guest
:quality(70)/cloudfront-us-east-1.images.arcpublishing.com/mco/VVTJ5H7RP5F4RNGMAJ7OAUXO6E.png)
UK industry team demos new counter-missile protection for armored vehicles
A Leonardo-led, U.K.-based industry team has demonstrated an active vehicle protection system that includes soft and hard kill options for the British military.
www.defensenews.com
Ugy tűnik, felébredtek a paraziták, rájöttek, mennyi pénz lehet ebben is és ne már csak a zsidók vigyék el mindet...
W
Wilson
Guest
Csodálkoztam is, hogy ezt a "zsíros koncot" ott hagyták a pajeszosoknak....UK industry team demos new counter-missile protection for armored vehicles
A Leonardo-led, U.K.-based industry team has demonstrated an active vehicle protection system that includes soft and hard kill options for the British military.
Ugy tűnik, felébredtek a paraziták, rájöttek, mennyi pénz lehet ebben is és ne már csak a zsidók vigyék el mindet...
W
Wilson
Guest
Milyenek Oroszország tanképítési kilátásai....
Hogyan látják a tankok fejlődésének kilátásait Oroszországban A "Tankpark kilátásai a világtrendek figyelembevételével" című cikk a hadsereg és az ipar képviselői által az orosz tankflotta jövőjéről tartott tudományos-gyakorlati konferencián folytatott megbeszélés eredményeit mutatja be.
Az eredményekből néhány érdekes következtetést lehet levonni. Ezek közül néhányat szeretnénk részletesebben ismertetni a jövő harckocsijának elrendezése, tűzereje, robotizálása és a harckocsi parancsnoki irányíthatósága tekintetében.
A harckocsi elrendezése..
A szakértők megjegyezték, hogy a tank koncepciója nem egyértelmű, mivel a jövőbeli háborúk várható jellegét különbözőképpen közelítik meg. A harckocsiknak egyrészt meg kell felelniük a nagyszabású hadviseléssel szemben támasztott követelményeknek, másrészt meg kell felelniük a különböző intenzitású helyi konfliktusoknak is, beleértve a városi hadviselést is, amelyek a harckocsi koncepciójának különböző megközelítését igénylik. A harci műveletek típusától függően a harckocsival szemben támasztott követelmények alapvetően eltérőek lesznek, és az elrendezési terveket másképp lehet elfogadni. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a nagy intenzitású konfliktusokban egy klasszikus elrendezésű, emberes harckocsira lenne szükség, háromfős, legénységgel.
Az 1980-as években tanulmányoznom kellett a legénység létszámának indokoltságát, majd a legénység leterheltségének elemzése alapján egyértelműen arra a következtetésre jutottam, hogy a legénység minimális létszáma három fő. Az elemzés azt mutatta, hogy nem lehet kombinálni a harckocsiparancsnoknak a harckocsi és egysége irányításában, valamint a célpontok felkutatásában betöltött funkcióit a lövésznek a tüzelésben betöltött funkcióival, és a kétfős személyzetű harckocsi létrehozásának kérdése ekkor lezárult.
Itt kell megjegyezni, hogy a T-34-76-os és T-60-as (T-70-es) harckocsikban a tényleges harctéren szerzett tapasztalatok is bizonyították az ilyen kialakítás alkalmatlanságát, ahol a parancsnoki és lövészi funkciókat egyesítették.
Tehát minden valószínűség szerint a hagyományos harckocsi elrendezés a belátható jövőben is megmarad, egyelőre nincsenek hatékony technikai eszközök a harckocsi vezetési, tüzelési és interakciós funkcióinak automatizálására, valamint a személyzet létszámának csökkentésére.
A helyi, kis intenzitású konfliktusok esetén a harcfeladattól függően különböző típusú (nehéz és könnyű) fegyverzettel - , beleértve a speciális feladatokra tervezett robotizált harckocsikat is - lehetségesek az alkalmazàsi lehetőségek.
A pilóta nélküli torony kérdése, amely az Armata harckocsi elrendezésének alapja, egyelőre nyitva marad. Túl kevés információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy objektíven értékelni lehessen egy ilyen elrendezés pozitív és negatív tényezőit, időre van szükség ahhoz, hogy a meghozott döntéseket valós üzemeltetési körülmények között teszteljük.
Robotizált harckocsi..
Szakértők szerint a robot harckocsik széles körű bevezetése a közeljövőben nem várható. A kutatás és fejlesztés stádiumában vannak, és ezek az eredmények fogják eldönteni az ilyen típusú páncélozott járművek fejlesztési irányát. Ez a megközelítés érthető, hiszen egyelőre nincs taktika az ilyen páncélozott járművek alkalmazására, nincsenek ésszerű taktikai és technikai követelmények velük szemben, és nem állnak rendelkezésre hatékony technikai eszközök a szükséges funkciók ellátására.
Egy robotizált harckocsi létrehozásához nem annyira a harckocsikat tervező szakemberek, mint inkább a szakosodott szervezetek erőfeszítései szükségesek egy alapvetően új robotizált rendszer létrehozásához. Egy ilyen harckocsinak például jó "szemekre" van szüksége ahhoz, hogy integrált képet alkosson a harctéri terepről, és ezt a képet ne egy monitoron, hanem a kezelő szeméhez csatlakoztatott stabilizált információs kijelzőn (sisakra szerelt kijelző vagy látómező-látóeszköz) mutassa be a személyzet tagjainak. Egy ilyen rendszer nem hozható létre áttekintő kamerákkal és monitorokkal; alapvetően új technológiai megoldásokra van szükség, amelyek még nem léteznek.
Szintén szükség van szélessávú, interferenciának ellenálló és biztonságos audio- és videoátviteli csatornákra, amelyek aktív interferencia mellett is működnek, és feltehetően új fizikai elveken alapulnak.
Meg kell jegyezni, hogy a T-72B3 alapján készült robotizált harckocsi bevezetésére irányuló jelenlegi palliatív kísérletek nem tartják magukat, és nem vezethetnek pozitív eredményekhez. Sok mindent írtak már erről a tankról, amely elsősorban a BMPT "Terminátor" ötletét próbálja népszerűsíteni, csak távirányítással, amely semmiképpen sem találhat helyet magának a hadseregben.
Természetesen szükség van ilyen munkára, de ezt úgy kell tekinteni, mint lehetőséget a harckocsi robotizálásának technikai megoldásainak kidolgozására, az ilyen harckocsi használatához szükséges rendszerek és algoritmusok létrehozására, és esetleg egy rádióvezérlésű harckocsi egyszerűsített változatának megtervezésére, amely az elavult járművek flottáján alapul, és a felderítés, aknamentesítés, erődítmények megsemmisítése stb. speciális feladatainak megoldására szolgál.
Nem valószínű, hogy egy teljes értékű robotizált harckocsit lehetne létrehozni egy korábbi generációs, nem ilyen feladatokra tervezett harckocsi alapján: egy elöregedő járműpark használatára alkalmas átmeneti változatként ez teljesen megfelelő, a kérdés csak az ilyen átalakítás költségeinek és hatékonyságának felmérése.
A robotizált harckocsi megalkotása a páncélozott járművek fejlesztésének külön szakterülete, amely a jármű céljának meghatározásával, taktikai alkalmazásának és harci alakzatokban való elhelyezésének kidolgozásával, taktikai és műszaki jellemzőinek igazolásával, a harctéren a fegyveres erők más ágaival való együttműködésének összehangolásával, a harckocsi egyes rendszereire vonatkozó követelmények kidolgozásával és a fejlesztők és gyártók körének meghatározásával kezdődik, akik minden szükségeset a harckocsihoz szállítanak. Ez egy olyan jelentős tevékenység, amely a nyilvánosan elérhető információk alapján még nem kezdődött el, és amelynek eredményétől függ, hogy az ilyen típusú páncélozott járműveket hogyan fogják fejleszteni. Rövid távon tehát marad a klasszikus háromszemélyes harckocsi kifejlesztése, amelynek fő fegyverzetét egy minden időjárási körülmények között hatékony tűzvezető rendszer alkotja.
Hogyan látják a tankok fejlődésének kilátásait Oroszországban A "Tankpark kilátásai a világtrendek figyelembevételével" című cikk a hadsereg és az ipar képviselői által az orosz tankflotta jövőjéről tartott tudományos-gyakorlati konferencián folytatott megbeszélés eredményeit mutatja be.
Az eredményekből néhány érdekes következtetést lehet levonni. Ezek közül néhányat szeretnénk részletesebben ismertetni a jövő harckocsijának elrendezése, tűzereje, robotizálása és a harckocsi parancsnoki irányíthatósága tekintetében.
A harckocsi elrendezése..
A szakértők megjegyezték, hogy a tank koncepciója nem egyértelmű, mivel a jövőbeli háborúk várható jellegét különbözőképpen közelítik meg. A harckocsiknak egyrészt meg kell felelniük a nagyszabású hadviseléssel szemben támasztott követelményeknek, másrészt meg kell felelniük a különböző intenzitású helyi konfliktusoknak is, beleértve a városi hadviselést is, amelyek a harckocsi koncepciójának különböző megközelítését igénylik. A harci műveletek típusától függően a harckocsival szemben támasztott követelmények alapvetően eltérőek lesznek, és az elrendezési terveket másképp lehet elfogadni. A szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a nagy intenzitású konfliktusokban egy klasszikus elrendezésű, emberes harckocsira lenne szükség, háromfős, legénységgel.
Az 1980-as években tanulmányoznom kellett a legénység létszámának indokoltságát, majd a legénység leterheltségének elemzése alapján egyértelműen arra a következtetésre jutottam, hogy a legénység minimális létszáma három fő. Az elemzés azt mutatta, hogy nem lehet kombinálni a harckocsiparancsnoknak a harckocsi és egysége irányításában, valamint a célpontok felkutatásában betöltött funkcióit a lövésznek a tüzelésben betöltött funkcióival, és a kétfős személyzetű harckocsi létrehozásának kérdése ekkor lezárult.
Itt kell megjegyezni, hogy a T-34-76-os és T-60-as (T-70-es) harckocsikban a tényleges harctéren szerzett tapasztalatok is bizonyították az ilyen kialakítás alkalmatlanságát, ahol a parancsnoki és lövészi funkciókat egyesítették.
Tehát minden valószínűség szerint a hagyományos harckocsi elrendezés a belátható jövőben is megmarad, egyelőre nincsenek hatékony technikai eszközök a harckocsi vezetési, tüzelési és interakciós funkcióinak automatizálására, valamint a személyzet létszámának csökkentésére.
A helyi, kis intenzitású konfliktusok esetén a harcfeladattól függően különböző típusú (nehéz és könnyű) fegyverzettel - , beleértve a speciális feladatokra tervezett robotizált harckocsikat is - lehetségesek az alkalmazàsi lehetőségek.
A pilóta nélküli torony kérdése, amely az Armata harckocsi elrendezésének alapja, egyelőre nyitva marad. Túl kevés információ áll rendelkezésre ahhoz, hogy objektíven értékelni lehessen egy ilyen elrendezés pozitív és negatív tényezőit, időre van szükség ahhoz, hogy a meghozott döntéseket valós üzemeltetési körülmények között teszteljük.
Robotizált harckocsi..
Szakértők szerint a robot harckocsik széles körű bevezetése a közeljövőben nem várható. A kutatás és fejlesztés stádiumában vannak, és ezek az eredmények fogják eldönteni az ilyen típusú páncélozott járművek fejlesztési irányát. Ez a megközelítés érthető, hiszen egyelőre nincs taktika az ilyen páncélozott járművek alkalmazására, nincsenek ésszerű taktikai és technikai követelmények velük szemben, és nem állnak rendelkezésre hatékony technikai eszközök a szükséges funkciók ellátására.
Egy robotizált harckocsi létrehozásához nem annyira a harckocsikat tervező szakemberek, mint inkább a szakosodott szervezetek erőfeszítései szükségesek egy alapvetően új robotizált rendszer létrehozásához. Egy ilyen harckocsinak például jó "szemekre" van szüksége ahhoz, hogy integrált képet alkosson a harctéri terepről, és ezt a képet ne egy monitoron, hanem a kezelő szeméhez csatlakoztatott stabilizált információs kijelzőn (sisakra szerelt kijelző vagy látómező-látóeszköz) mutassa be a személyzet tagjainak. Egy ilyen rendszer nem hozható létre áttekintő kamerákkal és monitorokkal; alapvetően új technológiai megoldásokra van szükség, amelyek még nem léteznek.
Szintén szükség van szélessávú, interferenciának ellenálló és biztonságos audio- és videoátviteli csatornákra, amelyek aktív interferencia mellett is működnek, és feltehetően új fizikai elveken alapulnak.
Meg kell jegyezni, hogy a T-72B3 alapján készült robotizált harckocsi bevezetésére irányuló jelenlegi palliatív kísérletek nem tartják magukat, és nem vezethetnek pozitív eredményekhez. Sok mindent írtak már erről a tankról, amely elsősorban a BMPT "Terminátor" ötletét próbálja népszerűsíteni, csak távirányítással, amely semmiképpen sem találhat helyet magának a hadseregben.
Természetesen szükség van ilyen munkára, de ezt úgy kell tekinteni, mint lehetőséget a harckocsi robotizálásának technikai megoldásainak kidolgozására, az ilyen harckocsi használatához szükséges rendszerek és algoritmusok létrehozására, és esetleg egy rádióvezérlésű harckocsi egyszerűsített változatának megtervezésére, amely az elavult járművek flottáján alapul, és a felderítés, aknamentesítés, erődítmények megsemmisítése stb. speciális feladatainak megoldására szolgál.
Nem valószínű, hogy egy teljes értékű robotizált harckocsit lehetne létrehozni egy korábbi generációs, nem ilyen feladatokra tervezett harckocsi alapján: egy elöregedő járműpark használatára alkalmas átmeneti változatként ez teljesen megfelelő, a kérdés csak az ilyen átalakítás költségeinek és hatékonyságának felmérése.
A robotizált harckocsi megalkotása a páncélozott járművek fejlesztésének külön szakterülete, amely a jármű céljának meghatározásával, taktikai alkalmazásának és harci alakzatokban való elhelyezésének kidolgozásával, taktikai és műszaki jellemzőinek igazolásával, a harctéren a fegyveres erők más ágaival való együttműködésének összehangolásával, a harckocsi egyes rendszereire vonatkozó követelmények kidolgozásával és a fejlesztők és gyártók körének meghatározásával kezdődik, akik minden szükségeset a harckocsihoz szállítanak. Ez egy olyan jelentős tevékenység, amely a nyilvánosan elérhető információk alapján még nem kezdődött el, és amelynek eredményétől függ, hogy az ilyen típusú páncélozott járműveket hogyan fogják fejleszteni. Rövid távon tehát marad a klasszikus háromszemélyes harckocsi kifejlesztése, amelynek fő fegyverzetét egy minden időjárási körülmények között hatékony tűzvezető rendszer alkotja.
W
Wilson
Guest
2.
Tűzerő ...
A kutatási konferencia arra a következtetésre jutott, hogy a harckocsi fő fegyverzetének egy 125 mm-es ágyúnak kell lennie, amely tüzérségi lövedékek és irányított rakéták kilövésére alkalmas. Úgy tűnik, hogy a 152 mm-es lövegnek a harckocsira történő felszereléséről szóló korábbi viták már nem voltak relevánsak és nem keltettek érdeklődést, mivel egy ilyen kaliber használata túl drága volt a harckocsi számára, és a harckocsi megnövekedett súlya miatt a mobilitás és a védelem csökkenéséhez vezetett.
A 152 mm-es kaliber alkalmazása ígéretes lehetőségnek tekinthető a harckocsi alvázra épülő önjáró löveg tervezésénél. A szakértők szerint a szovjet 125 mm-es D-81-es ágyúnak van még hova fejlődnie és növelni lehet még a teljesítményét, bár már számos sikeres korszerűsítésen esett át, de még tovább lehet fejleszteni. A fő hangsúlyt a lőszerek teljesítményének növelésére kell helyezni, különösen a páncéltörő lőszerekére, amelyekkel kapcsolatban már sikeresen folytak munkálatok.
Itt azt kell megérteni, hogy a kaliber alatti lövedékek páncélátütésének növelése gyakran a lövedék hosszának növelésével jár, ami nem mindig lehetséges a karusszel típusú töltőknél. A lövedék hosszának növelése a tanktest szélességének növekedését vonja maga után, amelyet a tank szállítására szolgáló vasúti peron szélessége korlátoz. Ebben a tekintetben más töltési elvű harckocsi-elrendezési megoldásokat kell kidolgozni, valószínűleg a lőszerek elhelyezésével a torony hátsó részén.
Ami a tűzerő növelését illeti, a cél az, hogy a harckocsi 5000 m-nél nagyobb távolságra tudjon tüzelni, csak az új generációs irányított rakéták alkalmazásával érhető el. A meglévő lézersugaras irányítású Reflex rakéták nem felelnek meg a hatótávolság és a lövés a veszteségért elv tekintetében. Ezenkívül a harckocsi nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel 5000 m-nél nagyobb távolságból is képes lenne felderíteni a célpontokat. Olyan célkövető fejjel ellátott rakétákra van szükség, amelyek aktív zavarási körülmények között különböző hatótávolságokon működnek, és egyetlen rendszerbe integrálva szolgálják a harctéri követést, a célmegjelölést és a cél kijelölését. Ehhez a harckocsi és egy UAV összekapcsolása szükséges. De minden harckocsihoz egy drónt rendelni nagyon költséges lenne; valószínűleg szakasz- vagy századszintű személyzetet kellene alkalmazni a harckocsi-alakulatokban, a szükséges felszereléssel rendelkező UAV-kezelők speciális csoportjaival, amelyek az egység struktúrájába tartoznának, és a parancsnoknak lennének alárendelve.
Ez lehetővé tenné a harckocsizó egységben "távoli szemek" létrehozását, amelyek az adott harci küldetésben részt vevő hálózat-központú rendszer más résztvevőitől is kapnának információkat. A tűzvezető rendszernek is jelentős változásokon kell átesnie, mivel a legénység minden tagjának egész évben és minden időjárási körülmények között használható, nagy felbontású és megfelelő hatótávolságú megfigyelő- és célzóberendezésekre van szüksége, valamint arra, hogy meghibásodás esetén ezeket duplikálni lehessen. Ezen a területen már jelentős a technikai alapmunka, a kihívás az ebben a feladatban,hogy a harckocsiban lévő műszereket optimálisan kell integrálni a hálózatközpontú harcvezetési rendszer más elemeivel.
Csoport irányítás
A szakértők megjegyezték, hogy a harckocsik parancsnoki irányíthatósága a harctéren nem megfelelő, mivel a jelenlegi, csak hangvezérléssel működő, nem védett rádióvezérlés nem teszi lehetővé a harckocsi hatékony irányítását és a harckocsi képességeinek használatát a kijelölt harci feladatban részt vevő más erőkkel való együttműködés során.
Már írtam arról, hogy a probléma megoldása egy hálózat-központú taktikai irányítási rendszer létrehozásában rejlik, amelynek egyik meghatározó eleme a harckocsi. Fel kell szerelni a szükséges hardverrel, és olyan rendszerbe kell ágyazni, amely biztosítja az adott feladatban részt vevő összes erő összekapcsolását. A Sozvezdie-M kutatási és fejlesztési projekt részeként ilyen rendszert fejlesztenek ki, és a jövő harckocsiját természetesen fel kell szerelni vele. Egy harckocsi információs és irányítási rendszer megvalósításáról beszélünk, amelyet az Armata harckocsiban már megvalósítottak.
Ezzel a fájdalmas kérdéssel már évek óta foglalkoznak; a világon elsőként a TIUS kifejlesztése a Szovjetunióban kezdődött, és az 1980-as évek óta folyik, de eddig különböző okok miatt nincs ilyen rendszer a harckocsikon. Az amerikaiak már bevezették az M1A2 harckocsin az ilyen rendszerek második generációját, és továbbra is sikeresen vezetik be a hadseregben a hálózatközpontú elemeket tartalmazó taktikai irányítási rendszert, amelyet az iraki Sivatagi Vihar hadműveletben teszteltek, és igazolták hatékonyságát.
Kétségtelen, hogy egy ilyen rendszer hatékonyan javíthatja a harckocsik irányíthatóságát, de ez nagy erőfeszítéseket igényel, és elsősorban nem a harckocsik tervezőitől, hanem a speciális rendszerek tervezőitől, akik biztosítják, hogy a hagyományos vagy robotizált harckocsi (robot) beépüljön a taktikai szinten egységes hálózat-központú irányítási rendszerébe.
SZERZŐ: Yury Apukhtin
Tűzerő ...
A kutatási konferencia arra a következtetésre jutott, hogy a harckocsi fő fegyverzetének egy 125 mm-es ágyúnak kell lennie, amely tüzérségi lövedékek és irányított rakéták kilövésére alkalmas. Úgy tűnik, hogy a 152 mm-es lövegnek a harckocsira történő felszereléséről szóló korábbi viták már nem voltak relevánsak és nem keltettek érdeklődést, mivel egy ilyen kaliber használata túl drága volt a harckocsi számára, és a harckocsi megnövekedett súlya miatt a mobilitás és a védelem csökkenéséhez vezetett.
A 152 mm-es kaliber alkalmazása ígéretes lehetőségnek tekinthető a harckocsi alvázra épülő önjáró löveg tervezésénél. A szakértők szerint a szovjet 125 mm-es D-81-es ágyúnak van még hova fejlődnie és növelni lehet még a teljesítményét, bár már számos sikeres korszerűsítésen esett át, de még tovább lehet fejleszteni. A fő hangsúlyt a lőszerek teljesítményének növelésére kell helyezni, különösen a páncéltörő lőszerekére, amelyekkel kapcsolatban már sikeresen folytak munkálatok.
Itt azt kell megérteni, hogy a kaliber alatti lövedékek páncélátütésének növelése gyakran a lövedék hosszának növelésével jár, ami nem mindig lehetséges a karusszel típusú töltőknél. A lövedék hosszának növelése a tanktest szélességének növekedését vonja maga után, amelyet a tank szállítására szolgáló vasúti peron szélessége korlátoz. Ebben a tekintetben más töltési elvű harckocsi-elrendezési megoldásokat kell kidolgozni, valószínűleg a lőszerek elhelyezésével a torony hátsó részén.
Ami a tűzerő növelését illeti, a cél az, hogy a harckocsi 5000 m-nél nagyobb távolságra tudjon tüzelni, csak az új generációs irányított rakéták alkalmazásával érhető el. A meglévő lézersugaras irányítású Reflex rakéták nem felelnek meg a hatótávolság és a lövés a veszteségért elv tekintetében. Ezenkívül a harckocsi nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel 5000 m-nél nagyobb távolságból is képes lenne felderíteni a célpontokat. Olyan célkövető fejjel ellátott rakétákra van szükség, amelyek aktív zavarási körülmények között különböző hatótávolságokon működnek, és egyetlen rendszerbe integrálva szolgálják a harctéri követést, a célmegjelölést és a cél kijelölését. Ehhez a harckocsi és egy UAV összekapcsolása szükséges. De minden harckocsihoz egy drónt rendelni nagyon költséges lenne; valószínűleg szakasz- vagy századszintű személyzetet kellene alkalmazni a harckocsi-alakulatokban, a szükséges felszereléssel rendelkező UAV-kezelők speciális csoportjaival, amelyek az egység struktúrájába tartoznának, és a parancsnoknak lennének alárendelve.
Ez lehetővé tenné a harckocsizó egységben "távoli szemek" létrehozását, amelyek az adott harci küldetésben részt vevő hálózat-központú rendszer más résztvevőitől is kapnának információkat. A tűzvezető rendszernek is jelentős változásokon kell átesnie, mivel a legénység minden tagjának egész évben és minden időjárási körülmények között használható, nagy felbontású és megfelelő hatótávolságú megfigyelő- és célzóberendezésekre van szüksége, valamint arra, hogy meghibásodás esetén ezeket duplikálni lehessen. Ezen a területen már jelentős a technikai alapmunka, a kihívás az ebben a feladatban,hogy a harckocsiban lévő műszereket optimálisan kell integrálni a hálózatközpontú harcvezetési rendszer más elemeivel.
Csoport irányítás
A szakértők megjegyezték, hogy a harckocsik parancsnoki irányíthatósága a harctéren nem megfelelő, mivel a jelenlegi, csak hangvezérléssel működő, nem védett rádióvezérlés nem teszi lehetővé a harckocsi hatékony irányítását és a harckocsi képességeinek használatát a kijelölt harci feladatban részt vevő más erőkkel való együttműködés során.
Már írtam arról, hogy a probléma megoldása egy hálózat-központú taktikai irányítási rendszer létrehozásában rejlik, amelynek egyik meghatározó eleme a harckocsi. Fel kell szerelni a szükséges hardverrel, és olyan rendszerbe kell ágyazni, amely biztosítja az adott feladatban részt vevő összes erő összekapcsolását. A Sozvezdie-M kutatási és fejlesztési projekt részeként ilyen rendszert fejlesztenek ki, és a jövő harckocsiját természetesen fel kell szerelni vele. Egy harckocsi információs és irányítási rendszer megvalósításáról beszélünk, amelyet az Armata harckocsiban már megvalósítottak.
Ezzel a fájdalmas kérdéssel már évek óta foglalkoznak; a világon elsőként a TIUS kifejlesztése a Szovjetunióban kezdődött, és az 1980-as évek óta folyik, de eddig különböző okok miatt nincs ilyen rendszer a harckocsikon. Az amerikaiak már bevezették az M1A2 harckocsin az ilyen rendszerek második generációját, és továbbra is sikeresen vezetik be a hadseregben a hálózatközpontú elemeket tartalmazó taktikai irányítási rendszert, amelyet az iraki Sivatagi Vihar hadműveletben teszteltek, és igazolták hatékonyságát.
Kétségtelen, hogy egy ilyen rendszer hatékonyan javíthatja a harckocsik irányíthatóságát, de ez nagy erőfeszítéseket igényel, és elsősorban nem a harckocsik tervezőitől, hanem a speciális rendszerek tervezőitől, akik biztosítják, hogy a hagyományos vagy robotizált harckocsi (robot) beépüljön a taktikai szinten egységes hálózat-központú irányítási rendszerébe.
SZERZŐ: Yury Apukhtin
Régi kedvenc képválogatásom kilőtt páncélos technikából:
Kellemes zenére 47 érdekes kép kilőtt tankokról. 18+ al lehet megnézni vagy YT Bypass-al:
Keletről nyugatra haladva tankkilövéses videók:
Kellemes zenére 47 érdekes kép kilőtt tankokról. 18+ al lehet megnézni vagy YT Bypass-al:
Keletről nyugatra haladva tankkilövéses videók:
W
Wilson
Guest
Elnézést,nem néztem át rendesen a fordítást, tablettel csináltam és az idióta szövegszerkesztő berakta ezt a "javaslatát" és így ez a zagyvaság maradt benne . Helyesen így hangzik ez a mondat:
"A lézervezérlésű Reflex rakéták jelenlegi változatai nem felelnek meg a hatótávolsági követelményeknek és a "tüzelj és felejtsd el" követelménynek.
Ami pedig a TIUS-t illeti az az oroszok rövídítése a harckocsik illetve a harctéri információs rendszerére, megpróbálom röviden összefoglalni...
A harckocsik lőeszközeinek és célzókészülékeinek fokozatos fejlesztése többcsatornás, látómező-stabilizátorral ellátott célzókészülékek, fegyverstabilizátorok, lézeres távolságmérők és különböző fizikai elvek alapján működő ballisztikai számológépek létrehozásához vezetett. Ezeknek a műszereknek a fejlődése vezetett az automatizált harckocsi tűzvezető rendszerek kifejlesztéséhez, amelyek 0/24 és minden időjárási körülmények között hatékony tüzelést biztosítottak álló helyzetben és a mozgásban is.
Ugyanakkor a harckocsik legénysége csak korlátozottan volt képes egymásnak információkat továbbítani a harctéri helyzetről, az észlelt célpontokról és azok jellemzőiről, a harckocsik és a célpontok helyzetéről. A harckocsizó egység harctéri irányítása is komoly korlátokba ütközött, ami csak rádióállomás segítségével volt lehetséges. A harctéren a harckocsik többnyire különálló egységként működtek, és nehéz volt megszervezni a köztük lévő együttműködést.
A fejlesztések következő lépése a legénység tagjai közötti interakció megszervezése volt a célpontok felkutatása és leküzdése során, valamint a harckocsik és alegységek közötti interakció megszervezése a célpontok felkutatása, a célpontok kijelölése, a célpontok kiosztása és a harckocsicsoportok tüzelésének koncentrálása bizonyos célpontok ellen egy harckocsi információs és irányítási rendszer segítségével. Ezzel egyidejűleg a "hálózat-központú" harcvezetési rendszer, a valós idejű információk automatikus fogadása és továbbítása, valamint a taktikai alakzatok automatizált irányítási rendszereinek kialakítása is feladatot jelentett.
Bármilyen furcsa is, ez a fejlesztési munka a Szovjetunióban kezdődött, az 1970-es évek végén a MIET-ben (Moszkva) született meg a harckocsikban lévő elektronikus rendszerek egységesítésének ötlete. A T-64B harckocsi korszerűsítésénél kezdtek el egy ilyen rendszert fejleszteni, amely az 1980-as években a korszerű Boxer harckocsi (477-es projekt) vezérlőrendszerének alapjául szolgált.
A munka során megfogalmazták a TIUS koncepcióját, és meghatározták a rendszer által megoldandó feladatokat. A harckocsi funkcionális feladataiból kiindulva a TIUS-nak négy alrendszert kellett tartalmaznia: tűzvezetés, mozgásvezérlés, harckocsivédelem, valamint a harckocsi egységen belüli harckocsi és más csapatok közötti információ megosztás.
Minden alrendszernek saját feladatai voltak, és a szükséges információkat egymás között cserélték ki. Ilyen sokféle feladatot csak egy fedélzeti számítógépen alapuló digitális vezérlőrendszerrel lehetett volna ellátni, amely a harckocsikban akkor még nem állt rendelkezésre.
A TIUS további kutatása két irányban folyt: a meglévő harckocsik analóg rendszereinek digitális vezérlőrendszerrel történő korszerűsítése és a harckocsik új, a TIUS-on alapuló digitális vezérlőrendszerének kifejlesztése.
A Szovjetunió felbomlása miatt azonban a TIUS fejlesztése nem fejeződött be.
W
Wilson
Guest
De ha már így felvetődött a TIUS kapcsán a dolog itt egy kis áttekintés a témáról.
Egy 2019-s orosz cikk formájában.
A nyugati haderőben a harckocsikon is alkalmazott harctéri információs fejlesztése az 1980-as évek közepén kezdődött a francia Leclerc harckocsi tervezésével, amelyet 1992-ben állítottak szolgálatba. Később a rendszert továbbfejlesztették, és ma ez egy egységesített harckocsi-információs és -irányítási rendszer, amely a harckocsi összes elektronikus rendszerét egyetlen hálózatba egyesíti, és a harckocsi tűzvezetési védelmi és interakciós rendszereit irányítja és kezeli. A rendszer egyetlen digitális adatbuszon keresztül kapja az információkat a fedélzeti számítógéphez a lövész és a parancsnok tűzvezető berendezéseitől, az automata töltőtől, a motortól, a sebességváltótól, a legénység védelmi és a tank védelmi rendszerektől.
Felügyeli mindezen rendszerek működését, rögzíti a hibákat, a lőszer és az üzemanyag rendelkezésre állását, és információt szolgáltat a jármű állapotáról a személyzet többfunkciós monitorain keresztül. A többi harckocsival és parancsnoki állással való interoperabilitás biztosítása érdekében egy inerciális navigációs rendszert és egy Navstar műholdas navigációs rendszert, valamint egy hibabiztos és kriptorezisztens rádiókapcsolatot integrál, amely frekvenciaugrásos pszeudo-véletlenszerű "törvény" szerint működik, és megnehezíti a kommunikáció elfogását és zavarását. A rendszer bevezetése bőséges lehetőséget biztosított az egység járműveinek állapotáról, helyzetéről és az ellenőrző parancsok időben történő kiadásáról szóló információk gyors és megbízható megszerzésére. Ez lehetővé tette a harckocsik és a parancsnokságok közötti automatikus információcserét a taktikai helyzetről, valamint a személyzet monitorjain a saját harckocsijuk helyzetéről, az egységük harckocsijairól, az észlelt célpontokról, a vezetési útvonalról és a harckocsi rendszereinek állapotáról szóló információk megjelenítését.
Az M1A2 harckocsin ennek a rendszernek a telepítése a modernizációs programokkal (SEP, SEP-2, SEP-3) kezdődött (1995-2018). Az első fázisban bevezetésre került az első generációs rendszer, amely integrálta a tűzvezető, a meghajtási, a navigációs, az ellenőrzési és a diagnosztikai rendszereket. A rendszer biztosította a harckocsi rendszerek közötti információcserét (IVIS), a harckocsi helyzetének meghatározását (POS/NAV) és az információk megjelenítését a személyzet monitorain. A későbbi szakaszokban egyre fejlettebb digitális processzorok, a taktikai helyzet színes kijelzői, digitális tereptérképek, beszédszintetizátor, a műholdas navigációs rendszer jelein alapuló helymeghatározó rendszer, valamint a harckocsik és a parancsnokságok közötti információ átvitelre szolgáló berendezések kerültek bevezetésre.
A továbbfejlesztett rendszer egységes hálózatba kapcsolta a harckocsi meglévő eszközeit és rendszereit, és lehetővé tette új eszközök bevezetését a jármű korszerűsítése során, valamint a "digitális harckocsi" koncepciójának megvalósítását a harctéri csapatok jövőbeli digitális parancsnoki és irányítási rendszerének részeként. Az M1A2 harckocsit olyan opcióval szerelték fel, amely lehetővé tette a harckocsi információs hálózatának összekapcsolását a taktikai egység automatizált irányítórendszerével, és a harci helyzet valós idejű megjelenítését a parancsnok elektronikus térképén.
A harckocsi parancsnokot egy információs eszközzel látták el, amely lehetővé tette számára, hogy a harckocsi parancsnok kapcsolatba lépjen a taktikai irányítórendszerrel és a harckocsi hőképes célmegjelölő és tüzvezető rendszerével. Az eszköz két monitort tartalmazott egy csomagban: egy színes monitort a taktikai szimbólumok megjelenítésére egy topográfiai térképen, amely a harckocsi helyzetét, a harckocsik, a csatolt és támogató járművek helyzetét, a tüzelő szektorokat és a célpontok pozícióját mutatja, valamint egy monitort a harctérről a hőkamerás látcsőből származó képek megjelenítésére.
Az M1A2 harckocsin a programok (SEP, SEP-2, SEP-3) keretében végrehajtott módosítások jelentősen javították a harckocsi teljesítményét, gyakorlatilag a konstrukció módosítása nélkül, és az FBCB2-EPLRS csapatirányító rendszer 2018-as bevezetése a SEP-3 frissítésben lehetővé tette a harckocsi taktikai szintű digitális irányítási rendszerbe való integrálását.
A német Leopard 2A5 harckocsit a Stridsvagn 122 módosításánál szerelték fel a rendszer első generációjával, amely ugyanazon az elven alapul, mint a Leclerc és az M1A2 harckocsik rendszere. A zavaró kommunikációs berendezések és a műholdas navigációs rendszer Navstar jelét használó LLN GX kombinált navigációs rendszer bevezetése lehetővé tette a formalizált információk valós idejű továbbítását és fogadását, valamint a parancsnok monitorján a harctér taktikai helyzetének digitális térképének megjelenítését, a parancsnoki és lövészi célzókészülékek hőkamerás kimenete pedig lehetővé tette a parancsnok számára a tényleges harctéri képet és a célpontok azonosítását.
A Leopard 2A7 harckocsi (2014) teljes mértékben megvalósította a "digitális harckocsi" koncepciót. A rendszer ezen a harckocsin való alkalmazása, a navigációval, kommunikációval, információ megjelenítéssel, 0/24 -es és minden időjárási körülmények közötti megfigyeléssel párosulva lehetővé tette, hogy a harckocsi parancsnoka a harctér részletes panorámáját kapja, valós idejű térképet készítsen saját és az ellenség taktikai helyzetéről. A harckocsi olyan szintre jutott, amely lehetővé teszi, hogy a hálózatközpontú harc teljes értékű elemeként szerepeljen. Az ilyen szintű harckocsikban még nem valósítottak meg háromdimenziós háromdimenziós terepfelületi képalkotó rendszert - "a harckocsi kívülről való látványát" -, amelyet a harckocsi peremén elhelyezett kamerák videofelvételének felhasználásával számítógépes úton generálnak, és a parancsnok sisakra szerelt kijelzőjén jelenítenek meg, mint a repülésben. Sok harckocsi már rendelkezik CCTV-kamerákkal a torony körül, de ezek csak a terep képét rögzítik, és a legénység monitorján jelenítik meg.
Az Iron Vision térhatású képalkotó rendszert az izraeli Merkava harckocsihoz fejlesztették ki, és a tervek szerint az M1A2 harckocsira is felszerelik, amikor azt a SEP v.4 program keretében korszerűsítik.
Egy 2019-s orosz cikk formájában.
A nyugati haderőben a harckocsikon is alkalmazott harctéri információs fejlesztése az 1980-as évek közepén kezdődött a francia Leclerc harckocsi tervezésével, amelyet 1992-ben állítottak szolgálatba. Később a rendszert továbbfejlesztették, és ma ez egy egységesített harckocsi-információs és -irányítási rendszer, amely a harckocsi összes elektronikus rendszerét egyetlen hálózatba egyesíti, és a harckocsi tűzvezetési védelmi és interakciós rendszereit irányítja és kezeli. A rendszer egyetlen digitális adatbuszon keresztül kapja az információkat a fedélzeti számítógéphez a lövész és a parancsnok tűzvezető berendezéseitől, az automata töltőtől, a motortól, a sebességváltótól, a legénység védelmi és a tank védelmi rendszerektől.
Felügyeli mindezen rendszerek működését, rögzíti a hibákat, a lőszer és az üzemanyag rendelkezésre állását, és információt szolgáltat a jármű állapotáról a személyzet többfunkciós monitorain keresztül. A többi harckocsival és parancsnoki állással való interoperabilitás biztosítása érdekében egy inerciális navigációs rendszert és egy Navstar műholdas navigációs rendszert, valamint egy hibabiztos és kriptorezisztens rádiókapcsolatot integrál, amely frekvenciaugrásos pszeudo-véletlenszerű "törvény" szerint működik, és megnehezíti a kommunikáció elfogását és zavarását. A rendszer bevezetése bőséges lehetőséget biztosított az egység járműveinek állapotáról, helyzetéről és az ellenőrző parancsok időben történő kiadásáról szóló információk gyors és megbízható megszerzésére. Ez lehetővé tette a harckocsik és a parancsnokságok közötti automatikus információcserét a taktikai helyzetről, valamint a személyzet monitorjain a saját harckocsijuk helyzetéről, az egységük harckocsijairól, az észlelt célpontokról, a vezetési útvonalról és a harckocsi rendszereinek állapotáról szóló információk megjelenítését.
Az M1A2 harckocsin ennek a rendszernek a telepítése a modernizációs programokkal (SEP, SEP-2, SEP-3) kezdődött (1995-2018). Az első fázisban bevezetésre került az első generációs rendszer, amely integrálta a tűzvezető, a meghajtási, a navigációs, az ellenőrzési és a diagnosztikai rendszereket. A rendszer biztosította a harckocsi rendszerek közötti információcserét (IVIS), a harckocsi helyzetének meghatározását (POS/NAV) és az információk megjelenítését a személyzet monitorain. A későbbi szakaszokban egyre fejlettebb digitális processzorok, a taktikai helyzet színes kijelzői, digitális tereptérképek, beszédszintetizátor, a műholdas navigációs rendszer jelein alapuló helymeghatározó rendszer, valamint a harckocsik és a parancsnokságok közötti információ átvitelre szolgáló berendezések kerültek bevezetésre.
A továbbfejlesztett rendszer egységes hálózatba kapcsolta a harckocsi meglévő eszközeit és rendszereit, és lehetővé tette új eszközök bevezetését a jármű korszerűsítése során, valamint a "digitális harckocsi" koncepciójának megvalósítását a harctéri csapatok jövőbeli digitális parancsnoki és irányítási rendszerének részeként. Az M1A2 harckocsit olyan opcióval szerelték fel, amely lehetővé tette a harckocsi információs hálózatának összekapcsolását a taktikai egység automatizált irányítórendszerével, és a harci helyzet valós idejű megjelenítését a parancsnok elektronikus térképén.
A harckocsi parancsnokot egy információs eszközzel látták el, amely lehetővé tette számára, hogy a harckocsi parancsnok kapcsolatba lépjen a taktikai irányítórendszerrel és a harckocsi hőképes célmegjelölő és tüzvezető rendszerével. Az eszköz két monitort tartalmazott egy csomagban: egy színes monitort a taktikai szimbólumok megjelenítésére egy topográfiai térképen, amely a harckocsi helyzetét, a harckocsik, a csatolt és támogató járművek helyzetét, a tüzelő szektorokat és a célpontok pozícióját mutatja, valamint egy monitort a harctérről a hőkamerás látcsőből származó képek megjelenítésére.
Az M1A2 harckocsin a programok (SEP, SEP-2, SEP-3) keretében végrehajtott módosítások jelentősen javították a harckocsi teljesítményét, gyakorlatilag a konstrukció módosítása nélkül, és az FBCB2-EPLRS csapatirányító rendszer 2018-as bevezetése a SEP-3 frissítésben lehetővé tette a harckocsi taktikai szintű digitális irányítási rendszerbe való integrálását.
A német Leopard 2A5 harckocsit a Stridsvagn 122 módosításánál szerelték fel a rendszer első generációjával, amely ugyanazon az elven alapul, mint a Leclerc és az M1A2 harckocsik rendszere. A zavaró kommunikációs berendezések és a műholdas navigációs rendszer Navstar jelét használó LLN GX kombinált navigációs rendszer bevezetése lehetővé tette a formalizált információk valós idejű továbbítását és fogadását, valamint a parancsnok monitorján a harctér taktikai helyzetének digitális térképének megjelenítését, a parancsnoki és lövészi célzókészülékek hőkamerás kimenete pedig lehetővé tette a parancsnok számára a tényleges harctéri képet és a célpontok azonosítását.
A Leopard 2A7 harckocsi (2014) teljes mértékben megvalósította a "digitális harckocsi" koncepciót. A rendszer ezen a harckocsin való alkalmazása, a navigációval, kommunikációval, információ megjelenítéssel, 0/24 -es és minden időjárási körülmények közötti megfigyeléssel párosulva lehetővé tette, hogy a harckocsi parancsnoka a harctér részletes panorámáját kapja, valós idejű térképet készítsen saját és az ellenség taktikai helyzetéről. A harckocsi olyan szintre jutott, amely lehetővé teszi, hogy a hálózatközpontú harc teljes értékű elemeként szerepeljen. Az ilyen szintű harckocsikban még nem valósítottak meg háromdimenziós háromdimenziós terepfelületi képalkotó rendszert - "a harckocsi kívülről való látványát" -, amelyet a harckocsi peremén elhelyezett kamerák videofelvételének felhasználásával számítógépes úton generálnak, és a parancsnok sisakra szerelt kijelzőjén jelenítenek meg, mint a repülésben. Sok harckocsi már rendelkezik CCTV-kamerákkal a torony körül, de ezek csak a terep képét rögzítik, és a legénység monitorján jelenítik meg.
Az Iron Vision térhatású képalkotó rendszert az izraeli Merkava harckocsihoz fejlesztették ki, és a tervek szerint az M1A2 harckocsira is felszerelik, amikor azt a SEP v.4 program keretében korszerűsítik.
W
Wilson
Guest
2.
A szovjet harckocsik esetében a T-64B és a T-80BV harckocsikhoz és a Boxer projekt keretében a TIUS fejlesztése nem fejeződött be. A 90-es években ez a munka gyakorlatilag leállt, és ma már csak a TIUS néhány elemét alkalmazzák a T-90SZM harckocsin.
A töredékes információk szerint ez a harckocsi a tank mozgását és a harckocsit az egységen belüli ellenőrző rendszerrel van felszerelve. A T-90SZM harckocsit a NAVSTAR/GLONASS műholdas navigációs jelet használó kombinált navigációs rendszerrel, hőkamerás látcsővel, üzembiztos rádiókapcsolattal és a harckocsiparancsnok monitorjain lévő információs kijelzőrendszerrel szerelték fel, amely lehetővé teszi, hogy a harckocsi az új generációs Armata harckocsival együtt az egységes automatizált taktikai irányítási rendszerben működjön, és információt kapjon a harctéri taktikai helyzetről. A TIUS lehetővé teszi a harckocsi meghajtó rendszerének paramétereinek automatikus vezérlését és a jármű automatikus mozgás szabályozását is.
A TIUS megvalósítása a harckocsin lehetővé teszi egy távvezérelt robotizált harckocsi alkalmazását is, gyakorlatilag minden további technikai eszköz nélkül, a rendszer már rendelkezik mindennel ennek megvalósításhoz, már csak egy csatorna hiányzik, amely a harckocsi képalkotó csatornáiról a képeket továbbítja a parancsnoki központba.
Az új generációs Armata harckocsi tűzvezető rendszere alapvetően különbözik a korábbi generációs harckocsik rendszerétől, és koncepciója a célpontok felderítését, támadását és megsemmisítését szolgáló optronikus és radarrendszerek integrációján alapul. Mivel ebben a harckocsiban a pilóta nélküli torony elrendezését alkalmazzák, a harckocsiban nincs optikai csatorna, ami komoly hátránya ennek a harckocsinak.
Az Armata harckocsi tűzvezető rendszere a Kalina elvén alapul, ahol egy független függőleges és horizontális stabilizációval rendelkező, TV- és hőkamerás csatornákkal, automatikus célmegjelölő rendszerrel és lézeres távolságmérővel ellátott panoráma célkeresztet használnak.
Az irányzék nappal akár 5000 m-es, éjszaka és kedvezőtlen időjárási körülmények között pedig 3500 m-es távolságig képes a célpontok felderítésére, a célpontok követésére és a hatékony tüzelésre. Ami a lövész látcsövét illeti, a jelek szerint a Sosna U látcsövén alapuló többcsatornás látcsövet használnak majd, amely független látómező-stabilizálással, hő- és TV-csatornával, lézeres távolságmérővel, lézeres rakétairányító csatornával és automatikus célkövető rendszerrel rendelkezik. Az IMS emellett aktív fázisú antennarendszeren alapuló impulzusdoppler-radart is tartalmaz, amely a harckocsi tornyán elhelyezett négy panel segítségével 360 fokos értékelést biztosít anélkül, hogy a radarantenna elfordulna, és akár 100 km-es távolságban is képes dinamikus földi és légi célpontok követésére.
A radaron és az optoelektronikai eszközökön kívül az IMS hat videokamerát is tartalmaz, amelyek a torony körül vannak elhelyezve, hogy 360 fokos képet adjanak a harckocsit körülvevő környezetről, és azonosítani tudják a célpontokat, többek között infravörös tartományban, a ködön és füstön keresztül. A célfelderítési és célmegjelölési képességek fokozása érdekében a harckocsit felszerelték a Pterodactyl UAV-val, amely egy kábellel kapcsolódik a harckocsihoz, amely 50-100 m magasságig képes repülni, és saját radar- és infravörös berendezéseinek segítségével akár 10 km-es távolságban is képes célpontokat felderíteni.
A harckocsi TIUS rendszere lehetővé teszi a harckocsi tűz-, mozgás-, védelmi és interakcióvezérlését a taktikai erők irányítására szolgáló egységes rendszer részeként. E célból a harckocsit egy kombinált navigációs rendszerrel szerelték fel, amely NAVSTAR/GLONASS műholdas navigációs jelet, egy zavarásvédett és titkosított rádiókommunikációs csatornát, valamint egy kijelzőrendszert használ a parancsnok és a lövész számára. Az ARMATA harckocsinak a radar- és hő célfelderítő berendezések használatának minden előnye ellenére számos jelentős hátránya van. A radar csak a mozgó célpontokat képes érzékelni, az álló célpontokat nem látja, és a tankon egyetlen optikai csatornával rendelkező eszköz sincs. Ennek eredményeképpen az IMS megbízhatósága és stabilitása nagyon alacsony, és a hőkamerás eszközök vagy a torony tápellátó rendszerének különböző okokból bekövetkező meghibásodása esetén a tank teljesen működésképtelenné válik.
Meg kell jegyezni, hogy a Leopard 2 harckocsinak három "távcsöve" van, mindegyik optikai csatornával, és az M1 harckocsinak is három "távcsöve" van, és ebből kettő optikai csatornával rendelkezik. Ez azt mutatja, hogy a külföldi tankok három vagy két optikai csatornával rendelkeznek, az Armata tank nem.
Már vannak tapasztalatok egy optikai csatornákkal ellátott rendszer létrehozására, amikor a személyzet minden tagja a harckocsi testben van elhelyezve. Az LKZ-nál 1971-1973-ban a Sprut számára tervezett harckocsihoz egy kétcsatornás optikával ellátott rendszert fejlesztettek ki, amely a toronyra szerelt célzókészülékről a látómező képét a parancsnok és a lövész a harckocsi törzsében elhelyezett okulár részekre továbbította. Úgy tűnik, ezt a tapasztalatot nem használták fel az ARMATA tartalék távcsöves célzókészülékének tervezésekor.
A külföldi és a szovjet (orosz) harckocsik ilyen rendszereit összehasonlítva megállapítható, hogy a legjobb és legmegbízhatóbb rendszerrel - a hozzá rendelt összes funkció teljesítése szempontjából - a Leopard 2 harckocsi rendelkezik, amelyben a nagy hatékonyság, a megbízhatóság és a többfunkciós képesség kombinációja felel meg leginkább a modern harckocsik követelményeinek.
A Leclerc, Leopard 2, M1 és Armata harckocsik legújabb generációját joggal nevezhetjük "hálózatközpontú" harckocsiknak, amelyek sikeresen bevethetők a "hálózatközpontú hadviselésben", amelyet a hálózatba kapcsolt információs és kommunikációs képességek révén elért fölény jellemez.
Ez a koncepció a katonai alakzatok harci képességeinek növelését jelenti azáltal, hogy az információs, parancsnoki és irányító berendezéseket olyan információs és kommunikációs hálózatba egyesítik, amely gyorsan és hatékonyan juttatja el az objektív információkat és az irányítási parancsokat a misszióban részt vevőkhöz. A hálózati harctéri rendszer bevezetése a klf technikai eszközökkel lehetővé tette a harckocsik harci hatékonyságának jelentős növelését anélkül, hogy a harckocsik tervezése komolyabb módosításon ment volna keresztül. A harckocsik tűzvezető rendszereinek fejlődése a harckocsik információs és irányító rendszereinek kifejlesztéséhez vezetett, ami lehetővé tette egy hálózat-központú harckocsi létrehozását, és nagyon közel kerültünk ezek által egy robotizált harckocsi meg tervezéséhez.
www.google.com
A szovjet harckocsik esetében a T-64B és a T-80BV harckocsikhoz és a Boxer projekt keretében a TIUS fejlesztése nem fejeződött be. A 90-es években ez a munka gyakorlatilag leállt, és ma már csak a TIUS néhány elemét alkalmazzák a T-90SZM harckocsin.
A töredékes információk szerint ez a harckocsi a tank mozgását és a harckocsit az egységen belüli ellenőrző rendszerrel van felszerelve. A T-90SZM harckocsit a NAVSTAR/GLONASS műholdas navigációs jelet használó kombinált navigációs rendszerrel, hőkamerás látcsővel, üzembiztos rádiókapcsolattal és a harckocsiparancsnok monitorjain lévő információs kijelzőrendszerrel szerelték fel, amely lehetővé teszi, hogy a harckocsi az új generációs Armata harckocsival együtt az egységes automatizált taktikai irányítási rendszerben működjön, és információt kapjon a harctéri taktikai helyzetről. A TIUS lehetővé teszi a harckocsi meghajtó rendszerének paramétereinek automatikus vezérlését és a jármű automatikus mozgás szabályozását is.
A TIUS megvalósítása a harckocsin lehetővé teszi egy távvezérelt robotizált harckocsi alkalmazását is, gyakorlatilag minden további technikai eszköz nélkül, a rendszer már rendelkezik mindennel ennek megvalósításhoz, már csak egy csatorna hiányzik, amely a harckocsi képalkotó csatornáiról a képeket továbbítja a parancsnoki központba.
Az új generációs Armata harckocsi tűzvezető rendszere alapvetően különbözik a korábbi generációs harckocsik rendszerétől, és koncepciója a célpontok felderítését, támadását és megsemmisítését szolgáló optronikus és radarrendszerek integrációján alapul. Mivel ebben a harckocsiban a pilóta nélküli torony elrendezését alkalmazzák, a harckocsiban nincs optikai csatorna, ami komoly hátránya ennek a harckocsinak.
Az Armata harckocsi tűzvezető rendszere a Kalina elvén alapul, ahol egy független függőleges és horizontális stabilizációval rendelkező, TV- és hőkamerás csatornákkal, automatikus célmegjelölő rendszerrel és lézeres távolságmérővel ellátott panoráma célkeresztet használnak.
Az irányzék nappal akár 5000 m-es, éjszaka és kedvezőtlen időjárási körülmények között pedig 3500 m-es távolságig képes a célpontok felderítésére, a célpontok követésére és a hatékony tüzelésre. Ami a lövész látcsövét illeti, a jelek szerint a Sosna U látcsövén alapuló többcsatornás látcsövet használnak majd, amely független látómező-stabilizálással, hő- és TV-csatornával, lézeres távolságmérővel, lézeres rakétairányító csatornával és automatikus célkövető rendszerrel rendelkezik. Az IMS emellett aktív fázisú antennarendszeren alapuló impulzusdoppler-radart is tartalmaz, amely a harckocsi tornyán elhelyezett négy panel segítségével 360 fokos értékelést biztosít anélkül, hogy a radarantenna elfordulna, és akár 100 km-es távolságban is képes dinamikus földi és légi célpontok követésére.
A radaron és az optoelektronikai eszközökön kívül az IMS hat videokamerát is tartalmaz, amelyek a torony körül vannak elhelyezve, hogy 360 fokos képet adjanak a harckocsit körülvevő környezetről, és azonosítani tudják a célpontokat, többek között infravörös tartományban, a ködön és füstön keresztül. A célfelderítési és célmegjelölési képességek fokozása érdekében a harckocsit felszerelték a Pterodactyl UAV-val, amely egy kábellel kapcsolódik a harckocsihoz, amely 50-100 m magasságig képes repülni, és saját radar- és infravörös berendezéseinek segítségével akár 10 km-es távolságban is képes célpontokat felderíteni.
A harckocsi TIUS rendszere lehetővé teszi a harckocsi tűz-, mozgás-, védelmi és interakcióvezérlését a taktikai erők irányítására szolgáló egységes rendszer részeként. E célból a harckocsit egy kombinált navigációs rendszerrel szerelték fel, amely NAVSTAR/GLONASS műholdas navigációs jelet, egy zavarásvédett és titkosított rádiókommunikációs csatornát, valamint egy kijelzőrendszert használ a parancsnok és a lövész számára. Az ARMATA harckocsinak a radar- és hő célfelderítő berendezések használatának minden előnye ellenére számos jelentős hátránya van. A radar csak a mozgó célpontokat képes érzékelni, az álló célpontokat nem látja, és a tankon egyetlen optikai csatornával rendelkező eszköz sincs. Ennek eredményeképpen az IMS megbízhatósága és stabilitása nagyon alacsony, és a hőkamerás eszközök vagy a torony tápellátó rendszerének különböző okokból bekövetkező meghibásodása esetén a tank teljesen működésképtelenné válik.
Meg kell jegyezni, hogy a Leopard 2 harckocsinak három "távcsöve" van, mindegyik optikai csatornával, és az M1 harckocsinak is három "távcsöve" van, és ebből kettő optikai csatornával rendelkezik. Ez azt mutatja, hogy a külföldi tankok három vagy két optikai csatornával rendelkeznek, az Armata tank nem.
Már vannak tapasztalatok egy optikai csatornákkal ellátott rendszer létrehozására, amikor a személyzet minden tagja a harckocsi testben van elhelyezve. Az LKZ-nál 1971-1973-ban a Sprut számára tervezett harckocsihoz egy kétcsatornás optikával ellátott rendszert fejlesztettek ki, amely a toronyra szerelt célzókészülékről a látómező képét a parancsnok és a lövész a harckocsi törzsében elhelyezett okulár részekre továbbította. Úgy tűnik, ezt a tapasztalatot nem használták fel az ARMATA tartalék távcsöves célzókészülékének tervezésekor.
A külföldi és a szovjet (orosz) harckocsik ilyen rendszereit összehasonlítva megállapítható, hogy a legjobb és legmegbízhatóbb rendszerrel - a hozzá rendelt összes funkció teljesítése szempontjából - a Leopard 2 harckocsi rendelkezik, amelyben a nagy hatékonyság, a megbízhatóság és a többfunkciós képesség kombinációja felel meg leginkább a modern harckocsik követelményeinek.
A Leclerc, Leopard 2, M1 és Armata harckocsik legújabb generációját joggal nevezhetjük "hálózatközpontú" harckocsiknak, amelyek sikeresen bevethetők a "hálózatközpontú hadviselésben", amelyet a hálózatba kapcsolt információs és kommunikációs képességek révén elért fölény jellemez.
Ez a koncepció a katonai alakzatok harci képességeinek növelését jelenti azáltal, hogy az információs, parancsnoki és irányító berendezéseket olyan információs és kommunikációs hálózatba egyesítik, amely gyorsan és hatékonyan juttatja el az objektív információkat és az irányítási parancsokat a misszióban részt vevőkhöz. A hálózati harctéri rendszer bevezetése a klf technikai eszközökkel lehetővé tette a harckocsik harci hatékonyságának jelentős növelését anélkül, hogy a harckocsik tervezése komolyabb módosításon ment volna keresztül. A harckocsik tűzvezető rendszereinek fejlődése a harckocsik információs és irányító rendszereinek kifejlesztéséhez vezetett, ami lehetővé tette egy hálózat-központú harckocsi létrehozását, és nagyon közel kerültünk ezek által egy robotizált harckocsi meg tervezéséhez.
Системы управления огнём танка. Ч. 6. ТИУС и «сетецентрический танк»
Поэтапное совершенствование приборов и прицелов для ведения огня из танка привело к созданию работающих на разных физических принципах многоканальных прицелов со стабилизацией поля зрения, стабилизаторов вооружения, лазерных дальномеров и баллистических вычислителей. В результате эволюции этих
www.google.com
A torony frontpáncéljának átütési távolságai egy (nyugat-)német elemzés szerint, a Leopard 1, 2, illetve T-62, -72 vonatkozásban:
A torony frontpáncéljának átütési távolságai egy (nyugat-)német elemzés szerint, a Leopard 1, 2, illetve T-62, -72 vonatkozásban:
Ez a kép akkor mondana sokat, ha tudnánk milyen lövedékekkel számoltak.
Mondjuk a T-62 vs Leopárd 2 1000 méter így is vicces, mivel, tudtommal, a 115 mm-s ágyúhoz készült legcombosabb lövedék KE képessége sem érte el a 400 mm KE-t.
Viszont a Leopárd 1 páncélvédelme lényegében ismert, ott 1600 méter van megadva átütési küszöbnek.
Ez az adat meg bármely (3BM3-tól 3BM21-ig) lehet. Ezek átütése 228-tól 330 mm KE, de inkább előbbiek.
Ha a kép valós, és jól ismerték a saját védelmi képességüket, illetve kb. jól ismerték az ellenség lövekéeit, akkor megbecsülhető, hogy a Leopárd 2 védelmi szintje maximum 350 mm KE az ábra alapján.
az eredeti linket meg tudod, adni? Ismerek valakit,aki hk és lövegekből írta a disszertációt, azt hozta ki modell, hogy már a 140 mm zsákutca, itt meg 152-t mond az orosz,,
Tippem hogy ő lehetett a szerző: https://en.topwar.ru/149092-mif-i-sozdanii-v-sssr-samogo-moschnogo-v-mire-tanka.html
Felejtsd már el ezt az agyament számot, amit ismételgetsz. Teljesen rossz szögekkel számolva jött ki...
NEXTER lövedék katalógus. Vannak benne érdekes dolgok. Nekem a legérdekesebb a T-62-s gyártott modern nyíllövedék volt, 0.30 mil-es szórással és 2 km-en 500 mm RHA-t átütni képes lövedékkel: